Múzsa könyv

Írásos Intkober-25.

Ez más lesz, mint a többi görög mitológiás történet.
Úgy döntöttem több részben írom meg.
Halandóból halhatatlan 2. rész

25. Veszélyes

A kastély egyik szobájában, a harcról mit sem tudva, nézegette a különböző fejdíszeket az ifjú Hádész. A fiúban változás ment végbe, mivel abban a pár órában termete növekedni kezdett, míg hangja mélyedni. Ő maga ezt nem vette észre, mivel egy jávorszarvas agancsot ábrázoló éket nézegetett, s próbálta feltenni, ám nehézségbe ütközött. Nem tudta hátulról összecsatolni, ami miatt mérgelődött. Ez a dísz valamiért vonzotta őt, de nem a játék végett. Hirtelen valaki a vállára tette a kezét. Rémülten fordult hátra, egyenesen Erebosz szemébe nézve.

– Nem kell tőlem félned.

– Az úrnő későbbre várta – dadogott Hádész.

– A feleségem még mindig úgy hiszi, csak a hajnalodáskor térek vissza – húzta mosolyra a száját Erebosz. – Hozzád jöttem, Hádész.

Erebosz segített a fiatalnak felvenni az agancsokat, aki még kisfiúként érdeklődve nézte magát a fejfedőben. Még párat felpróbált, ám a legelső az, ami elnyerte a tetszését. Hirtelen egy köhintésre lett figyelmes. Az úrnő állt az ajtóban karba tett kézzel. Erebosz odalépett hozzá, és magához ölelte, majd elmondta, miért nem szólt az érkezéséről.

Nüx vacsorára invitálta Hádészt és a férjét, akik engedelmesen követték őt. A fiatal alaposan végigmérte a folyosók díszítését. Minden márványból és fekete gyémántból volt. A fiú hirtelen megállt, s egy képet szuggerált. Nem értette, miért hasonlít a festményen szereplő, gyerekfaló alak az apjára, amellett zokogó nő pedig az anyjára. A hangos köhintésre felfigyelve továbbsietett, nem szerette volna magára haragítani vendéglátóit.

****************

Amint az étkezőbe értek, meglátta a halál istenét, akinek a jobb karját éppen húga kötözte be. Hangosan mérgelődött a férfiú. A szeme karikás, tekintetében is látszott a fáradtság. Hádész megijedt, mikor ráemelte méreggel telt arcát.

– Az az átkozott Tüphon makacsabb, mint Hekaté rossz napjain.

– Bátyó! – ütötte meg a sajgó karját a leány.

– Nekem van jogom mérgelődni! Mit kerestél Aszfodéloszon?!

– Minket kisért el egy darabon – szólt közbe Nüx. – Fiam, megkérlek, sőt követelem, tedd félre a rossz kedvedet, és étkezz velünk együtt.

Az asztal megterítve várta őket mindenféle étellel, itallal. Hádészon kívül mindenki hozzáfogott az étkezéshez. Hekaté és Nüx ugyanazt ette, különböző vörös bogyókat, melléjük mentából készült teát fogyasztottak. Thanatosz szokásához híven egy maréknyi rizst, zöldséget és egy szelet kenyeret tett a tányérjába. Erebosz csak teázgatott, közben az Aszfodéloszt figyelte, ahol még mindig próbálták összeszedni magukat a csata után a titánok. A férfi visszafordulva észrevette, hogy a fiatal nem nyúlt semmihez.

– Egyél nyugodtan.

– Miért szeretnék, hogy itt maradjak örökre? – motyogta Hadész.

– Ezeket az ételeket a sors istennői megáldották, így nem ragadsz itt az Alvilágban, ha eszel belőlük – húzta mosolyra a száját Nüx, ám tudta, a festményen látottak még mindig zavarták a fiút. – Azon gondolkodsz még mindig, igaz?

– Miért szerepelt rajta apám és anyám?

– Ideje megtudnod az igazat. Az elmúlt napokban figyeltünk téged, Hádész. Több változáson is keresztülmentél. Éjszakánként hirtelen kinyílt a szemed és megcsillant. Az elmúlt órákban a hangod elmélyült, a termeted egy istenségére nőtt. Veszélyt jelentesz Kronoszra, ahogy ő is rád. Nem lehetsz a közelében, míg nem tudjuk, valóban halhatatlan lettél-e.

– Nem vagyok halhatatlan. Sosem ettem ambróziát, és ittam nektárt.

– Amit láttál azon az ábrázoláson megtörtént. – mondta ki végül Nüx, ami megrémisztette Hádészt.

– Lehetetlen! – hitetlenkedett a fiú.

– Nem, nem az – vágott közbe Thanatosz. – Kronosz legyőzte a nagyapádat, Uranoszt, ám nem sokkal később egy próféciát kapott, miszerint úgy fogják őt letaszítani a trónjáról, ahogy ő tette azt az apjával. Egyik gyermeke elárulja. Téged, csak azért nem nyelt le, mivel halandónak születtél.

– Hányan...

– Öten – adta meg a ki nem mondott kérdésre a választ a halál istene.

Mielőtt ismét szóhoz jutott volna, meghallották Kerberosz ugatását. A sötétség istene kinézve látta, hogy a titánhorda már rég eltűnt a mezőkről.
Bejutottak a kastélyba. Hádész a boszorkányság istennő mellé ment, ahogy utasították, s lehajtotta fejét miután magától kitárult az ajtó. Kronosz, Tüphon és a seregükből, akik még befértek, beléptek a helységbe.

Feszültséget vágni lehetett, ahogy a sikolyokat is hallani. Tartaroszban szenvedők hangja volt az egyetlen, ami megtörte a csendet.

Folytatás...