Barátságtalan vadnyugat.

14 3 3
                                    

heni_aki_ir könyvének második feladatának megoldása.

*********************************************************

"Mit keres a városunkban?"

Ismét a puskák. Elegem van belőlük.

"Reggeltől fogva utazom, egy csepp vizem sem maradt. A szomjamat szeretném csak oltani."

Egy kalapos, csillagjelvénnyel ellátott mellényes férfi lép elém. Ő lehet a serif. A szemében ellenszenvet látok, ahogy a többi ott tartózkodóéban is. Csak adjanak valamit, enyhíti a szomjúságomat és már távozok is!

"Mint mondtam, csak vízre van szüksége a lovamnak és nekem."

Ismételtem el a kérésemet. A serif intett, mire leengedték a puskákat. A pulthoz invitált, ami meglepett az előbbi zordság után. Gyanú fogant meg bennem, hisz a város szélén az egyik ház mögött észrevettem egy elrejtett facölöpöt.

Elém tettek egy korsó sört. Inkább innék egy Concantot, de ez is jobb, mint a sem... Beletettek valamit. Ha nem iszom meg, rájönnek, hogy gyanakszom. Egy húzásra kiürítettem a pohár tartalmát. Felnézve a pultos gonosz, elmosódott mosolyát pillantottam meg, majd a fadeszkával találkozott az arcom...

"Erősen kötözzétek oda!"

Hallottam az utasítást. Átkozottak csapdába ejtettek, vagyis csak azt akarták!
Pislogtam párat, mire kitisztult a látásom. A lovammal végeztek, ráadásul ki is fosztottak. Ezt nagyon meg fogják bánni.

"Mit tettek velem?!"

"Hiba volt idejönnie, áldozat."

Csak most látom, mindenkinek sápadt, elszürkült arca van, szemükben pedig nincsen fény! Erről a lidérc városról beszéltek az előző helyen. Két nő lépett elébb, és mormogni kezdtek egy másik nyelven. Meghökkenéseket hallottam, miután eltűnt a kántálásokkor létrejött köd.

"Elég volt a szórakozásotokból!"

Téptem szét a köteleket és kitártam szürke szárnyaimat. Előrántottam a saját fegyveremet, a tőrömet. Hiába próbáltak engem is a túlvilágra küldeni, gyorsabb voltam náluk. Mindenemet visszaszereztem, és még a két boszorkányt is megöltem. Hangos sikolyok, kiáltozások után teljes csend telepedett a városkára. Visszamentem a kocsmába, s miután ellenőriztem az italokat, másnap reggelig ott maradtam, mielőtt továbbindultam volna.

Múzsa könyvWo Geschichten leben. Entdecke jetzt