Múzsa könyv

Démon Harcos

KonyvmolyLuca Írjunk együtt könyvének 3. feladatához.
Ez egy összetömörített történet szálam valójában.

"Körbe álltak egymást lökdösve, hogy tisztán lássanak. Egyik így szólt.

- Tényleg azt hiszed legyőzhetsz egyedül minket? Naiv démon.

- Harcos... - mondtam halkan a földön térdelve sárral és vérrel borítva. 

Ez volt az egyetlen esélyem, hogy megmentsem a királynőmet. A Fényesség Szellemét.

- Hogy mondtad?

- Harcos vagyok... - ismételtem meg magam.

- Harcos? Te? Hisz az első percekben a földre küldtünk. - nevetett fel az angyal.

- Nagy hibát vétettetek azzal, hogy küzdelembe hívtátok ezt a harcost, Seria. - hallottam meg az úrnőm hangját.

- Valóban? Ki ez az ifjú, hogy így véded húgom?

- A Démon Harcos.

Démon Harcos

A tekintetem elsötétült. Lassan álltam fel, s változtam át démonná. Hatalmas kacajban törtem ki ahogy megláttam a reszkető angyalokat. Újabb harcot kezdeményeztem, melynek a végkimenetele abban a pillanatban eldöntetett."

Gondoltam vissza a napra, mikor megmentettem az egykori uralkodót, miközben a fejemre tették a koronát.

Egy évvel ezelőtt sosem gondoltam arra, hogy főnemesi démon családból származóként egyszer csak az Udvarba kerülök vagyhogy egyáltalán király lesz belőlem. Minden azon a napon kezdődött, mikor az néhai királynő a palotába hivatott minket apámmal. Az egész család elment, mivel a húgomat nem hagyhattam magamra. Munkát ajánlottak nekem és én igent mondtam a szüleim beleegyezése nélkül, akik ezen veszekedtek. A végleges beköltözésem előtt három napra bezártak a szobámba, mivel lefogtam apám kezét.

Nem egy átlagos ifjú voltam. A születésemkor megállapították, hogy betegen születtem, mely az egyik legrosszabbnak számított. Nyolc démoni csáppal születtem, melyek lándzsaszerű végben végződtek. Ez mutatta, hogy kettős személyiségem van.

Hogy hogyan állapították meg? Egy farkasnak pont ilyen alakú foltja van a vállán. Anyám korabeli. Ő válaszolta meg a kérdést.

Emiatt a kór miatt nem engedtek engem más munkára, csak a ház körül tevékenykedhettem, de ennek azon a napon vége lett. Döntöttem.

Félévig nem történt semmi és nem tört színre a másik énem. Egészen a Völgy ünnepéig. Lázadók támadtak a Hercegség vezetőire. Ekkor hallottam meg a szájából ezt a megnevezést.
Egy folyóból ugrottam ki és siettem az otthonomba a kardomért.

A gondolatok irányítottak és még mindig azok irányítanak.

A történtek után díjat tűztek ki értem, mivel szabályt szegtem. Sajnos nem sokkal később a palotát támadták meg. Lehet, hogy lelepleződtem, de végre szerelmet is valhattam, bár nem úgy képzeltem el. A lángok eloltása után a király állított meg, és a kérésemre a tarkomra mért egy erős ütést.

Nem sokkal később jött a próbatétel és végül az úrnőm megmentése.

Most itt állok huszonnyolc évesen, éppenhogy felnőttkorba lépve Vibralia következő generációját megtestesítve. Démonként egy angyal mellett.

Egy démon, akiben egy másik démon lakozik harcra készen, hogy megóvja népét.

Ki vagyok?
Rokko Daem, a Démon Harcos.

Remélem sikerült kihoznom a feladat lényegét, ha nem újraírom.