Múzsa könyv

A piknik

Ez a vers másabb, mint az eddigiek. Inkább a kisgyerekekre koncentrál és a rímelés kevés benne. Emellett ez egy "kicsit" hosszabb vers, mint a többi.

Vígan futkorásznak, játszanak a fűben,
míg egy hang nem szól:
Reggeli, reggeli gyerekek.

Rohannak a kis kúthoz kezeket megmosni,
az asztalhoz jó helyet foglalni. Kevés étek
jutott a kis családnak, mégis telis-tele volt a
kisasztal. Friss kenyér, túró, tej,
cseresznyelekvár.

A kis manók versenyezve ették az apró
falatokat. Nem lehetett lenyugtatni őket.
A reggeli befejeztével siettek vissza
játszani, hisz a nap ezer ágra eresztette
sugarait a kis tanyán.

Az ebédidő is így telt el. Mielőtt
elmehettek volna folytatni a játékot,
anyuka kijelentette: Pakoljatok, pakoljatok,
megyünk a patakhoz a kis völgybe.
Ujjongva keresik a pokrócot, kosarat, labdát.

Gyerköcök elől fedezik fel újra a régóta
ismerős, új útat. Anyuka hátul ballag,
kezében Kormossal, mellette Foltos szedi
lábait.

A macska mindenit! Mi történt itt? A
macska-kutya szerep felcserélődött?
Kandúr a láb mellett, kis tacskó kézben?
Nem bánja se kutya, se macska, de anyuka sem.

Megérkeztek a pinik helyre, meg is
terítettek. Kis manók nem futkosnak,
kifáradtak az úton, anyuka meséjét
hallgatják a kis Bodri kutyáról.

Kormos ugat, nem lehet csitítani. Mi lehet
a gondja? Tán pockot látott vagy rókát?
Nini, a távolban sötét árnyék, apuka van!

Gyorsan, gyorsan gyerekek! A bokrok
aljába meneküljetek! Bújjatok, bújjatok!
Szólt aggodalmas anyuka.

Nem apuka közeledett feléjük. Nem ám. A
vén Vihar bácsi lépett nagyokat. Kezében
az ostor. Kettőt dobbant, hatalmas dörgés.
Kettő ostor csapás, villámlás a völgybe.

Anyuka rémült, otthagyva a pikniket
menekül a pokróccal a kezében. Dobbant
ismét Vihar bácsi, és Jaj, megtörténik a.
baj. Legidősebb gyermek sírva rohan ki a
bokorból az erdő felé.

Újabb ostor csapás, villámcsapás,
szegény kis gyermek a félelemtől
összekuporodik, sír tehetetlenül.
Felerősödik a szél, gyorsabb az eső
zuhogása

Jaj, jaj! Siet utána anyuka. Kormos ugat,
Foltos nyávog. Vihar bácsi a közelben van.
Újabb dörgés mögöttük hallatszik. Anyuka
gyerekét védelmezve ráteríti a szövetet és
magáhöz öleli.

Vihar bácsi mellettük megy el, rájuk nézve
kedves mosoly mutatkozik. Az erdő felől
napsugarak kellemes melege üti meg
őket.

Jön, jön! Vihar bácsi lánya!
Csendesedik az idő. Anyuka felnéz, kis
manók előbújnak, Kormos, Foltos is
érdeklődve futnak.

Megérkezik a kis Sol, szivárvány a
láthatáron. A virgoncok boldogok, apuka is
megérkezik nagy csupor mézzel. Örvend a
kis család, végre együtt vannak.

Sol gyengéden végig simít az
esőáztattakon, megszárítva ruhákat,
hajakat. Vihar bácsi csendben halad
tovább.