Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXIII. Végeztem veled!

-Kislányom! - húzott magához édesanyám.

-Szia anyu! - mosolyogtam. A hétvégére úgy döntöttem, hogy lejövök a nagyszüleimhez, ha már a szüleim is itt vannak. - Sziasztok! - mentem be az étkezőbe.

-Drágám! - szaladt oda hozzám nagymamám. Egy szoros ölelésbe húzott, amin csak elmosolyodtam. Majd a nagypapámhoz fordultam.

-Rég láttalak, napsugaram! - puszilta meg a homlokomat.

-Hiányoztatok! - öleltem meg őt is.

-Te is nekünk! Apropó, pont jókor jöttél.  Most készültem el az ebéddel. - terített meg nekem a nagyim.

-És, mi újság a kis bajnokommal? Milyen volt London? - ült le velem szembe apum.

-Nagyon jó volt! Mindent napot Pabloékkal töltöttünk. Voltunk egy Stadium Tour-on, a Warner Bros. filmstúdióba. - meséltem.

-És Orsiékkal mizu? Összejöttek már? - kérdezte izgatottan anyum.

-Sajnos még nem. - sóhajtottam. - De alakulnak a dolgok. Rengeteget hagytuk őket kettesbe pl. sétálnál, és nagyon jól elvoltak. - mosolyogtam.

-Na ennek örülök! - mosolyodott el. Igen, anyum tud Orsiékról, és ő is már nagyon várja, hogy összejöjjenek, hiszen szerinte is összeillenek. - És köztetek van valami?

-Anya, Masonnek barátnője van! - néztem rá.

Megebédeltünk, majd segítettem a nagymamámnak bepakolni a mosogatógépbe. Miután mindent elraktunk, a nappaliban folytattuk a beszélgetést.

-Szeretnék valamit mondani! - köszörültem meg a torkomat.

-Valami baj van, kicsim? - nézett rám aggódva anyum.

-Nem, nincs semmi baj. Nyugi. - mosolyogtam rá. - Az elmúlt napokban sokat beszélgettünk Orsival a dolgokról, majd arra jutottunk, hogy kiköltözünk Londonba. Nekik sokkal jobb lenne a kapcsolatuk érdekében, meg amúgy is ott sokkal több munkalehetőséget találunk. Remélem nem haragszotok a döntésünk miatt. - néztem körbe reménykedve.

-Dehogy haragszunk kicsim! - mondta apum. - Sőt én nagyon örülök neki! Mármint nem annak, hogy itt hagysz minket, hanem annak, hogy lehetőséget kapsz rá. - simogatta meg a vállamat.

-De azért majd hazajössz látogatóba, nem? - kérdezte nagyim.

-Persze, hogy hazajövök! - mosolyogtam rá.

Imádom a mamámék házát. Egy két emeletes kis házikóról van szó. Egyszerűen csodálatos, ahogy a régies magyar és olasz elemek együtt fedik be a házat. Van egy külön kis szobám, amit úgy rendezhettem be, ahogy szerettem volna.

Egy kis pihenés képpen kiültem az udvarra olvasni. A madarak csicsergése és a nap sütése még szebbé tette az egészet.

-Lucám, jössz segíteni nekem? - jött ki nagymamám.

-Persze nagyi. - raktam le a könyvemet az asztalra. - Mit fogunk csinálni? - siettem mellé.

-Szedünk egy kis gyümölcsöt, mert gyümölcstortát szeretnék csinálni. - felelte. Az utunk tehát a kertbe vezetett. Ebben a kertben minden féle zöldség és gyümölcs volt található. Szedtünk egy tálba epret, áfonyát, fügét.

-Segíthetek a sütésben? - mostam meg a gyümölcsöket.

-Megköszönném! - mosolygott.

-Mi jót csináltok? - jött be apum a konyhába.

-Gyümölcstortát. - mosolyogtam.

-Jól hangzik! - puszilt bele a hajamba.

Amint elkészítettük a nagyival a tortát, megterítettem az udvaron lévő asztalnál. Kivittük a tortát, majd közösen elfogyasztottuk. Közben nagypapám vicceket, régi történeteket mesélt, amiken jót nevettük. Nagyon szeretem a családomat, és iszonyatosan hálás vagyok, ezért, hogy vannak nekem.