Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXXV. Szerelem a jégen

Leesett Londonban az első hó idén. Fehér szín lepte el az utcák legkisebb zugait is, ami pompásan festett. A kisgyerekek arcán látni az örömöt, ahogy aprócska hógolyót gyúrnak, majd megpróbálják több-kevesebb sikerrel megdobni szüleiket. S annak ellenére, hogy nem sikerül nekik, hatalmas kacajba kezdenek. Remélem egyszer a mi gyerekeink is így fognak játszani az első havuknál.

-Jó reggelt! - puszilgattam végig Mason arcát.

-Hagyj még aludni! - morgott bele a párnájába, majd hátat fordított.

-Mason, 8:00 óra van és 9:00-re hozzák Jasminék, Summert. - húztam ki a két függönyt, mire egy mégnagyobb morgás hagyta el száját. Ugyanis Jasminék ránk bíztak a mai napra egyszem lányukat, mivel valami közös programot szerveztek, e szombati napra. Viszont este pedig megyünk korcsolyázni Mase családjával.

-Jól van, na. Fent vagyok! - indult el a fürdőbe, ahonnan 15 perc múlva, már egy teljesen felfrissült Masonként jelent meg.

-Én is gyors lezuhanyozok és megyek utánad! - adtam neki egy csókot, s ruhával a kezemben rohantam be az említett helyiségbe. Egy jó hideg zuhany, fogmosás és arcápolás után indultam le a konyhába. Egy zöld pulcsit húztam fel, fekete yoga nadrággal. - Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk palacsintát. - adtam az ötletet barátomnak.

-Benne vagyok! Amúgy is imádja Summer! - mosolyogva csatlakozott hozzám.

Közösen bekevertük a tésztáját, majd elkezdtem sütni őket. Addig Mason elővette a tányérokat, nutellát, tejszínhabot, gyümölcsöket és minden mást, amit még szoktunk hozzá enni.

-Megyek! - kiabált Mason, mikor csengettek. - Szia bogyó!

-Masey bácsi! - hallottam meg Summer hangját.

-Szia Öcsi. - ölelték meg egymást Jas-el, majd én is odamentem.

-Sziasztok! - mosolyogtam Jasminere és Summerre. Az utóbbi hatalmas mosollyal rohant a kezeim közé.

-Luca. - ugrott az ölembe a kis picúr. Imádom, hogy nem tudja rendesen kimondani a nevemet. Megölelgettük egymást Jasmine-el is, majd elbúcsúzott kislányától és már sietett is.

-Képzeld el Bogyó, hogy Luca csinált nagyon finom palacsintát. Tudom, hogy már reggeliztél, de nagyon reméljük, hogy megkóstolod! - magyarázta Mason unokahúgának. - Na, szeretnél enni? - fordult felé, mikor az asztalhoz értünk. És már anélkül, hogy megszólalt volna a kislány, tudtuk, hogy mit fog mondani.

-Igen! - bólogatott csillogó szemekkel.

Megettük a finom reggelinket, ami mindenkinek nagyon ízlett. Sőt Summernek annyira, hogy megkért, hogy csináljak még, így az elrakott tésztából sütöttem egy párat. Annyira laktató volt az a kaja, hogy nem hiszem, hogy a következő pár órában éhesek leszünk. Aztán elpakoltam a mosogatógépbe a tányérokat, Masonék pedig a nappaliba mentek. Mikor bementem, a földön ülve legóztak. Irtóra cuki volt.

-Mondtam már, hogy nagyon jól áll neked ez a nadrág? - súgta a fülembe, míg Summer elrohant még egy-két játékért.

-Nem mondtad! - ráztam meg a fejemet.

-Akkor most mondom! - puszilta meg az arcomat, miközben kezét a combomra helyezte.

-Találtam még játékokat! - tért vissza a kezében pár játékautóval és babával, amik külön neki vannak elrakva. - Mit fogunk ma csinálni? - kérdezte egy idő után.

-Hát mit szeretnél? - tette fel a következő kérdést immár Mason.

-Nem tudom. - vonta meg kis vállait. - De majd játszótérre elmehetünk. - felelte bólogatva, amin jót nevettünk. Délelőtt még megnéztük Summer kedvenc meséjét a Tv-ben, majd felöltöztünk és elindultunk a városba. Mivel mindannyian éhesek lettünk, mire beértünk, elmentünk egy kis barátságos étterembe.