Az élet csodái - Mason Mount ff.

XX. Blue Is The Colour

A reggeli kelésünket követően megittuk a szokásos kávénkat, majd felvéve a tenisz szettünket, ami Orsinak egy fehér trikóbólés egy fekete szoknyából, nekem meg egy zöld trikóból és egy fekete szoknyából állt, indultunk el a pályára. A tenisz pálya a tegnapi park szélén található. Szerencsére senki nem foglalta el a pályát, így nem kellett várakoznunk. Befizettük a napi jegyet, majd el is foglaltuk a helyünket.

-Várod már a találkozód a hercegeddel? - ütöttem bele a labdába. Mindig is szerettem csesztetni az embereket, így előszeretettel tettem ezt legjobb barátnőmmel is.

-Még mindig nem a hercegem! - nevette el magát. Láttam, ahogy a fiúra gondolt, az arcán maradó mosoly által.

-Persze. - mosolyodtam el.

-Na és te a találkozót Masonnel? - kérdezte, mire tágra nyíltak szemeim.

-Várj, ő is ott lesz? - álltam meg.

-Persze. Mindenhova együtt mennek, ha nem a baráti körükkel! - felelte barátnőm.

-Jaj, de jó lesz! - mondtam, majd mielőtt megkérdezni viselkedésem okát, beleütöttem a labdába. - És hova menjünk ebédelni? - tereltem a témát.

-Én most jelenleg a sushit kívántam meg! - futott a labda irányába.

-Az nekem is jó lesz. - bólintottam. A 3 órás edzésünket követően, mentünk vissza az apartmanba lezuhanyozni és másik ruhát húzni.

-Szerinted ez jó lesz? - mutatott fel egy sima egyszerű fehér ruhát. - Úgyis átfogunk öltözni a meccs előtt, de addig ez jó lesz szerintem.

-Szerintem is jó lesz! - bólintottam mosolyogva. Gyorsan felkaptuk a ruhánkat, ami nekem egy hosszú, fehér szoknya volt, egy szintén fehér trikóval.

Hívtunk egy taxit, ami elvitt minket a legközelebbi sushizóba. A hely neve SUSHISAMBA Covent Garden. Egy nagyon kis hangulatos hely, ami olyan mint egy kert, ugyanis mindenhol növények veszik körbe az épületet. A tetejét, csak egy üveg tető fedte, amin tökéletesen áramlottak be a nap égető sugarai.

-Mit hozhatok a hölgyeknek? - jött oda, egy kb velünk egyidős srác.

-Én egy Samba Saladot szeretnék kérni! - nézte az étlapot Orsi.

-Én pedig egy Tiger Makit. - feleltem.

-Köszönöm! Hamarosan hozom! - mosolygott a fiú.

-Nem rossz! - nézett a fiú irányába.

-Neked már van herceged, úgy beszélj! - néztem rá. - Amúgy tényleg nem rossz! - bólintottam egyetértően.

-Látod. Nem kell azonnal rámförmedni! Amúgy meg nem mondtam, hogy tetszik, csak azt, hogy nem néz ki rosszul! - magyarázta.

-Ha te mondod! - tettem fel kezeimet védekezőleg. - Amúgy tudom, hogy hülyeség.. de gondolkoztam azon, hogy költözzünk ide, Londonba. Neked is tökéletes lenne Pablo miatt, meg a munkalehetőségek miatt mindkettőnknek. A pénzből, amit kaptunk a WTA-n vehetnénk egy lakást, amiben lakhatnánk. - néztem a lányra. Láttam rajta, hogy nagyon meglepi a kijelentésem, de arcán azonnal egy mosoly jelenik meg, amiből kiveszem, hogy nem tartja rossz ötletnek.

-Tudod, én is gondolkodtam ezen. - kuncogott. - És nagyon örülnék neki. Rossz lenne otthagyni Pestet, és a családjainkat, viszont itt jobban megélnénk, és ha Pabloval is úgy alakulnánk, nem kellene távkapcsolatban élnünk. - bólogatott egyetértően.

Nem sokkal később kihozták a kajánkat. Mivel már nagyon éhesek voltunk, ugyanis reggelire, csak egy gyümölcsöt ettünk, azonnal nekiláttunk az evésnek. Közben megbeszéltük a költözést, és arra jutottunk, hogy pénteken, amint visszaértünk Pestre, elmegyünk 1 hétre meglátogatni, illetve elbúcsúzni a szüleinktől, nagyszüleinktől, majd összepakolva hagyjuk ott Pestet. Ahogy elfogyasztottuk az ételeinket, kifizettünk, majd hívtunk egy taxit, ami vitt minket a Tropicariumba.