Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXV. Boungiorno Italy

Gondoltam berakom az egyik legkedveltebb olasz zenémet, amit nyugodtan hallgathattok olvasás közben, amely egyébként ebben a részben is meg fog jelenni. 🥰🇮🇹

A vasárnapi meccsen nagyon jól szerepeltek a fiúk, annak ellenére, hogy az eredmény 0-0 lett. Kepa hatalmasokat védett, amiért külön dicséretet kap. Orsival lefoglaltuk a szállásunkat Olaszba, ahová pár perc és indulunk. Jelenleg a bőröndöket pakoljuk be Mase kocsijába, amivel megyünk a reptérre.

-Biztosan megvan minden? - aggódott Orsi.

-Igen, drágám! Nyugodj meg! - ölelte át Pablo.

-Akkor indulhatunk! - szálltunk be a kocsiba. Én az anyósülésre ültem, Mason mellé.

-Ülünk egymás mellett, vagy te Orsival fogsz? - kérdezte tőlem a fiú.

-Orsi Pabloval ül, szóval szívesen ülök veled! - mosolyogtam rá.

-Mennyi is lesz az út odáig? - dugta előre fejét a spanyol.

-Kb 2 óra repülővel, majd Bergamoból Portofinoig 2,5 óra autóval. - néztem a fiúra.

-Okés. - bólintott, majd visszafordult barátnőjéhez.

A repülőnk felszállása előtt 2 órával odamentünk, a biztonság kedvéért. Úgy gondoltuk, hogy az idő elterelése képpen, megreggelizünk az ottani Starbucksban. Mindannyian valami kávét és szendvicset kértünk. Szerencsére kellőképpen laktató volt, szóval egy ideig nem fogunk éhezni. A repülő pontban 8:00-kor indult, ahova konkrétan futnunk kellet, ugyanis elbeszélgettük az időt.

-Huh. - lihegve ültem le a székre.

-Na mivan, elfáradtál? - nevetett fel Mason engem nézve.

-Már bocs, de én nem vagyok focista, csak egy egyszerű teniszező. Ott meg nem futunk azért ennyit. - vágtam hozzá.

-A kedvenc teniszezőm. - mosolygott, mire elpirultam. - Mondtam már, hogy aranyos vagy, amikor elpirulsz? - suttogta a fülembe.

-Oh fogd be! - nevettem fel. Idő közben felszálltunk. Egyébként Masonnel nagyon jókat beszélgettünk, úgy kb. mindenről. Mivel hajnali 1 fele aludtam el, és fél 5-kor keltem, így elég fáradt voltam. Fejemet Mason vállára hajtottam, aki simogatni kezdte kézfejemet. Ennek köszönhetően hamar el is aludtam.

-Luca, megérkeztünk! - keltegetett a mellettem ülő fiú. Gyorsan felkaptunk a cuccainkat, majd indultunk is ki.

-Szóval most hogy is lesz minden? - tette fel a nagy kérdést Orsi.

-Taxival elmegyünk egy autókölcsönző helyre, ahol kikölcsönözzük a következő egy hétre az autónkat, ugyanis kétlem, hogy mindenhová taxival akarunk járkálni. Ez után megyünk Portofinoba, ahol elfoglaljuk a kis házunkat, majd ott eldöntjük a többit. - ecseteltem neki a dolgokat, miközben kikerestem egy helyi taxi számát. Felhívtam, aztán 10 perc múlva már ott is állt előttünk. - Grazie, arrivederci. - fizettem ki neki az utat.

-Uh nekem ez nagyon tetszik! - mutatott Orsi egy sportkocsira.

-Drágám, jó lenne, ha el is tudnánk férni benne! - karolta át derekát Pablo, nevetve.

-És ez? - mutatott egy másikra. Egy gyönyörű szép fekete Jeepről beszélünk. A teteje nyitott volt, de nyilván ha esett az eső, egy gomb nyomásával fedett lett se perc alatt.

-Na ez már jó. - bólintottam. Nem vitattuk túl sokáig a dolgokat. Kifizettünk, majd pattantunk is be, aztán kezdetét vette a kaland. Az úton valami olasz rádiót hallgattunk, ahol a legjobb olasz zenék szóltak. Nagy részben csak én ismertem a dalokat, de volt, amit Orsi is énekelt velem együtt. Majd megszólalt az egyik legjobb dal, a Sarà perché ti amo.