Az élet csodái - Mason Mount ff.

VIII. Irány Bécs

Eltelt egy hét. A napok ugyan úgy zajlottak, mint eddig. Délelőtt edzések, délután mindenféle programok. Ádámmal egyre jobb a "kapcsolatunk". Még nem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője, szóval hivatalosan nem vagyunk együtt, viszont múltkor is megcsókolt.

Szombaton volt nagyim születésnapja, ezért a hétvégét náluk töltöttem szüleimmel vidéken. Nagyon szeretek a nagyszüleimnél lenni. Egyszerűen imádom őket. És a hely, ahol laknak. Csodálatos. Egy kis ház, körbevéve virágos mezőkkel. Egy kis patak is folyik a ház mellett, amiből az állatok szoktak inni.

-Luca. - kiabált Orsi.

-Konyhában vagyok! - csináltam a reggelit.

-Mi jót csinálsz? - pattant fel az egyik bárszékre. Megfogva bögréjét iszogatni kezdte a nemrég csinált kávéját. - Ez hideg! - szürcsölt bele.

-Éppen reggelit csinálok! - törtem bele a tojásokat a serpenyőbe.

-Ohh rántotta? A kedvencem! - örült meg neki.

-Kérlek vágnál fel zöldségeket? - szóltam a lánynak.

-Persze. - nyitotta ki a hűtőt, hogy kivegye az említett dolgokat. - Ádámmal mizu? - vágta fel vékony kis szeletekre az uborkát.

-Szombat óta nem beszéltem vele! - vontam meg a vállaimat.

-De hisz szerda van! - nézett rám.

-Tudom. - sóhajtottam. - Biztos valami dolga van, ami miatt nem tud beszélni! - mondtam a legelső dolgot, ami eszembe jutott.

-A Rómeó nem ér rá megkeresni a Júliáját? Ez borzalmas! - háborodott fel.

-Maradj már! - nevetve dobtam meg a konyharuhával.

-A WTA időpontját még nem mondta az edző? - ültünk le az asztalhoz.

-Nekem nem! Téged szokott felhívni az ilyenekkel kapcsolatban! - tettem a tányéromra egy kis rántottát.

-Igaz! - értett egyet. -Egyébként arra gondoltam, hogy kimozdulhatnánk egy kicsit! A francia kiruccanást elnézve nem voltunk sehol az elmúlt pár hónapban!

-És ezzel mire akarsz kilyukadni? - néztem rá.

-Elmehetnénk egy két napra wellnesezni! Vagy akár csak egy napra valahova! Elugrani Bécsbe, vagy ilyesmi! - adta az ötleteit.

-Bécs az jó ötlet! - bólogattam. - Amúgy is most lesz Arctic Monkeys koncert, amire nagyon szeretnék elmenni, ha már a szigetesre nem sikerült! - mondtam.

-Mikor lesz? - vette elő telefonját.

-Ha jól tudom pénteken! - emlékeztem vissza az időpontra, amit tegnap láttam.

-És van is még jegy a küzdőtérre! Nézd! - mutatta telefonján. - Szállást is lehet foglalni nem messze az arénától!

-Szállás az nem kell! - legyintettem. - Ott laknak rokonomék, biztos náluk aludhatunk! Fel is hívom őket! - kerestem ki nagynéném telefonszámát.

Szofi néni

Szofi néni: Szia Lucám! Mi a helyzet veletek?

Én: Minden okés, köszönjük! Azt szerettem volna kérdezni, hogy barátnőmmel Orsival pénteken megyünk Bécsbe egy koncertre, és hogy nálatok aludhatnánk- e arra az egy napra?

Szofi néni: Ez nem kérdés! Máté bácsikáddal mindig szívesen látunk titeket! És szeretnénk, hogy több napra is maradjatok!

Én: Nagyon szépen köszönjük! Sok sok puszi, majd érkezünk!

Szofi néni: Vigyázzatok magatokra!

- Na? - támadott le Orsi. - Megengedték? - kérdezte.

-Még szép. Sőt még több napig is maradhatunk! - mosolyogtam.

- Imádom az összes rokonodat! - ugrált örömében. És ezzel egyet kellett értenem. Ugyanis nagy szerencsémre a családomból mindenki ilyen. Szofi nénikém édesanyám húga, és mindkettőjük az édesapjuk tulajdonságait örökölték, azaz egy nagyon kedves természetű emberek, akik bármit megtesznek a szeretteikért.

Felhívtam szüleimet, hogy elmegyünk anyu húgáékhoz a hétvégére. Semmi ellenkezése  nem volt, sőt örült neki, ugyanis nagynénim már régóta mondogatja neki, hogy milyen régen látott engem.

Orsival úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni, majd beülni valahova ebédelni, így felkaptunk magunkra valami ruhát, s elindultunk. Ma egy kicsit hűvösebb volt, így egy fekete farmert és egy fehér pólót vettem fel, amire egy fekete bőrkabátot húztam. A Conversemet felkapta indultunk is. Orsinak egy lazább, sokkal különbözőbb stílusa van. Sokszor hord melegítőt, de van amikor felhúz egy farmert, mint most. Egy sima egyszerű kék farmert vett fel, egy fehér Los Angeles pulcsival és a Nike cipőjével. Szép fekete haja egy laza copfba volt kötve, hogy a szél ne fújja arcába. A hűvösebb időt elnézve, a nap ugyan olyan erősen sütött, mint tegnap a 25 fokban, így a napszemüvegünket muszáj volt magunkkal vinni.

-Nem megyünk be az Etele plázába? - kérdeztem.

-Még úgy is alig voltunk ott, szóval miért is ne! - bólintott.

Az Etele Pláza nemrég nyílt, és alig voltunk itt, de egy tök jó helynek találom. Maga a kialakítása, kinézete nagyon szép. Az első utunk a ruha boltokba vezetett. Először a H&Mbe mentünk, ahol Orsi vett magának egy pulcsit, majd átmentünk a Bershkába, ahol egy új cargo nadrágot vettem. A többi ruhaboltba nem nagyon találtunk semmit, így bementünk a Libribe, ugyanis imádom a könyveket, könyvesboltokat. Igaz a könyvtárakat sokkal jobban szeretem, viszont itt nincs, szóval ez is megfelel. Miután nem találtam semmit jó könyvet, éhesek lettünk, ezért beültünk a sushirollba. Ettünk finom sushikat, majd mielőtt elmentünk volna, a Starbucksban vettünk magunknak kávét.

Felszálltunk a villamosra, ami hazavitt minket. Útközben megittuk a kávénkat, majd otthon egy jó filmet is megnéztünk.