Az élet csodái - Mason Mount ff.

V. Ügyes legyél!

-Luca! Luca kelj fel! - hallottam a szólításokat.

-Hm, hagyj még egy kicsit! - mondtam fáradtam.

-Luca, elfogunk késni! - lökött le az ágyról barátnőm.

-Te normális vagy? - förmedtem rá.

-Elkésünk az edzésről! - kelt ki magából.

-Hogy mi? - pattantam fel. - Mennyi az idő? - kaptam a telefonom után.

-10 percünk van leérni az aulába! Szóval kapkodd magad! - dobta nekem a ruhámat.

Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem. Reggelizni nem volt időnk, így a lenti bárban kértünk két szendvicset.

-Hát ti? - kérdezte edzőnk, mikor beestünk elé 10 perc késéssel.

-Bocsánat a késésért, csak elaludtunk! - mondtuk egyszerre Orsival.

-Ne forduljon többet elő! - mondta, majd elindultunk.

A 3 órás edzésünk után elmentünk ebédelni. Egy helyi étterembe mentünk, ami a Restaurant La Planxa. Orsi egy La Planche Burger Caserat, én meg egy Steak and Chipset ettem.

Evés után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni. Találtunk egy üzletekkel való, hosszú utcát.

-Bemegyünk oda? - mutatott egy ruhaboltra Orsi.

-Persze. - bólintottam. Bementünk, majd elkezdtünk nézelődni.

-Ez milyen? - emelt maga elé egy kötött, fehér pulcsit.

-Cuki. Illik hozzád! - mosolyogtam. - Na és ez? - mutattam fel egy fehér, kék virágos, hosszú ruhát.

-Próbáld fel! - mondta. Gyorsan kerestem egy üres próbafülkét, felvettem, majd kimentem hozzá.

-Na? - forogtam körbe.

-Úristen, de jól áll! Mindenféleképpen vedd meg! - bólogatott.

-Rendben! - visszaöltöztem, kifizettük a ruhákat, majd visszamentünk edzésre.

-Lányok, gyertek csak! - szólt az edzőnk.

-Igen? - futottunk oda.

-Mára is elhívtam Alizét és Garciat! - mondta.

-Uh rendben! - örült meg Orsi.

-Kb 10 perc múlva itt lesznek, addig melegítsetek be! - hagyott ott minket.

-Olyan szerencsésnek érzem magunkat, hogy világbajnokokkal edzhetünk együtt! - mondta Orsi.

-Egyetértek! De nézd, ott jönnek! - mutattam a két lány felé.

-Sziasztok! - köszöntek.

-Hali. - mosolyogtunk Orsival.

-Na gyertek, edzünk egy kicsit! - kapták fel az ütőjüket.

Játszottunk pár menetet. Egyszer én voltam Garciaval, Orsi meg Alizével, utána meg fordítva. Felváltva nyertük meg a mérkőzéseket, de nagyon jól mulattunk.

-Holnap eljöttök a bajnokságra? - kérdeztem a két lánytól.

-Persze. - bólogatott Alizé.

-Mindig eljövünk akármilyen a bajnokság! Lehet csak sima mérkőzés, de világbajnokság is! - felelte határozottan Garcia.

-Nyilván legfőképp a Franciáknak, viszont nektek is nagyon fogunk drukkolni! - mosolygott Alizé.

-Nagyon szépen köszönjük! - mosolyogtam hálásan a két lányra.

-Valami hasznos tanácsot tudtok adni? - kérdezte Orsi.

-Fhu, om ne izguljatok! Az a legfontosabb! Illetve, nagyon figyeljetek! - mondta Alizé.

-Nagyon köszönjük! - mondtuk egyszerre Orsival.

-Nincs mit. - mosolygott Garcia. - Viszont mi megyünk, sziasztok! - öleltek meg minket.

-Sziasztok! - intettünk nekik.

Visszamentünk a szállásra és külön-külön vettünk egy frissítő zuhanyt. Felvettünk két ruhát, én azt amit vettem ma, Orsi pedig egy combközépig érő, piros ruhát. Lent megvacsoráztunk, majd elmentünk sétálni. A parton ültünk egy-egy napágyon, mikor megszólalt a telefonom.

-Ki az? - kérdezte barátnőm.

-Ádám. - mondtam, mikor megpillantottam a nevét.

Ádám

Ádám: Szia Luca!

Én: Szia, mizu?

Ádám: Már rég hallottam a hangod, így gondoltam felhívlak! És mi jót csinálsz a híres Franciaországban?

Én: Sétálunk a tengerparton Orsival. És te?

Ádám: Bencével voltunk deszkázni a Margit-szigeten, aztán most értem haza!

Én: Na az szupi.

Ádám: Holnap lesz a bajnokság, igaz?

Én: Igen, igen.

Ádám: Izgulsz?

Én: El nem tudod hinni, hogy mennyire!

Ádám: Bízom benne, hogy megnyeritek! És ne izgulj!

Én: Köszönjük!

Ádám: Na viszont én megyek, ügyes legyél!

Én: Mindenképp, szia.

-Ügyes legyél! - utánozta Orsi Ádám hangját.

-Te hallottad a beszélgetésünket? - nevettem.  

-Csak a végét! - kuncogott. - Na gyere, menjünk pihenni! - állt fel.

Visszamentünk a szállásra, ahol felvettük a kis pizsinket és bebújtunk az ágyba. Alvás előtt még lenyomtuk a szokásos pletykázásunkat, majd lehunytuk szemeinket.