Az élet csodái - Mason Mount ff.

X. Barátnő?

-Jó reggelt! - simogatta arcomat Ádám.

-Jó reggelt! - mosolyodtam el.

-Figyelj, nekem el kell mennem nővéremhez összepakolni, szóval majd találkozunk a pályaudvaron. - nézett szemeimbe.

-Rendben! - bólintottam.

Ádám gyorsan felhúzta a tegnapi ruháit, majd elment. Én felkaptam valami egyszerű outfitet, majd hagytam Orsit is felöltözni. Amíg Szofiék nem értek haza, gyorsan összepakoltunk. Tegnap mondtuk nekik, hogy szívesen maradnánk mi több napig, csak vár az edzés.

-Megjöttünk! - hallottam meg nagynénim hangját.

-Sziasztok! - mentünk le a lépcsőn.

-Milyen volt a koncert? - ültünk le reggelizni, ugyanis csak miattunk nem ettek semmit a szállodában, ahol voltak.

-El sem tudjátok képzelni, hogy milyen jó volt! - áradoztam.

-Akkor örülök! - simította meg karomat Szofi.

-Biztos, hogy nem maradtok? - kortyolt bele narancslevébe nagybácsim.

-Biztos. - bólintottunk egyszerre.

Elfogyasztottuk a reggelinket, majd felkaptuk a táskáinkat és beültünk a kocsiba. Sajnos alig tudtam a nagynénémékkel lenni, de annak is örülök, hogy sok idő után végre találkozhattam velük.

-Hát akkor vigyázzatok magatokra! - ölelte meg mindkettőnket Szofi.

-Úgy lesz! - mosolyogtam rájuk.

-Vigyázz Szofi nénire! - öleltem meg Mátét.

-Mindenképp! - kacsintott rám.

-Akkor majd találkozunk! - néztem rájuk. - Sziasztok!

-Sziasztok!

Búcsúzkodásunk után, megkerestük a vonatunkat. Írtam Ádámnak, hogy hol van, majd egy negyed óra keresgélés után megtaláltuk. Elfoglaltuk helyeinket, lepakoltunk, s vártunk az indulásra. Az utat végig beszélgettük, nevettük.

-Luca, úgy látszik lemegyek nagyszüleimhez Siófokra 3 napra. Nagypapám szülinapja lesz, és írt anyum, hogy szeretne látni engem! - nézett rám barátnőm.

-Rendben! Mikor mész? - mosolyogtam.

-A pályaudvarra jön értem apum. - tette el telefonját.

-Oksa. - bólintottam. Fél háromkor megérkezett a vonatunk Pestre. Orsival megkerestük édesapját, majd hosszú búcsúzkodás után elmentek. Hiába csak 3 nap, de még is ő a legjobb barátnőm, lakótársam, és rossz nélküli. - Lehet egy kérdésem? Nem baj, ha nemet mondasz. - néztem a mellettem álló fiúra.

-Természetesen! - bólintott.

-Nem laksz nálam, amíg Orsi nem lesz otthon? - kérdeztem félénken. - Nyilván nem kell, ha nem szeretnéd, csak kérdeztem! És nem haragszom meg, ha.. - nem tudtam befejezni mondatomat, mert megcsókolt.

-Ezer örömmel hozzád költözök arra a 3 napra, drága Lucám! - mosolygott rám a fiú.

-Oké. - pirultam el közelségétől.

-Akkor menjünk a Kovács rezidenciára. - fogta meg a kezemet, majd elindultunk. Fogtunk egy taxit, majd hazamentünk. Megkérdeztem egy párszor, hogy nem kell-e elmenni pár ruhájáért, de azt mondta, hogy így is többet pakolt a kis kiruccanására, szóval egyből hozzám mentünk. Hagytam, hogy lepakoljon a szobámba.

-Nem rendelünk valami kaját? - dőltem le a kanapéra.

-Pizza megfelel a kishölgynek? - ült le mellém.

-Természetesen! - mosolyogtam. Gyorsan megrendelte a pizzákat, amik fél óra alatt meg is érkeztek. Töltöttem magunknak egy kis vörösbort, majd Ádám kérésére néztünk focit, aminek én is örültem. A Kisvárda játszott a Zalaegerszeg ellen. Ádámnál nem volt kérdés, hogy kinek szurkol, ugyanis a Zalaegerszegben focizik egyik 2. unokatesója, Szalay Szabolcs.

-Mi a faszomat csinálsz ember? - ordított fel. - Jaj, bocsánat! - nézett rám.

-Semmi baj! - kuncogtam. - Az évek során már hozzászoktam ehhez. Édesapám is nagyon szereti a focit, így mindig néztem vele! - mosolyogtam.

-Örülök neki, hogy a barátnőm is szereti a focit! - karolt át.

-Barátnő? Tudomásom szerint nem kérdezted meg, hogy leszek-e a barátnőd? - néztem rá.

-Tudom, de ezt már így eldöntöttem, hogy az vagy! Esetleg van némi gondod vele? - ivott bele a borba.

-Semmi gondom nincs nekem! - ráztam a fejem.

A meccs eredménye 1-0 lett a Zalaegerszeg javára, így Ádám boldog volt. Míg nézte a meccset, elmosogattam, illetve mindent elpakoltam. Ahogy vége lett elmentem fürödni, majd utánam Ádám is. Az ágyba bebújva vártam barátomra, akinek nagyon sokáig tartott a fürdés.

-Jó sokáig tudsz te fürödni! - nevetve néztem a fiúra.

-Jó elnézést! - karolt át. - Jó éjszakát szerelmem! - csókolt meg.

-Jó éjt!

És hiába kapcsoltuk le a villanyokat, elaludni nem tudtam. Egyfolytában egy szón járt az eszem. Szerelmem. Az előző, egyben első kapcsolatomban sosem becézett engem az exem. Mindig Lucának hívott, ebből is tudtam, hogy ez tényleg, csak egy tini szerelem.
Az alvó fiú szuszogását hallgatva aludtam el hajnalban.