Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXXIX. Nagyon fogok rád vigyázni, ígérem!

A naptár január 10.-ét mutatott, azaz ma van Mason születésnapja. A srácokkal pár napja beszélgettünk, hogy hol tartsuk meg a bulit, amikor Declannak jött az ötlet, hogy béreljünk ki valami helyiséget erre a napra. Így lett az, hogy két napig díszítettünk egy szórakozóhelyet.

Aztán a másik nagy kérdés volt, hogy mit vegyek neki születésnapjára. Napokat, sőt heteket keresgéltem a számára megfelelő ajándéknak. Néztem mindenféle órákat, ruhadarabokat, amik tetszenek neki, de mégsem az lett a végső választásom. Ugyanis rákerestem a Nike oldalára, ahol megláttam, hogy lehet egyedi foci cipőt tervezni. Így egy fehér-türkiz cipőt terveztem, aminek a sarkánál bele van írva, hogy "i'm proud of you' my love! Luca." Illetve, hogy egy kis élménye is legyen, vettem 2 jegyet a londoni Peggy Gou koncertre.

Reggel gondoltam ágyba reggelivel ébresztem, mert nagyon szereti, csak ritkán szokott megtörténni a folytonos rohanástól. Így hát lassan kibújtam öleléséből, és a konyhába siettem. Avocados toastot készítettem, tükörtojással. Vágtam össze epret, és egy kis áfonyát is raktam. Narancslével, majd kávéval fejeztem be a reggeli készítést. Egy tálcán vittem fel az ételt, amit az éjjeliszekrényre raktam, míg felébresztettem.

-Mason, ébresztő! - simogattam borostás arcát, majd nyomtam egy puszit az orra hegyére, míg Alex össze-vissza ugrált rajta.

-Hm, miért kell felkelnünk mindig ilyen korán? - motyogta mérgesen, amit épp hogy megértettem.

-Már elmúlt 11 óra, szóval egyáltalán nincs korán. Egyébként is te focista vagy, szóval bírnod kell a korán kelést. - feleltem.

-Inkább maradj csöndben és aludj! - húzott magához mind a kettőnket.

-Hát sajnálattal közlöm, hogy nem aludhatunk vissza, mert vár a reggeli. - hámoztam le magamról kezeit, aztán felültem. - Boldog születésnapot! - raktam ölünkbe a tálcát.

-Köszönöm Kicsim! Csináltál reggelit? Nagyon jól néz ki! - dicsérte meg főztömet. - Ma be kell ugranom a csapathoz, mert Lampard beszélni szeretne velem. Illetve Jasminék is szeretnének felköszönteni. - nézett rám, miközben belekortyolt a friss narancsléjébe.

-Rendben! De ugye nem csináltál semmit? - néztem félve barátomra, ugyanis egy elvesztett meccs után nehezen tudja kezelni az indulatait.

-Nem, nyugi. Szerintem csak a stratégiáról szeretne beszélni. - nyugtatott meg.

-Azért négyig érj haza, mert utána programunk van! - mosolyogtam rá.

-Mit szerveztél? - nézett rám érdeklődve, de én csak megráztam a fejemet.

-Nem mondom el! Meglepi! - pusziltam meg borostás arcát. Befejeztük a reggelit, majd míg Ő elkészülődött, én elmosogattam a tányérokat, illetve egy mosást is beraktam.

-Na, majd jövök! Szeretlek! - csókolt meg, aztán már bent se volt.

Gondoltam kicsit rendbe szedem magam, így elmentem és vettem egy jó meleg fürdőt, illetve megmostam a hajamat. Szépen bekentem minden pakolással, olajjal, ami rendbe tartja a hullámokat, s zenehallgatás közben meg is szárítottam. Utána felkaptam egy sima egyszerű itthoni szettet, majd gondoltam Mason örülne valami "vacsorának", így hát neki kezdtem főzőcskézni. De mindezek előtt megetettem Alexet.

Az ötletem egy pestos, csirkés tészta volt, amit egyszer csináltam és nagyon ízlett Masonnek. Neki álltam kifőzni a tésztát, illetve megpirítani a kockára felvágott csirkét. Miután mindkettővel kész lettem, összeöntöttem a kettőt, rárakva a pestot, pluszba vágtam bele mozzarella kockákat és félbe vágott koktélparadicsomot. Megterítettem az asztalnál, és mivel télen négy után kezd el lemenni a nap, raktam gyertyákat is. Mason valahogy négy után pár percek érkezett meg.