Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXXVI. Karácsony

Elérkezett a karácsony. Itt Angliában 25.-én van az ajándékozás reggel, így ahogy felkeltünk, mentünk le a nappaliba. Tegnap felraktuk a karácsony fát, pár nappal ezelőtt meg a ház többi részét díszítettem ki. Tegnap játszottak a fiúk a Wolverhampton ellen, aminek a végeredménye 2-1 lett a sárgák javára, így eléggé lehangoltak voltak a srácok. Viszont térjünk vissza a reggelhez.

-Boldog karácsonyt szerelmem! - adtam át neki a dobozt.

-Ne már! Ez egy Nike Dunk zöld és sárga kiadásban! Köszönöm szívem! - húzott magához, majd csókokkal lepte el arcomat. - Ezt a cipőt szeretném már vagy fél éve. Annyira szeretlek! - mosolygott, mint a tejbe tök. Imádom a mosolyát, annyira édes.

-Én is szeretlek! - nyomtam egy csókot ajkára.

-Az én ajándékomhoz ki kell menni az udvarra, szóval húzd fel a pulcsimat! - adta át a ruhadarabot.

-Köszönöm, de te nem fogsz fázni? - vontam fel szemöldökömet, mire csak megrázta a fejét.

-Ezt kösd a szemedre! - adta át a fehér sálamat, amit végül segített felrakni, mert nekem nem ment a megkötése. Kézen fogva mentünk ki a hidegbe, mire apró lábak hangját hallottam meg. - Boldog karácsonyt Luca. - vette le sálat, így láthattam a meglepit. Egy kölyök németjuhász állt előttem.

-Úristen! - jelentlek meg a könnyek a szememben. - Szia kiscsillag! De édes vagy! - simogattam a kiskutyát.

-Na, hogy tetszik? - guggolt le mellém, mire nyakába ugrottam.

-Nagyon köszönöm, ez a gyerekkori álmom! Szeretlek! - csókoltam meg.

-Mi legyen a neve? Egyébként fiú. - ölelt magához a derekamnál fogva, miközben az ölembe vettem a kutyát és elindultunk be.

-Am, legyen Alex! - mosolyogtam.

-Köszöntünk itthon, Alex! - simogatta meg a kutyust. - Vettem neki ágyat, játékokat meg kaját is! - szedte elő a dobozt a szekrényből.

Kidobtuk a szemetet, megcsináltuk Alexnek az ágyát, meg mindent amit kellett, s neki álltam a főzésnek. Délre érkezik a két család ebédre, ezért a legjobbat szerettem volna kihozni magamból. A tradicionális angol ételt készítettem, pulykát, bárányt, párolt brokkolit, kelbimbót, sárgarépát és burgonyát.

-Sziasztok! - nyitottam ajtót a két családnak, akik már összeismerkedtek a tegnapi meccsen.

-Drágáim! - öleltük meg anyáinkat, majd mindenkit egyesével.

-Hát ki ez a szépség? - simogatta Jasmine Alexet.

-Alex. Masontől kaptam karácsonyra, - mosolyodtam el, majd adtam egy puszit az említett fiú arcára.

-Nagyon jó illatok vannak! - jegyezte meg Anyum, mire Debbie hevesen bólogatott.

-Egyetértek! - felelte párom anyukája.

-Igyekeztem a legjobbat kihozni magamból! - mondtam szerényen, aztán az asztalhoz ültünk.

-Ez isteni lett Drágám! - kapta rám tekintetét Mase, miközben az ízletle az ételt.

-Nagyon jól sikerült, kislányom! - dicsért meg anyukám is.

Az étel tényleg nagyon jóra sikeredett, amin kellőképpen meglepődtem, viszont boldog voltam. Desszertnek már azért a magyar szokások felé is hajlottam, hogy megkóstolják, milyen egy magyar karácsonyi étel.

-Desszertnek csináltam csokis tortát, illetve gondoltam belekóstolhatnátok a magyar ízvilágba is, szóval készítettem mákos és diós beiglit is. - tettem az asztalra a két tálcát.

-Érdekes, de nagyon finom! - kóstolta meg először Tony.

-Azt hiszem ez az új kedvenc süteményem! - szólalt meg Sam. - Kicsim ha nem bánod, többször járok át ide enni! - nézett feleségére a férfi.

-Nehogy ki merj hagyni az élményekből! - háborodott fel Jas. - Közösen jövünk majd enni! - mosolygott rám Jasmine, amin mindenki jót nevetett. Nagyon örültünk Masonnel, hogy a családjaink ennyire összehangolódtak és kijöttek egymással. Talán ez volt az egyik legfontosabb számunkra.

Ebéd után megtörtént a családi ajándékozás. Kicsit izgultam, hogy a szüleim örülni fognak-e az ajándéknak, de miért is ne örülnének neki?! Ez szokásosan az én agyszüleményem volt. Mason szülei szinte repdestek az örömtől, ugyanis Debbie vágya mindig egy ibizai nyaralás volt. Summer azonnal elkezdett a játékokkal játszani, míg Jasmine a kabátját próbálgatta.

-Meseszép ez a kabát! Köszönöm! - ölelt meg minket Jasmine, újra.

-Drágáim, már csak mi maradtunk hátra. - szólalt meg anyukám. - Rengeteget kellett gondolkoznunk azon, hogy mégis minek örülnétek a legjobban. Feljött mindenféle ötlet, de egyiket se találtuk megfelelőnek. Aztán Édesapádnak eszébe jutott, hogy mennyire is szerettek utazni, illetve Luca nagy álma körbeutazni a világot. Ami nyilván jelenleg nektek nem sikerülne, Mason foci karrierje miatt, viszont reméljük, hogy örülni fogtok neki. - adta át a csomagot anyukám.

-Köszönjük! - feleltük egyszerre Masonnel, majd elkezdtük szépen letépni a csomagolást. Egy boríték volt benne, ami egy ingyenes utazást rejtett bárhova, ahova csak szeretnénk menni. - Imádlak titeket! Nálatok jobb szülőket nem is kívánhatnék! Köszönjük! - vontam őket egy hatalmas ölelésbe.

Olyan 4 óra körül köszönhettünk el családjainktól. Apuméktól könnyes búcsút vettem, hisz megint nem fogom őket hónapokig látni, mert másnap indultak vissza Magyarországra. Mosogatni egyáltalán nem volt kedvem, szóval csak bedobtam mindent a mosogatógépbe, a kaját a hűtőbe raktam, végül a nappaliba csoszogtam, ahol a szerelmem telefonozott.

-Gyere ide! - emelte fel a takarót, majd jelezte, hogy feküdjek mellé. - Fáradt vagy? - ölelt magához szorosan.

-Kicsit. - dünnyögtem mellkasába, és csak élveztem simogatását. - Hova szeretnél majd utazni? - néztem bele szép szemeibe.

-Ahova te. Hova mennél? - adta meg válaszát, amivel nem sokat segített.

-Legszívesebben Latin Amerikába, vagy Afrikába mennék. Pl. Tanzania, Brazília, de Jamaica is nagyon jó helynek tűnik. - mondtam neki a helyeket, ahová mindig is elszerettem volna menni.

-De hisz Jamaicának a legtöbb része olyan, mint egy gettó. - nézett rám furán.

-De vannak szép helyek is! - tartottam magamat a saját véleményemnél. - Zanzibár? - kérdeztem.

-Oké. És akkor a többi helyre, majd máskor megyünk el! - simogatta arcomat, majd megpuszilta a homlokomat.