Az élet csodái - Mason Mount ff.

II. Hajrá csajok!

Egy szép napsütéses Keddi reggelre ébredtünk. A madarak az ablakom előtt lévő fán ülve csicseregtek. A sötétítő, csak félig volt behúzva, így a tavaszi nap besütött a szobámba. Viszont ezt a gyönyörű reggelt, az rontotta el, hogy ma mérkőzésünk lesz, méghozzá más nemzetiségűek ellen.

A reggelemet egy hosszú, forró fürdéssel kezdtem. Egy kis arcápolás után, utam a konyhába vezetett. Csináltam magamnak egy kávét, illetve egy laktató reggelit. Lassan kivánszorgott a barátnőm is, így együtt fogyasztottuk el reggelinket.

-Izgulsz a mai mérkőzés miatt? - ivott bele kávéjába.

-Nem nagyon! Igaz, nagyon erősek az ellenfelek, de én bízom benne, hogy sikerülni fog! - vontam meg a vállaimat. - És te? - kérdeztem, amire tudtam a választ.

-Még mennyire! - bólogatott hevesen. - Ha ez elveszítjük, egész Magyarországot szégyenbe hozzuk! - temette kezeibe reggeli, fáradtas arcát.

-Hé nyugi! - simogattam kezét. - Bízom benne, hogy tovább fogunk jutni ! - mosolyogtam rá.

-Fura vagy így, hogy próbálod mindenben a legjobbat látni! - nevette el magát.

-Igen, tudom! - nevettem vele együtt.

-Inkább szeretném újra a mindent leszaró, flegma Lucát! Az jobban tetszett! - nézett rám a szemeit törölgetve.

-Na gyere, inkább készüljünk! - indultam el a szobámba.

Felvettem a szokásos tenisz outfitemet, ami egy fehér biciklisnaciból, egy fehér tenisz szoknyából, egy smaragdzöld trikóból és egy fekete cipőből állt. Az utazótáskámba elpakoltam egy rendes ruhát is, és pár kulacs vizet, fésűt, törölközőt.

Bepattantunk egy taxiba, ami elvitt a helyszínre. Rengeteg ember volt a lelátón, még így is hogy két óra van a kezdésig. Gyorsan bemelegítettünk, majd az öltözőbe vártuk a mi időnket.

-Az ott nem Ádám? - mutatott Orsi a nagy tömegbe.

-Jézusom, ez meg mit keres itt? - néztem a fiút.

-Hát mindketten kiraktuk storyba, hogy ma lesz mérkőzésünk, és mindkettőt is látta, szóval mindketten tudjuk a választ! - bólogatott.

-A következő mérkőzésben a Magyar női teniszválogatottból Kovács Luca és Varga Orsolya fog játszani az Ukrán Daria Snigur és Kateryna Volodko ellen. - hallottuk meg a neveinket.

Kisétáltunk, majd elkezdődött a verseny. Szerencsére nem a legerősebbeket kaptuk meg, de ők sem voltak valami rosszak. A végeredményben 2-1re megnyertük a játszmát, így nagy volt az öröm.

-Megnyertük! - kiáltottam fel.

-Úristen! - ugrott a nyakamba Orsi.

-Lányok, ügyesek voltatok! A hirdetés a következő meccs után lesz, addig pihenjetek le! - jött be az edző.

-Rendben! - bólintottunk.

-Szerinted hányadikak leszünk? - izgult a barátnőm.

-Fogalmam sincs, de nyugodj meg, mert szerintem elég jó helyen végeztünk! - mosolyogtam rá. - Ha a mostaniak elveszítik lehetséges, hogy a dobogóra is felkerülünk! - vontam meg a vállaimat.

-Hát annak nagyon örülnék! - mondta a lány. - És akik tovább jutnak, hol fognak játszani? - kérdezte.

-Ha jól tudom, akkor akik tovább jutnak, azok Franciaországba mennek és több nemzetiséggel is fognak játszani! - mondtam.

-De jó lenne megnyerni! - ábrándozott a lány. Rengeteget beszélgettünk, tervezgettünk nyaralásokat a nyárra. Egy óra múlva jött be az edzőnk.

-Lányok, eredményhirdetés! - mondta az edző.

-Na gyere! - húztam fel barátnőmet a földről. Gyorsan kisiettünk és felálltunk a többiek mellé.

-Az Európai Női páros tenisz első fordulójának harmadik helyezette nem más, mint a Szlovák Anika Jaskova és Radka Zelnickova. - mondta a hölgy, majd a két fiatal lány átvették a bronz érmüket, s felálltak a dobogóra. - A második helyen az Ukrán Kateryna Volodko és Dari Snigur. - mondta az ellenfeleink nevét, kik ugyan úgy tettek, mint a Szlovák lányok. - És örömmel hirdetem ki a mai mérkőzés első helyen végzett párosát.. Kik nem mások, mint a Magyarok közül Varga Orsolya és Kovács Luca. - kiáltotta el magát a hölgy.

-NYERTÜNK! - ugrott a nyakamba Orsi.

-Nagyon gratulálok! - ráztunk mindenkivel kezet.

A nyakunkba rakták az arany érmeket. Mindketten kaptunk egy-egy óriási nagy csokor virágot, amivel hatalmas mosoly kíséretében léptünk fel a dobogó legmagasabb fokára. A magyar szurkolók éljenezve tapsoltak és fütyültek nekünk, illetve a többi magyar versenyzőnek. Csináltak pár képet, majd mehettünk átöltözni.

-Nagyon jól voltatok! Büszke vagyok rátok! - ölelte meg mindkettőnket az edző.

-Köszönjük szépen! - mosolyogtunk.

-A következő mérkőzésetek Franciaországban, méghozzá Nizzában lesz! A pontos dátumot még nem tudom, de valószínű 1-2 hét múlva lesz. - mondta.

Gyorsan lezuhanyoztunk, ugyanis a nagy hőségben leizzadtunk. Felvettük a ruhánkat, amit pluszban hoztunk, majd elindultunk ki.

-Sziasztok. - jött felénk Ádám.

-Szia. - köszöntünk Orsival.

-Nagyon ügyesek voltatok, gratulálok! - ölelt meg mindkettőnket.

-Köszi. - mosolyogtam.

-És mi lesz a következő célpont, így, hogy tovább jutottatok? - kérdezte.

-Hát 1-2 héten belül, még nem tudjuk a pontos dátumot, de Nizzában lesz mérkőzésünk. - mondta Orsi.

-Hát akkor ott lenni nem tudok majd, de szurkolni fogok! - mosolygott.

-Viszont nekünk mennünk kell, szia! - köszöntem el, majd húzni kezdtem a barátnőmet.

-Úgy nézett rád, mint valami istennőre. - nevetett Orsi.

-Oh fogd be! - mondtam. - Nem főzünk majd valami vacsit? - kérdeztem.

-Pont erre gondoltam! - értett egyet a lány. - Most ennék valami spagettit.

-Bolognai? - adtam egy ötletet.

-Tökéletes! - mosolygott.

Otthon főzőcskéztünk egy jót kettesben, miközben lenyomtunk egy közös koncertet is. Sok sok nevetéssel együtt egy nagyon finom vacsorát csináltunk, amit sorozatozás közben meg is ettünk.