Az élet csodái - Mason Mount ff.

IV. Nizza

Izgatottan beszélgettünk Orsival a reptéren, várva a gépünket, ami elvisz minket Nizzába. Az edzőnkkel ülünk a székeken, szorongatva a bőröndünket, amibe már tegnap bepakoltunk. Fáradtak, de boldogok vagyunk, hiszen pár nap és kiderül, hogy tovább jutunk-e a WTA-re.

Nizzában öt napot fogunk eltölteni. Ma és holnap edzéseink lesznek, csütörtökön a mérkőzés. Az utána lévő egy napban elmehetünk várost nézni, strandolni, szombaton, pedig jövünk vissza Pestre. Már nagyon várom.

-Lányok gyertek! - állt fel az edzőnk. Sietve értük el gépünket, ahol helyeinket el is foglaltuk. Hosszú vitatkozás után eldőlt, hogy oda felé Orsi, visszafelé én ülök az ablaknál. Az út két órás volt, amit mi vagy alvással, vagy zenehallgatással töltöttünk. - Megérkeztünk! - szólt oda az edzőnk, ügyelve arra, hogy ne maradjunk a gépen.

-Hát Orsi, üdvözöllek Franciaországban! - néztem körbe a reptérről kiérve.

-Azta, de szép! - ámuldozott a lány. A pálmafákat enyhe szél fújta. A nap hét ágra sütött, így muszáj volt felraknom a napszemüvegemet, hogy lássak is valamit.

-Pakoljatok le és fél óra múlva találkozunk itt! - mondta az edző, mikor a szállodához értünk.

-Rendben! - bólintottunk. - Szerinted megértik az angolt? - kérdezte Orsi.

-Hát remélem, mert én franciául nem tudok! - nevettem kínosan.

Szerencsénkre tudtak angolul, ugyanis az ide utazók nagy része nem tud franciául, így ez az egy nyelv van, amit megértenek. El is foglaltuk a szobánkat, ami a 3. emeleten volt. Egy átlagos szoba volt, egy nagy francia ággyal, tévével, fürdőszobával és egy nagy erkéllyel, amiről a kilátás valami elképesztő volt.

-Edzés után lemegyünk a partra? - nézett rám a lány csillogó szemekkel.

-Pont ezt akartam kérdezni! - nevettem. - Gyorsan felhívom anyum, aztán öltözzünk és menjünk.

-Oksa. - mosolygott.

Édesanya🥰

Én: Szia Anyu.

Anyu: Szia kislányom! Megérkeztetek? Minden rendben?

Én: Igen, épségben megérkeztünk. Lassan megyünk edzésre, de minden okés. Veletek mizujs?

Anyu: Holnap jönnek Nagymamádék, ezért most indulunk bevásárolni.

Én: Akkor nem zavarlak! Szia, puszi!

Anyu: Puszi, szeretlek.

Én: Én is titeket.

Leraktam a telefont, majd szóltam Orsinak, hogy öltözzünk. Mivel itt nagy a hőség, egy bézs rövidnadrágot vettem fel, pólónak meg egy kék trikót választottam. Felkaptam a szokásos fehér Nikem, majd indultunk is.

-Ma elvileg jön két lány, akik 2015-ben Világbajnokok voltak, mert felkérték őket, hogy együtt edzetek. - mondta az edző, miközben beszálltunk a kocsiba.

-Ma csak ez az egy edzés lesz? - kérdezte Orsi.

-Igen! - bólintott a férfi. - Viszont holnap kettő lesz, hogy biztosan felkészüljetek mindenre! Csütörtökön meg egy délelőtt, délután meg a mérkőzések! - nyomogatta telefonját.

-És azt tudjuk, hogy mikor kezdődik a bajnokság? - kérdeztem.

-Ha jól tudom 2-kor. - mondta.

Lassan megérkeztünk, majd mentünk is a pályára. A Pestihez képest ez valami elképesztő volt. Sokkal nagyobb és szebb volt. A pálya nem volt kopott, mintha most cserélték volna a salakot, aminek vörös színe szinte égetett a nap sugarától. Hófehér háló felezte el a pályát, amit nagyon magas ülőhelyek leptek körbe.

Leraktuk a táskáinkat, felvettünk két ütőt, s gyakorolni kezdtünk. Orsi felállt velem szembe, aztán lejátszottunk egy kis meccset, ahol nem számoltuk a pontokat. Kb negyed óra múlva megérkeztek a segítők.

-Sziasztok lányok! - jöttek felénk mosolyogva.

-Hali. - futottunk oda hozzájuk.

-Garcia Caroline. - nyújtott kezet a magas, rövid barna hajú csajszi.

-Alizé Cornet. - mutatkozott be a hosszú barna hajú lány is.

-Luca Kovács. - ráztam kezet velük.

-Orsolya Varga. - utánozta tetteimet a barátnőm.

-Na akkor kezdjünk bele! - csapta össze tenyereit Alizé.

Játszottunk egy mérkőzést, ahol 2-0ra kikaptunk. Viszont a lányok szerint ez csak egy kezdeti veszteség volt, így játszottunk még párat és a végén mi nyertünk 2-0ra.

Nagyon aranyosak voltak a lányok és öröm volt együtt edzeni. Sok mindent tanultunk tőlük, így rengeteget is fejlődtünk ebben a pár órában. Meccsek után jobban megismertük egymást, majd a hosszas beszélgetések után elbúcsúztunk.

-Végre mehetünk fürödni! - mondtam boldogan.

-Erre vártam már mióta! - nevetett.

-Én is! - nevettem vele együtt.

Miután felértünk a szobába, gyorsan felvettünk egy bikinit, ami nekem egy egyszerű fekete, Orsinak meg egy piros volt, majd bepakoltunk egy-két dolgot a táskánkba és lementünk a partra.

-Remélem nem lesznek sokan! Nem szeretem a nagy tömeget! - mondtam, miközben sétáltunk le a partra a homokban.

-Én úgy látom, hogy nincsenek! - nézett körbe barátnőm.

-Ezaz! - örültem meg.

-Itt szeretnék maradni örökre! - mondta Orsi, mikor bementünk a tengerbe. A víz már kicsit hideg volt a délutáni órák és a hűvös szellő miatt, de a nap felmelegítette.

-Én is hidd el! - feküdtem fel a vízre.

Órákon át áztattuk a bőrünket, majd utána a napnyugtáig süttettük magunkat a napon. Összepakoltunk, majd visszamentünk a szállodába. Felvettünk valami normális ruhát, majd egy laktató vacsora után ledőltünk pihenni.