Az élet csodái - Mason Mount ff.

XIX. Visszatérve

Elérkezett a hétfő. 10:30 van és éppen a Starbucksos szendvicsünket esszük a repülőtéren várva a gépünkre, ami 10:55-kor indul.

-Város már a kis találkozásodat a szerelmeddel? - húzogattam a szemöldökömet.

-Nem a szerelmem! - nézett rám.

-Ezt te se gondoltad komolyan! - nevettem fel.

-Amúgy meg igen, várom! Apropó mit terveztél a többi napokra? - kérdezte.

-Semmit! Még én sem tudom mit fogunk csinálni! - vontam meg vállaimat.

Nemsokára bemondták, hogy lassan indul a gépünk, így siettünk is. Viszonylag gyorsan feljutottunk a gépre, majd elfoglaltuk a helyeinket. Orsi ült belülre, mivel mindig én szoktam, és most nem volt kedvem. Elővettem a fülesemet, majd elindítottam az egyik playlistemet Spotin. Orsi egész úton olvasott.

A 2,5 órás utunk után a Londoni reptér előtt hívtunk magunknak taxit, ami elvitt minket az apartmanunkhoz. Átvettük a kulcsokat, majd el is foglaltuk. Gyorsan kipakoltuk a dolgainkat, majd Orsi felhívta Pablot, hogy megérkeztünk. A fiú azt mondta, hogy ma nem tudnak találkozni, mivel a holnapi meccs miatt ma egész nap edzése van, így csak holnap meccs után láthatják egymást először.

-És mit csináljunk? - dőltem le az ágyra.

-Menjünk el sétálni a közeli parkba. - adta az ötletet.

-Okés. Csak gyorsan átöltözök! - szaladtam a szekrényhez. Felhúztam egy kék csíkos nadrágot, egy fekete trikóval. A Conversemmel kiegészítettem a szettemet, és már indultunk is. -Először vegyünk egy Stabucksot, mert el fogok aludni! - jelentettem ki.

-Te milyet kérsz? - nézett rám.

-Salted Caramel Cream Cold Brew. - néztem a kijelzőt, hogy mik vannak.

-Oksa, mindjárt hozom. - felelte. Ahogy megkaptuk az italokat, elindultunk egy közeli parkba. Kerestünk egy padot, ahonnan láthattuk az egész várost.

-Holnap hánykor is lesz a meccs? - kérdeztem szürcsölgetve italomat.

-Este 9-kor. - felelte.

-9-kor? Mit fogunk mi addig csinálni? - néztem barátnőmre.

-Hát ez egy nagyon jó kérdés! - nevetett kínosan.

-Miért nem holnap jöttünk? Most találhatunk ki valami programot egész napra! - sóhajtottam.

-Mi lenne ha délelőtt elmennének egyet teniszezni? Ha jól tudom vannak bérelhető pályák! - adta az ötletet.

-Oké. -bólintottam. - De mi lesz délután? 9-ig rengeteg idő van! - majd Orsi telefonja kezdett csörögni. Méghozzá Pablo hívta, ezért kihangosította.

-Szia Pablo. - köszönt bele Orsi.

-Hali. Mizujs, mit csináltok? - kérdezte a fiú.

-Éppen ülünk egy parkban Lucával és kávézunk. - felelte barátnőm.

-Ott van Luca is? Szia Luca. - köszönt nekem Pablo.

-Helo. - nevettem el magamat.

-És hogy hogy ráérsz telefonálni? Nem edzésen vagy? - tette fel kérdéseit Orsi.

-De, csak most szünetem van! Amúgy meg azért hívtalak, hogy holnap délután milyen programotok van? - vette sietősre.

-Még mi se tudjuk! - válaszolta Orsi.

-Akkor 6-ra beírtalak titeket egy Chelsea FC Stadion túrára. - mondta a fiú.

-Komolyan? Nagyon szépen köszönjük! - mosolygott barátnőm.

-Ugyan, semmiség. Majd ott találkozunk, sziasztok! - köszönt el.

-Szia. - mondtuk egyszerre.

-Akkor meg van az esti program! - bólintottam.

-Aha. Délután meg esetleg elmehetünk esetleg valami állatkertbe, vagy tropicariumba. - javasolta.

-A tropicarium jó ötlet. - bólogattam. - És ha jól tudom pont itt Londonban ban az egyik leghíresebb. Veszek is két jegyet. - vettem elő a telefonomat. Megkerestem a London Aquarium oldalát, majd vettem két normál belépőt.

-Délután megyünk, vagy délelőtt? - kérdezte barátnőm.

-Hát én arra gondoltam, hogy délelőtt ugye elmegyünk teniszezni, aztán délben megebédelünk valahol, majd egy olyan 1 körül elmegyünk. Aztán ez kb 2-3 órás lesz, utána meg már megvan a program. - ecseteltem a holnapi programokat.

-Oksa. - bólintott. - Elkellene  mennünk vásárolni! - jelentette ki, amiben teljes mértékben egyetértettem. Ugyanis semmi kajánk nincs.

-Asszem az apartmanhoz közel van egy kisbolt! - emlékeztem vissza, a sarki kisboltra.

-Akkor induljunk, mert nem lesz kajánk! - nevetett.

Útnak is indultunk. Szerencsére 10 perc gyaloglás után elérkeztünk a kisboltba, ahol viszonylag sokan voltak, de a legközelebbi bolt 30 perc gyaloglásra van, és nem hiszem, hogy van nekünk kedvünk odáig elgyalogolni, vagy vissza. Megvettük az összes dolgot, amit szerettünk volna. Vettünk gyümölcsöt, zöldséget, húst, kenyeret, szószokat. Fűszerek voltak a lakásban, így azt nem kellett vennünk, meg amúgy is fogunk étterembe járni, csak hát na.

-És mit szeretnél vacsorázni? - néztem barátnőmre.

-Valami brokkolis, csirkés öntetes cuccra gondoltam. - foglalta össze.

-Rizzsel? - adtam az ötletet.

-Uh, jó! - bólintott. Lassan hazaértünk, majd kipakoltuk a hozzávalókat.

-Én megcsinálom az öntetet, te pedig a rizst, oké? - készítettem elő mindent.

-Nekem oké! - vette kezébe a csomag rizst.

-Várjál! Neked nincs is mezed! - néztem rá, miközben kockákra vágtam a csirkét.

-Majd bemegyünk a Chelsea shopba meccs előtt! - felelte.

Kb 1 órába telt megcsinálni a kaját, amit filmezés közben ettünk meg a nappaliban. Utána gyorsan elmosogattam, majd elvégezve az esti rutinunkat, lefeküdtünk aludni.