Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXX. Sérültek serege

Mason reggelre már teljesen visszaállt a régi kerékvágásba. Nem volt bunkó, lekezelő sem. Nyilván a feszültsége megmaradt, főleg a mai meccs miatt. Mivel a kispadon sem foglal helyet, egymás mellé vettünk jegyeket. De vissza a reggelhez.

-Jó reggelt! - puszilt bele nyakamba, amitől összehúzódtam, mert csikizett.

-Jó reggelt! - bújtam még jobban hozzá. - Tervezel valamit mára? - néztem csodálatos szemeit.

-Bekell ugranom a csapatorvoshoz, de azt szerintem meccs előtt fogom megtenni. Azon kívül meg nem. Azt mondta, hogy ne erőltessem a lábamat. - simogatta az oldalamat.

-Igaza van. Hány óra van? - ásítottam egy hatalmasat.

-Annyi, hogy nyugodtan visszaaludhatsz. Egyébként 8:23. - nézett telefonjára.

-Majd ébressz fel. - feleltem, majd el is nyomott az álom.

~Mason szemszöge~

Luca elég hamar visszaaludt, biztos nagyon fáradt lehetett. Szegénnyel tegnap nagyon csúnyán viselkedtem, amit borzasztóan megbántam. Csak hát amikor ilyen híreket kapok, nem tudom kontrolálni az idegességemet és olyat is megbántok, akit szeretek.

Csak figyeltem az arcát, miközben aprókat szuszogott. Olyan csodálatos ez a lány. Arca teljesen nyugodtnak látszott. Elkezdett csörögni a telefonom, amire kisebbeket mocorgott, de gyorsan fel is vettem, nehogy felébredjen a hangos zajtól.

Jasmin

Jas: Szia öcsi. Mi újság?

Én: Nemrég ébredtem, szóval még pihenek. Veletek?

Jas: Jól vagyunk, köszönjük. Nem mész ma edzésre?

Én: Nem. Tegnap sikeresen lesérültem. Megint meghúztam a combomat.

Jas: Jaj, Mason. Mondtam, hogy jobban vigyázz magadra. Akkor ma nem is játszhatsz?

Én: Nem, sajnos.

Jas: Sajnálom! Luca hogy van?

Én: Jól. Pár perce aludt vissza, most itt szuszog a mellkasomon.

Jas: Ahw, de aranyos. Add át üdvözletünket.

Én: Meglesz.

Jas: Majdnem el is felejtettem, amiért hívtalak. Jövő hét szerdán anyuék várnak minket vacsorára, és nagyon örülnének, ha ott lennétek ti is. Tudod, végre bemutatnád Lucát.

Én: Rendben, megbeszélem vele. Később írok.

Jas: Okés. Na puszi.

-Kivel beszéltél? - hallottam meg szerelmem rekedtes hangját.

-Felébresztettelek? - néztem le rá, mire egy aprót hümmögött - Bocsánat. - pusziltam meg.

-Semmi baj. - mosolygott.

-Egyébként Jasminnel. Megkérdezte, hogy jövő szerdán elmegyünk-e anyuékhoz vacsorára. Megszeretnének már ismerni téged. - feleltem.

-Mehetünk. - bólintott, aminek nagyon örültem. Azt hittem ellenezni fogja, de egyáltalán nem így történt.

~Luca szemszöge~

Mason hangjára ébredtem ma másodjára. Mint kiderült a nővérével beszélt, Jasminnel, aki közvetítette öccsének szüleiktől kapott meghívásukat szerda estére. Nem tagadom, annak ellenére, hogy azonnal rávágtam az igent, nagyon félek az első találkozástól.