Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXI. Felejthetetlen nap

A nap égető fénye világította meg a hálószobát. A mellettem lévő fiúra néztem, ki a nyakamba szuszogott. Jobb kezével húzott magához közelebb, amitől mozdulni is alig tudtam. Nagy nehezen, de kimásztam karja alól, majd egy utolsó pillantás után, lementem a konyhába. A tulaj nagyon aranyos volt, hiszen tegnap készített be nekünk friss gyümölcsöket és pékárút. Boltba csak később megyünk el, így ebből kell gazdálkodnunk. Egy tálcára kiraktam a péksütiket, mint pl. croissant, pisztáciás muffin, illetve csokis párnát. Főztem kávét és facsartam egy kis narancslevet, már amennyi kijött azokból a narancsokból.

-Jó reggelt! - jött be a konyhába barátnőm.

-Neked is! - mosolyogtam. Valamiért ma nagyon vidáman keltem. Lehet azért, mert a kedvenc országomban vagyok. - Segítenél kivinni ezeket? - mutattam a tálcákra, tányérokra, evőeszközökre, bögrékre, poharakra, és a kancsókra.

-Persze. - bólintott, majd fel is kapta a kancsókat. - Ezek azok, amikkel a tulaj fogadott minket? - értette az ételekre.

-Igen. - vittem ki az utolsó tálcát. Amire megterítettünk, a fiúk már meg is jelentek.

-Ez isteni. - harapott bele az egyik croissantba Pablo.

-Tényleg az. - bólogatott egyetértően mellettem Mase.

-Ti is jöttök majd velünk vásárolni? - néztem a két fiúra.

-Persze. - bólintottak egyszerre.

Egyébként a reggeli nagyon finom volt. Gyorsan felvett mindenki valami elfogadhatóbb ruhát, majd kocsival beindultunk a városba. A legelső kisboltnál megálltunk, majd megvettünk mindent, ami kell. Orsival közösen kipakoltunk, majd leültünk a fiúkhoz, akik a Tv-ben néztek valamit. Nagy szerencséjükre volt angol adó, szóval ők is tudtak mit nézni.

-Elmegyünk majd estefelé sétálni? - suttogta a fülembe Mason, mikor leültünk hozzájuk. 

-Uhum. - bólogattam mosolyogva.

-Luca nem megyünk ki napozni? - fordult felém Orsi.

-De menjünk. - pattantunk fel, majd utunk a szobáinkba vezetett. Gyorsan magamra kaptam egy narancssárga színű bikinit, amin sötétebb narancssárga és fehér színű hibiscus virágok voltak.

~Mason szemszöge~

-Na és hogy álltok Lucával? - fordult felém barátom, miután a lányok elhagyták a házat, hogy ne hallják meg a beszélgetésünket.

-Ma fogom megkérdezni tőle, hogy lesz-e a barátnőm. - feleltem izgatottan.

-Naa. - mosolygott a fiú. - És mikor, vagy hogy? - kezdtünk bele a témába.

-Mivel ugye ma a lányok akarnak vacsorát csinálni, így kaja után elmegyünk sétálni, és akkor. - meséltem neki a tervemet, amit már egy ideje kigondoltam. Miután megbeszéltük a dolgokat, gyorsan átöltöztünk, aztán kimentünk a lányokhoz.

~Luca szemszöge~

-Mi a helyzet señoras? - dobta le a kőre Pablo a cuccait, aztán a vízbe ugrott.

-Ne, a hajam! - tette maga elé kezeit a spanyol barátnője.

-Bocsánat, édes! - csókolta meg Orsit. Amíg ők ott enyelegtek egymással, Mason beúszott hozzám.

-Szia. - szólalt meg halkan a fiú.

-Hali. - mosolyogtam rá, majd még mielőtt folytatni szerettem volna a mondandómat, Pablo közbeszólt.

-Luca. - ordított. - Ugye te tudsz valami jó olasz kaját főzni? - kérdezte.

-Persze, hogy tudok! Mit szeretnél, majd enni? - nevettem el magam.

-Valami jó tésztát. - felelte, majd vissza is fordult.

-Segítsek, majd a főzésben? - kérdezett most az angol.

-Jaj, nem kell! Orsival fogjuk csinálni, de azért köszönöm! - néztem rá hálásan.

Mondhatni egész nap a tengerben voltunk. Néha Orsival elszaladtunk valami nasiért, ha megéheztünk, de azon kívül ott se hagytuk a vizet. Nagyon jól elszórakoztunk. Pablo pl. kitalálta, hogy ugráljunk le a sziklákról. Én azonnal beleegyeztem, ahogy Mase is, de Orsinak már kevésbé tetszett az ötlet. Olyan 4 körül mehettünk be, aztán neki is kezdtünk a főzésnek. Egy paradicsomos, kagylós spaghetti volt a tervben, ami szerintünk nagyon jól sikerült.

-Elmegyünk ma, arra a kerti mozira? - dobta fel az ötletet barátnőm.

-Mehetünk! - bólogattunk egyszerre Pabloval.

-Akkor indulás készülődni! - húzott maga után Orsi. - Te mit veszel fel? - mentünk először a mi szobánkba.

-Szerintem valami ruhát. - kezdtem el kutakodni a szekrényben. - Ezt. - emeltem ki az egyik kedvenc ruhámat. Egy hosszú, virágos, fehér ruháról beszélünk, aminek buggyos ujjai kb. a könyökömig érnek le, és a hátán a nagy kivágást, fűző köti össze.

-Én is keresek valami hasonlót. - felelte boldogan, majd rohant át a saját szobájába.

-Luca. - kiabálta a nevemet valaki.

-Igen? - mentem ki a fürdőből, ahol Maseel találtam magamat szemben.

-Gyönyörű vagy! - nézett rajtam végig.

-Köszönöm! - pirultam el. - Mit szerettél volna? - mentem vissza a fürdőbe, hogy lekapcsoljam a villanyt.

-Ja, csak azt, hogy majd szeretnék veled beszélni. - tért vissza a gondolatmenetéhez.

-Baj van? - kaptam fel a fejemet.

-Nem, nem. Nyugi. - mosolygott. Mason egy sötétzöld nadrágot vett fel, egy bézs, de zöld csíkos pólóval.

-Segítenél ezt megkötni? - mutattam a hátamon lévő fűzőn.

-Gyere. - hívott magához. Kicsit babrált vele, míg végül sikerült bekötnie.

-Indulhatunk? - kérdezte Pablo, amikor sétáltunk le a lépcsőn.

-Aha. - bólintottam. Már javában sétálhattunk, amikor Mason a kezem után nyúlt és megállított.

-Gyere. - húzott el a többiektől. - Egy másik útvonalon megyünk. - kezdett el a part fele húzni.

-Mi lesz Orsiékkal? - néztem az említett páros felé.

-Nyugi, csak gyere. - mosolygott rám bíztatóan. Lementünk a partra, majd a víz előtt megálltunk, s egymásra néztünk. - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - nézett bele csodálatos, mogyoró barna szemeivel, az én zöld szemeimbe.

-Igen, mondtad. - kuncogtam.

-Akkor mégegyszer elmondom. Csodálatos vagy! - szüntette meg a közöttünk lévő távolságot. Egyik kezével az arcomnál fogva húzott magához közelebb, míg másikkal a derekamnál fogott. Kezeimet nyaka köré fontam, majd mikor elváltunk egymástól, homlokainkat összetettük. - Úgy érzem, nem tudom tovább magamban tartani. Már nagyon régóta készülök erre, de egyszerűen sosem volt rá megfelelő alkalom. Viszont a mostanit annak tartom. Nagyon hamar a szívembe loptad magadat, ennek köszönhetően iszonyatosan megkedveltelek. Folyamatosan azok a gondolatok kavarognak a fejemben, hogy minden reggel veled szeretnék ébredni, és minden este veled szeretnék lefeküdni. Hogy egy nap az első, és utolsó pillantásom te legyél. Szóval, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy lennél a barátnőm? - hadarta el félénken az egészet. Egyszerűen elkapott a sokk.

-Olyan régóta várok erre a pillanatra. Ezer örömmel lennék a barátnőd! - ugrottam a nyakába, hatalmas mosollyal az arcomon.
Egy hosszabb csók kíséretével indultunk el a többiek után.

Miután megtaláltunk a többieket, mentünk is a kerti moziba. Megvettem a jegyeket, aztán foglaltunk egy helyet, ahová letudunk ülni a fűbe. A film, csak 20 perc múlva kezdődött, így addig beszélgettünk.

-Orsi, Pablo. - szólalt meg Mase. - Összejöttünk Lucával. - jelentette ki boldogan a mellettem ülő fiú. Azonnal nyomtam egy puszit az arcára.

-Úristen, gratulálok! - ölelt meg Orsi.

-Én is! - mosolygott Pablo.

-Köszönjük! - feleltük mosolyogva.