Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXVII. Az a mosoly

Reggel egy ismeretlen helyen ébredtem. Kellett pár perc, amíg eszembe jutott, hogy én ugyanis Masonnél töltöttem az éjszakámat. A pólóból, amit kaptam, áramlott a gyömbér, dohány és narancsvirág illat, így olyan volt, mintha Mason mellettem lenne. Még mindig oda-vissza vagyok érte. Majd minden erőmet összeszedve indultam le a lépcsőn, egészen a konyháig.

-Jó reggelt! - köszöntem a fiúnak, aki a tűzhelynél ügyeskedett.

-Jó reggelt! - fordult felém. - Jól áll a pólóm! - kacsintott egyet, aminek köszönhetően biztosan paradicsom vörös lehettem.

-Köszi. Majd az ágyon hagyom, amikor megyek el! - ültem le az egyik bárszékre.

-Megkaphatod, ha szeretnéd! - mosolygott aranyosan. -Hogy iszod a kávét? - lépett a kávéfőzőhöz.

-Jaj, dehogyis! Nem fosztalak meg a pólóidtól, de azért köszönöm! - nevettem. -Kevés tejjel iszom a kávét. - válaszoltam az előbb feltett kérdésére, majd nem sokkal később le is tette elém. -Köszi!

-Van rengeteg, szóval nyugodtan viheted! - mondta kedvesen. - Amúgy ma megyek edzésre, akkor hazadobhatlak! - rakta le elém a tojásrántottát, amit csinált.

-Köszönöm! - mosolyogtam.

Reggelizés közben beszélgettünk, úgy kb. mindenről. Tíz körül rakott ki engem a lakás előtt Mason, aztán sietett is tovább edzésre.

-Hát te meg hol voltál? - vont kérdőre a barátnőm. 

-Mivel te elmentél és én nem vittem magammal kulcsot, mert úgy volt, hogy NEM mész sehova és TE fogsz beengedni, kénytelen voltam Masonnel aludni, hogy ne a lépcsőházba kelljen. - foglaltam össze neki a történteket.

-Uh, bocsi! - nevetett kínosan. - És milyen volt Masonnél tölteni az estét? - húzogatta a szemöldökét.

-Én a vendégszobába voltam, szóval nem történt semmi, ha arra gondolsz. - dőltem le az kanapéra.

-Kár, hogy nem a szobájába. - mondta, mire megdobtam egy párnával. Szerencsére a kávéja az nem volt a kezében, ugyanis kiborult volna, az biztos.

-Idióta vagy! - nevettem.

-Szerencséd, hogy nem volt a kezemben a bögrém! - nézett rám fenyegetően, de hamar elnevette magát. - Amúgy ma nem megyünk el valami csajos ebédre? - adta az ötletet.

-De, persze! - bólogattam. - Múltkor láttam egy tök jó éttermet a Brewer Streeten, azt megnézhetnénk! - kerestem a telefonomon az éttermet.

-Te minek jártál a Brewer Streeten? - kérdezte.

-Arra ment asszem' a taxi. - vontam meg a vállamat. - Nézd! - mutattam neki a telefonomat.

-Jó helynek tűnik! - bólogatott.

Délelőtt sorozatot néztünk, ugyanis semmi jobb tervünk nem volt.  Mivel hosszúra sikeredett a pihenésünk, mert nem néztük az időt, egy óra fele indultunk be a városba. A szokásos taxinkat hívva, mentünk el a megbeszélt helyre.

Egy nagyon kis hangulatos helyről volt szó. A székek, asztalok, növények, csillárok együttható kinézete pompásan mutatott ebben a kis helységben. Egy négy és fél csillagos étteremről beszélünk, ami a rengeteg jó értékelés ellenében, olcsó is, szóval ez egy plusz pont. A pincérek nagyon segítőkészek és aranyosak. Nekem összességében nagyon tetszett, és biztos vagyok benne, hogy többször fogok idejárni.

-Mason mondta, hogy szerez két jegyet a szerdai meccsükre. - meséltem.

-Milyen kis cuki. - mondta mosolyogva.

-Tényleg az! - sóhajtottam ábrándozva. - Vagyis igen, az! - tértem észhez, majd komolyan kezdtem el bólogatni.

-Csak nem bejön a brit? - lökte meg a vállamat játékosan.

-Lehet. - kuncogtam.

-Majd összehozunk mi titeket a Pabloval. - felelte izgatottan. Na igen. Orsi az, aki, ha tetszik neked valaki, biztosan összefog hozni vele, csak idő kérdése.

-Jaj ne, kérlek! - állítottam meg nevetve. - Inkább minden alakuljon úgy, ahogy a sors szeretné!

-Ahogy szeretnéd! - vonta meg vállait. - De ha így folytatjátok, akkor semmi se lesz belőle! - állapította meg.

-Ezt meg hogy érted? - vontam fel az egyik szemöldökömet, s ránéztem.

-Mind a kettőtökön látszik, hogy fülig szerelmesek vagytok a másikba, viszont egyikőtök se mer kezdeményezni. Tudom, hogy Masonnek kéne, hiszen ő a fiú, de lehet még a végén rajtad fog múlni minden. Aztán még randizni se voltatok igazán! - nézett rám a monológja után és be kell vallanom, teljes mértékben igaza van. Hiába találkozgatunk folyamatosan, még egy randin se voltunk, annak ellenére, hogy lehet érezni közöttünk a dolgokat.

-Igazad van! - sóhajtottam mindent tudóan. - Ma is Pablonál alszol? - tereltem el a témát.

-Nem. - rázta meg a fejét, mire ránéztem egy olyan "most komolyan!" nézéssel, a tegnapi eset miatt. - Tényleg nem! Hagyom pihenni! - nevetett fel. - És te sem alszol Masonnél?

-Ha csak ki nem zársz a lakásból. - kuncogtam.

Addig beszélgettünk, hogy észre se vettük, hogy már a hazafelé vezető út felénél járhattunk. Szóval úgy voltunk vele, fölösleges taxit hívni erre a tíz percnyi sétára. Meg amúgy is kell a napi testmozgás. Nem mintha mi nem csinálnánk olyat. Beugrottunk még a sarki kisboltba friss gyümölcsöket és pékárút venni, mert elfogyott mind otthon.

Már a késő délutáni órákban járhattunk, olyan 5 körül. Orsi épp a laptopján ügyködött valamit én pedig mosogattam. Egyszer csak a csöngőt hallottuk meg. Mivel nekem vizes volt a kezem és éppen egy nagy edényt mosogattam, Orsi sietett az ajtóhoz, hogy ne várassuk meg az illetőt.

-Luca, hozzád jöttek! - kiabált Orsi, mire elzártam a vizet, gyorsan megtöröltem a kezemet és már rohantam is.

-Szia Mason. - öleltem meg.

-Szia. Csak a töltődet hoztam, amit nálam hagytál. - adta át az említett tárgyat, amit már kerestem egy párszor.

-Oh, hogy az nálad maradt. Egész nap kerestem! - fogtam meg a fejemet. - Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá.

-Szívesen. - biccentett.

-Nem jössz be? - kérdeztem tőle pár perc szemezés után.

-Nem, köszi. Még van egy kis dolgom! - mosolygott.

-Hát jó, ahogy szeretnéd! - vontam meg a vállaimat. - Akkor szia.

-Szia Luca. - intett egyet, majd elindult. Még visszanézett egyszer, s amikor meglátta, hogy őt figyelem, megvillantotta azt a szívdöglesztő oldal mosolyát. Édes istenem.

-Na mi történt? - kérdezte barátnőm, ahogy mellé értem.

-Csak nála hagytam a töltőmet. - emeltem fel a tárgyat.

-Sajnos, csak azt. - motyogta halkan, de épp meghallottam.

-Maradj már! - csaptam meg nevetve.

-Ne mond, hogy nem örültél volna neki. - nevetett ő is.

-Azért ennyire ne siessük el a dolgokat. - álltam meg a szobám ajtajánál. - De amúgy nem mondtam. - kacsintottam a lányra.