Az élet csodái - Mason Mount ff.

VII. Randi?

A tegnapi napot a tengerparton töltöttük. Élveztük a nap égető sugarait és a tenger kellemes vizét. Nagyon boldogok voltunk a csütörtöki eredményünktől, amit még mindig nem hiszünk el.

És most itt állunk és várunk a gépünkre. Az óra most ütötte a hajnali ötöt, így még elég fáradtak vagyunk, de várjuk, hogy találkozzunk a szüleinkkel, akik a Liszt Ferenc Repülőtéren fognak minket várni.

-Anya, Apa! - szaladtam feléjük.

-Szia kislányom! - puszilta meg a homlokomat édesapám.

-Sziasztok! - ölelte meg szüleit Orsi is.

-Szerintem menjünk és ünnepeljük meg a nyereséget! - mosolygott Orsi apukája.

-Egyetértek! - nevetett az én apum.

Elmentünk a kedvenc éttermünkbe és ettünk egy jót. A hangulat is nagyon jó volt. Hálás vagyok, hogy ilyen jó családom van, illetve hogy ilyen jó kapcsolatuk vannak a szüleinknek. Utána még elmentünk sétálni és ettünk egy fagyit is. Elköszöntünk a szüleinktől, majd hazaindultunk Orsival.

-Úgy látom jött hozzád valaki! - suttogta Orsi.

-Hát te? - kérdeztem Ádámtól, aki az ajtónk előtt állt. - Honnan tudtad hogy most jövünk? - szegeztem az újabb kérdést.

-Jól időzítettem! - kacsintott. - Ezt neked hoztam! - adott Orsinak egy nagy tábla csokit.

-Oh köszönöm szépen! - mosolygott a lány.

-Ezt pedig neked! - adott át egy nagy csokor vörös rózsát. - Úgy gondoltam így kitudom mutatni a büszkeségem felétek! - mondta zavarban.

-Nagyon köszönjük, aranyos vagy! - öleltem meg.

-Viszont nekem mennem kell, mert várnak Bencéék. Holnap összefuthatnánk! - nézett felém.

-Oksa, majd megbeszéljük! - bólintottam.

-Akkor sziasztok! - adott egy homlokpuszit, Orsinak meg intett egyet.

-Tényleg kéne egy esélyt adnod neki! - mondta határozottan Orsi.

-Még átgondolom! - mondtam.

-Ah végre itthon! - dőlt le a kanapéra Orsi.

-Te elhiszed azt, hogy tovább jutottunk a WTA-re? - feküdtem le mellé.

-Elég nehezen! - nevetett.

A nap hátralévő részében beszélgettünk. Tudjátok a kis csajos dolgokról, újonnan kapott pletykákról. Sokat nevettünk, mikor kiskori gáz emlékeket idéztünk fel. Nagyon örültem, hogy ilyen barátnőt talált. Hisz Orsi egy iszonyatosan aranyos, segítőkész, megbízható, együttérző lány volt. Mindenkinek ilyen barátot, barátnőt kívánok, hisz nélküle nem lennek az aki vagyok.

•••••Másnap•••••

-Mi ez? - nyöszörgött Orsi a nagy hangzavar miatt. Tegnap este a nappaliban sikerült elaludnunk, az aznapi ruhánkban. Éppen a telefonom csörgésére ébredeztünk, ami a megszokottnál is hangosabb volt. Valószínűleg ráfeküdtem az éjjel, és felhangosítottam egy kicsit.

-Oh Isten áldjon meg Ádám! - átkoztam a fiút, ki miatt szólt a telefonom.

Ádám

Ádám: Jó reggelt Lucám!

Én: Helo.

Ádám: Elég nyűgös hangod van!

Én: Mivel most keltem, arra hogy a telefonom kibaszott hangosan csörgött!

Ádám: Hát mondanám, hogy bocsánat a korán reggeli zavarásért, viszont 11 óra van!

Én: Az még korán van! Miért is hívtál?

Ádám: Hát ugye tegnap megbeszéltünk mára egy talit, szóval gondoltam elviszlek valahova ebédelni! Viszont nem tudom, hogy ez megfog-e valósulni, ugyanis most keltél!

Én: Hát mikorra jönnél?

Ádám: 11:45-re kb.

Én: Addigra elkészülök! Akkor majd, találkozunk! Szia.

Ádám: Szia.

-Randi? - kérdezte Orsi, miközben arcát a párnába nyomta.

-Csak egy sima közös ebéd! Nincs semmilyen randi! - ültem fel.

-Ha te mondod! - nevetett.

-Inkább megyek készülődni, mert csak háromnegyed órám van! - indultam el a szobámhoz.

Először vettem egy hideg zuhanyt, mert tegnap nem sikerült. A hajamat kifésültem, majd egy sima egyszerű sminket raktam fel. Nem akartam túlzásba vinni semmit, mert tudtam, hogy nem az angol királynőhöz megyünk ebédre. Felvettem egy zöld cargo nadrágot, hozzá egy fehér trikót, majd arra egy fehér lyukacsos pulcsit. Cipőnek a szokásos Conversemet húztam, s egy napszemüveget is feldobtam.

-Megyek! - hallottam meg a csöngőt. - Hali. - köszöntem a fiúnak, ki az ajtóban állt.

-Szia Luca. - ölelt meg. - Mehetünk? - kérdezte.

-Persze! - mosolyogtam. - És hova megyünk, ha szabad kérdeznem? Vagy esetleg titok? - néztem fel rá.

-Szívesen elmondanám, de meglepetésnek szántam! - vonta meg vállait mosolyogva.

Az úti célunk nem más volt, mint a The MAGIC nevű étterem. Tudni kell, hogy kiskorom óta rajongom a Harry Potter filmekért, ezért egy hatalmas öröm volt ide eljönni. Az egész hely valami csodálatos volt. A díszletek, az ételek, minden elképesztő volt. Ádám egy Muggle Burgert evett, én pedig egy fekete spagettit garnélával. Desszertnek közösen egy vajsört ittunk, ami nagy kedvencem.

-Hogy tetszett? - kérdezte, mikor kiértünk az étteremből.

-Jobb helyre nem is tudtál volna hozni! Komolyan! Nagyon jó volt, köszönöm! - mosolyogtam.

-A kis bajnoknak bármit! - ölelt át. - Mikor lesz a WTA? - álltunk meg a lámpánál.

-Fogalmam sincs. - ráztam a fejemet. - Majd az edző fogja elmondani, de szerintem olyan 1 hónap múlva. Ugyanis az júniusban szokott lenni. - mondtam.

-Hát remélem eltudok majd menni veletek! - mosolygott. A délután hátralévő részét egy parkban, majd egy kávézóban töltöttük.