Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXVII. A nagy találkozás

Ma fogjuk körbevezetni a fiúkat, itt Budapesten. Kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fognak-e nekik a helyek, ahová tervezünk menni. Tegnap már láttak egy keveset belőle, de a legjobbak még csak most lesznek.

-Mióta vagy fent? - szólalt meg a mellettem fekvő fiú.

-Kb tíz perce. - simogattam az arcát. Hogy lehet egy valaki ennyire tökéletes?

-Gyere ide. - tárta ki a kezeit, jelezve, hogy bújjak oda hozzá. - Szeretlek. - mondta a még reggeli, rekedtes hangjával. Uram atyám.

-Szeretlek. - csókoltam meg.

-Lassan gyertek reggelizni. - kiáltott be a szobámba barátnőm, megzavarva romantikus pillanatunkat.

-Megyünk. - feleltem. - Gyere. - kezdtem el kirángatni Masont az ágyból, ami nem nagyon tetszett neki. Pizsibe elballagtunk a konyháig, ahol Orsiék már az asztalnál ültek. - Jó reggelt. - mosolyogtam.

-Jó reggelt. - felelték egyszerre. - Összeszedtem a kedvenc helyeinket. - fordult felém Orsi.

-Rendben. - bólintottam. Gyorsan megreggeliztünk, felöltöztünk, aztán útnak is indultunk. - Hova megyünk elsőnek? - néztem barátnőmre.

-Az Országházhoz. - olvasta fel a listáról az első helyszínt. Mivel 20 percnyi sétálásra volt tőlünk a parlament, a gyaloglást választottuk. Focistákkal volt dolgunk, így nyilván nekik nem okozott nagy gondot a mozgás.

A Parlament nagyon tetszett a fiúknak. Ámulattal nézték a hatalmas épületet, ami igaz, közel sem volt olyan szép, mint a Westminster-palota, de annak ellenére gyönyörű. Orsi második helyszínnek a Szent István Bazilikát választotta, így utána oda mentünk. Beültünk a mellette lévő kávézóba, ahonnan tökéletesen láttuk a Bazilikát.

-Eddig hogy tetszik? - kérdeztem a fiúktól.

-Gyönyörű ez a város. - felelte mosolyogva Pablo. - Már várom a többi helyszínt. - felelte izgatottan.

-Az mi is lesz? - néztem barátnőmre.

-Úgy döntöttem, hogy mivel még mi sem voltunk, elmehetnénk a Light Art Museumba. - adta a tökéletes ötletet.

-Menjünk. - bólintottam rá. Orsi gyorsan megvette a jegyeket, majd indulhattunk is. Beérve, leellenőrizték a jegyeket, aztán bementünk. Épp hogy csak elindultunk, de a fiúkat le is állítottak.

-Gavi. A fiam nagy rajongód. Csinálnál vele egy képet? - jött oda hozzánk egy apuka a kisfiával.

-Persze. - mosolygott a spanyol.

-Mount, csinálunk egy képet? - támadták le a barátomat. Gyorsan megcsinálták a kívánt képeket, aláírásokat, végül mehettünk tovább.

-Ez valami elképesztő. Csinálsz rólam egy képet? - öleltem át barátomat, aki egy puszit nyomott a homlokomra.

-Igen. - csókolt meg. Átadtam neki a telefonomat, majd egy olyan képet csinált, amin hátranézek rá és fogjuk egymás kezét.

A 30 perces nézelődésünk után, mindenki megéhezett, így hát az egyik legjobb étterembe vittük el a fiúkat. A The MAGICbe. Aki nem tudná ezt az éttermet a Harry Potter filmekről mintázták. Imádom azt a helyet.

Ebéd után még a Margit-szigetet vettük célpontként, ahová kivételesen autóval mentünk, mert semmi kedvünk nem volt 6,5 km gyalogolni. Sétáltunk egy keveset, majd mikor kellőképpen kifáradtunk, hazaindultunk. Közös megegyezések alapján Orsival készítünk vacsorát, így nem kellett sehova se készülődnünk.

-Mikor akarunk elkezdeni főzni? - ültem le a kanapé karfájára.

-Olyan 6 fele? - hangzott inkább kérdésnek válasza.

-Okés. - bólintottam, majd átkaroltam barátomat, ki mellettem ült.

-Nem megyünk pihenni a szobádba? - nézett fel rám.

-De, gyere. - kezénél fogva húztam el egészen a szobámig, majd ott lefeküdtünk az ágyra.

                          •••••Másnap•••••

-Mit fogsz felvenni? - simogatta vállamat, miközben az ágyamban feküdtünk.

-Múltkor vettem egy bézs nadrágot, szóval szerintem azt. Illetve valami fekete felsőre gondoltam. - magyaráztam neki.

-Fent vagytok? - kopogott Orsi.

-Igen, gyere. - kiabáltam ki neki.

-Mikor akartok indulni? - dugta be a fejét.

-Olyan fél óra múlva?! - néztem az órára, ami 10:58-at mutatott.

-Rendben. - bólintott.

Egy keveset még fetrengtünk az ágyban, de miután rájöttünk, hogy nem maradt sok időnk, elkezdtünk készülődni. Én a fürdőbe mentem, ahová vittem magammal az említett outfitemet. Raktam fel egy kis sminket, befújtam magamat a kedvenc parfümömmel, majd kimentem, ahol barátomat találtam, aki összeöltözött velem.

-Nagyon jól nézel ki. - dicsértem meg.

-Te sem panaszkodhatsz. - húzott magához derekamnál fogva, majd egy csókot nyomott ajkaimra.

-Na gyere szépfiú. - húztam ki a nappaliba.

-De cukik vagytok. - olvadozott Orsi.

-Köszönjük. - mosolyodtam el.

-Autóval megyünk? - nézett ki az ablakon Mase, ahol azt látta, hogy esik az eső.

-Szerintem igen. - szólalt meg Pablo. Mason felkapta a kocsikulcsot, aztán indultunk is ki, mert nem tudtuk, hogy mekkora a torlódás az utakon.

-Anyu, apu. - szaladt szüleihez Orsi.

-Szia kiscsillag. - - puszilta meg homlokomat apum.

-Sziasztok. - öleltem meg szüleimet. - Anyu, apu bemutatom nektek a barátomat, Masont. - néztem barátomra.

-Mason Mount. - fogott kezet apummal.

-Kovács Gergő, örülök a találkozásnak. - mosolygott rá.

-Gyere ide kisfiam. Már nagyon vártam, hogy megismerjelek. - vonta ölelésbe anyum.

Bemutatkozott Pablo is Orsi, illetve az én szüleimnek is. Megrendeltük a kajákat, majd a szülők azonnal letámadták fiúinkat. Szó volt a fociról, magánéletükről, nyilván arról kevésbé, és a kapcsolatunkról. Nagyon örültem, hogy így eltudnak beszélgetni valamiről, illetve nyilván, hogy Mason nagyon jól kijön a szüleimmel. Az ételek iszonyatosan finomak voltak. Nem nagyon járok ilyen török éttermekbe, de ide többször visszafogok térni.

-Nagyon kedvesek a szüleid. - felelte Mason, mikor beértünk a szobámba.

-Ők is ezt gondolják rólad. Anyum mostantól úgy fog rólad áradozni mindenkinek. - nevettem. - Egyébként örülök, hogy így kijöttök. - bólogattam.

-Én is. Próbáltam a legjobb benyomást kelteni, így az első találkozáson. Bevallom eléggé izgultam. - jött zavarba.

-Pedig nem kellett volna. - ráztam meg a fejemet mosolyogva.

-Igen, mostmár én is tudom. - értett egyet.