Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXV. A gerlepár

-És miket szeretnétek? - tette fel a kérdést Pablo, miközben az Ikeaban sétálgattunk.

-Ágyneműhuzat, párnák, paplanok, ágytakarók, tükör, szőnyeg, a fürdőbe szappanadagoló, fogkefetartó, WC-kefe, szennyes kosár, törölközők, aztán polcok, puffok, a konyhába kenyérpirító, evőeszközök, tányérok, lábasok. - soroltam.

-Minden, ami egy házba kell! - nevetett Orsi.

-Ez hosszú lesz. - sóhajtott Mason.

-Már nem azért, de te ajánlottad fel, hogy eljössz velünk! - néztem rá.

-Ez a párna jó lesz? - emelt fel Mason, egy hercegnős, rózsaszín párnát.

-Neked szívesen megveszem! - mosolyogtam rá.

Elég hosszúra sikerült ez a vásárlás, de legalább minden olyat találtunk, amit szerettünk volna. Mason kocsiját annyira megpakoltuk, hogy szegény alig látott ki a visszapillantó tükrön. Egyébként nagyon aranyosak voltak a fiúk, ugyanis azt is felajánlották, hogy maradnak és segítenek a kipakolásban.

Először is mindent leraktunk a nappaliba. Vagy 6 táska volt szanaszét a helységben. Mindenkinek kiosztottunk egy adott helységet, ahol ki kell pakolnia és a megfelelő helyre raknia az oda való cuccokat. Orsi kapta a konyhát, Mason a fürdőt, Pablo az egyik én pedig a másik hálószobát, a nappalit meg közösen csináltuk. Mindenki tökéletesen végezte a munkáját, bár be kellett segítenünk nekünk lányoknak Pablonál, ugyanis nem nagyon boldogult az ágynemű felhúzásánál.

-Valaki valaha is szerelt össze bármilyen bútort? - nevetett fel kínosan Orsi, mikor egyszerre négyen néztük a komód összerakásának útmutatóját.

-Nem hiszem! - rázta meg a fejét Pablo.

-Fiúk próbálkozzatok vele! - adtam oda nekik a kis könyvet. - Mi addig boldogulunk a polccal. - indultam a szoba másik sarkába, ahol szintén egy nagy doboz volt.

Talán ez volt a legnehezebb része az egésznek. A fiúk jobban megszenvedtek vele, de kb. 2 óra alatt végeztünk az összerakással.

-Nem rendelünk valami kaját? Éhen halok! - dőltem ki a kanapén.

-Kínai megfelel? - kérdezte barátosném, mire mindenkitől bólogatást kapott.

-Addig kidíszítem a szobámat. - indultam el.

-Szerintem megyek veled! - állt fel azonnal Mason, miután meglátta Orsiékat csókolózni. - Azta. Ezt mind felfogod rakni? - kérdezte, amint meglátta az ágyamra kirakott posztereket, faliszőnyegeket, növényeket.

-Aha. - bólogattam. Nem nagyon törődött semmivel a fiú, azonnal az ágyamra ugrott. Szépen elfoglalta az egyik felét, majd telefonozni kezdett. - Ezeket segítesz felrakni, kérlek? - emeltem fel mind a három faliszőnyegemet.

-Persze. - pattant ki az ágyból.

-Arra gondoltam, hogy ezt a kettőt a falra, ezt pedig a plafonra rakhatnánk. - mutogattam.
Viszonylag gyorsan végeztünk, hiszen volt egy segítőm, így nem egyedül kellett vele szenvednem. Igaz, a plafonnal elég jól megszenvedtünk, aminek köszönhetően elég jól leizzadtunk. Pont, ahogy készen lettünk megszólalt a csengő.

-Gyertek enni! - hallottam meg barátnőm hangját.

-Ti basztatok, vagy miért vagytok leizzadva? - nézett ránk furán a spanyol.

-Idióta vagy! - csapta fejbe barátja.

-Csak felraktuk a plafonra a faliszőnyegemet. Nem kell azonnal rosszra gondolni! - néztem a fiúra.

-Elnézést kérek! - tette fel védekezőleg kezeit.

Kaja után bepakoltuk Orsival a tányérokat és az evőeszközöket a mosogatógépbe, majd leültünk a fiúkhoz TV-t nézni.

-Mi elmegyünk sétálni. - jelentette ki Orsi, majd felálltak Pabloval.

-Rendben. - mosolyogtam rájuk. - Te maradsz még, vagy mész? - néztem a mostmár mellettem ülő fiúra.

-Megyek én is! Még benézek nővéremékhez is! - állt fel.

-Akkor sziasztok! - intettem nekik.

Úgy gondoltam veszek egy jó meleg fürdőt, majd utána lefekszek sorozatozni. A maradék díszeket, amik az ágyamon voltak, félre raktam az asztalomra, hogy majd holnap folytatom azt, amit ma elkezdtem. Apropó holnap a nappalit is kiszeretném dekorálni, mert így túl "üres" nekem.

Fürdés után felhúztam a pizsimet, ami egy egyszerű fekete trikó volt, egy kockás nadrággal. Nyár ellenére, betakaróztam a nappaliba, és epret eszegetve indítottam el a Gilmore Girlst. Olyan hat körül járhattunk, mikor berontott a barátnőm.

-Veled meg mivan? - néztem rá.

-Összejöttünk! - felelte hatalmas mosollyal az arcán.

-Komolyan? - ugrottam fel.

-Igen. - futott oda hozzám, majd sikítozva elkezdtünk körbe-körbe ugrálni.

-Gratulálok! - öleltem magamhoz.

-Köszi! - mosolygott.

-El kell mondanom valamit! - húztam a kanapéhoz, hogy üljünk le.

-Baj van? - támadott le.

-Nem, nyugi. - ráztam meg a fejemet.

-Akkor? Mondjad már! - sürgetett.

-Mason tegnap megcsókolt! - nyögtem ki pár perc után.

-Micsoda? - tátotta el a száját. - Úristen! Ezt nem hiszem el! - ugrált örömében.

-Hé, nyugi! - nevettem rajta.

-És most mi lesz? Összejöttök? - kérdezte izgatottan.

-Dehogyis! Megbeszéltük, hogy elfelejtjük az egészet, mert csak véletlen történt! - szögeztem le.

-Hogy történhetett ez véletlen? Nem hiszem, hogy az emberek véletlen csókolóznak! - rázta a fejét értetlenül.

-Kimentem hozzá megkérdezni, hogy mi a baja, mert nagyon maga alatt volt. Aztán elmesélte, hogy Chloeval szakítottak, majd hirtelen megcsókolt a sok érzelem miatt. Mondta, hogy hiba volt, és hogy felejtsük el. - meséltem a történteket.

-Oh, így már értem! - felelte.

~Mason szemszöge~

A srácokkal összegyűltünk Bennél, egy kisebb házibuli gyanánt. A nappaliban ülve iszogattunk és közben megvitattuk az élet kérdéseit.

-Pablo, hallottam összejöttél a magyar csajszival. - fordult a fiú felé, Kai.

-Igen. - bólogatott boldogan.

-Gratulálunk! - mondtuk egyszerre.

-Apropó veled és a másik magyar csajjal mivan? - hozta elő a témát Ben.

-Tegnap valamilyen felindulásból megcsókoltam.. De semmi nincs köztünk! - kortyoltam bele a whiskymbe.

-Tehát akkor bejön neked? - ült le hozzánk James.

-Nem tudom! Egy nagyon aranyos és szép csajszi, nagyon bírom. Viszont mivel most lett vége a kapcsolatunknak Chloeval, nem tudom, hogy menne-e egy másik. - magyaráztam.

-Szerintem be kéne próbálkoznod nála! - vonta meg vállait Pablo.

-Még átgondolom. - bólintottam.