Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXXIII. Emlékszem rád

Péntek. Azt hiszem ez lesz az egyik legjobb nap az életemben. 1 év után újra Azahriah koncertre megyek. Tavaly voltam a Szigeten, illetve még pár másikon, amik hatalmas bulik voltak, imádtam minden percét az összesnek. Én személy szerint nagyon szeretek ennek a srácnak a koncertjeire menni, mert mindegyik olyan, mint egy terápia. Kiengedhetem magamból az összes gondomat, és csak átadom magamat a pillanatoknak. Mondhat bárki bármit erre a fiúra, lehet az rossz, vagy jó, de én nála jobb, kedvesebb emberrel alig találkoztam. Hatalmas szíve van, amit csak néha mutat meg, de az igazi rajongók ezt mind tudják. És lehet volt az a botrány, ami nagyon erkölcstelen volt, de bármelyik zenésszel, vagy akár hírességgel, de csak egy sima átlagos emberrel is megtörténhet, és én egyáltalán nem ítélem el ez miatt.

-Szia. - simogatta a hátamat Mason, ugyanis rajta feküdtem.

-Szia. - motyogtam bele mellkasába. - Mióta vagy fent? - szálltam le róla, hogy ne nyomjam még jobban össze szegény fiút.

-Maradhattál volna. De egyébként olyan fél órája. - fordult teljes testével felém.

-Miért nem ébresztettél fel? - kérdeztem tőle.

-Olyan cukin aludtál. Nem volt szívem felkelteni téged. - mosolygott aranyosan, majd egyre közelebb éreztem magamhoz. Szemei levándoroltak ajkaimra, amiken nem sokkal később édes ajkait éreztem. Kezei combjaimra vándoroltak, amikkel ölébe húzott. Én az arcánál fogva húztam közelebb magamhoz. Miután levegőhiányban váltunk el egymástól, alhasára ültem, majd úgy néztem tovább íriszeibe. - Mit készítsek reggelire? - "dobolt" a combomon.

-Amit szeretnél. - pusziltam meg az arcát. Míg ő lement a konyhába, én választottam magamnak egy laza outfitet, ami végül egy sima melegítő szett lett. - Nagyon jól néz ki! - néztem az asztalra lerakott szendvicseket. Croissantba volt tojásrántotta, bacon, zöld salátákkal.

-Remélem jó is. - hozta a két bögre kávét.

-Nem hiszem, hogy egy szendvicset el lehet rontani. - nevettem fel. - Köszönöm. - ültem le vele szemben.

-Orsival már beszéltél? - nézett rám.

-Igen. Tegnap este megbeszéltük, hogy a koncert 20:00-kor kezdődik, így előtte elmehetnénk akár vacsizni, majd utána a helyszínre. Ha neked is jó úgy. - számoltam be neki a megbeszéltekről.

-Tökéletes. - bólintott.

Reggeli után felvettünk valami elfogadható ruhát, igazából Mason melegítőben maradt, majd elmentünk bevásárolni, ugyanis otthon elfogytak a fontosabb élelmiszerek, háztartási cuccok. Közben Mase telefonált Bennel, aki 1 óra múlva átjön hozzánk, így vettünk egy kis nasit is.

-Megyek. - kiabált Mase a csengetést meghallva. - Csá haver. - pacsiztak le, majd a nappaliba jöttek.

-Sziaa. - vont hatalmas ölelésbe Chilly. Imádom ezt a srácot. Mióta összejöttem Masonnel, rengeteg időt töltök vele és nagyon jóba lettünk.

-Szia Chilly. - simogattam hátát. - Kérsz valamit? Vettünk nasikat, meg üdítőt is.

-Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm. - mosolygott kedvesen.

-Tessék. - adtam oda neki, amit kért. - Mindjárt megyek, csak még elpakolok. - néztem a két fiúra, akik bólintás kíséretével mentek a nappaliba. Miután végeztem a pakolással, egy tálba raktam sütiket, amiket a boltban vettünk, s leültem a két ps-ező fiúhoz.

-Van mára programotok? - kérdezte Ben, miközben össze-vissza lövöldözött a játékban.

-Este megyünk koncetre. - válaszolt Mason. - Bassza meg. - kiabált fel, mikor lelőtték.