Az élet csodái - Mason Mount ff.

XI. Piknik

Orsi🫶🏼

Én: Jó reggelt!

Orsi: Neked is! Mizu?

Én: Ádám még alszik, én meg kint ülök az erkélyen.

Orsi: Várj! Azt mondtad Ádám még alszik?

Én: Hát tudod, míg nem vagy itthon nálunk lakik. Remélem nem gond!

Orsi: Dehogyis! Sőt inkább örülök neki! Így is jobb lesz a kapcsolatotok!

Én: Az biztos! És veletek mizu? Hogy sikerült a buli?

Orsi: Nagyon jól! Majdnem elsírta magát papám, amikor meglátott! Rég nem láttam őket!

Én: De aranyos!

Orsi: Igen. Puszilnak nagyszüleim téged!

Én: Én is puszilom őket! Meg szüleid is!

Orsi: Átadom, viszont mennem kell! Holnap érkezek, és Ádám vigyázzon rád! Puszi.

Én: Úgy lesz, puszi.

-Hol voltál? - hallottam meg barátom hangját, mikor visszafeküdtem az ágyba mellé.

-Orsi hívott és nem akartalak felébreszteni, ezért kimentem az erkélyre! - pusziltam meg homlokát.

-Mennyi az idő? - nyitotta ki szemeit.

-9:43. - néztem telefonom képernyőjét. - És mit terveztél mára? - néztem rá.

-Hát nem tudom. - vonta meg vállait. - Esetleg elmehetnénk piknikezni a Margit-szigetre? - adta az ötletet.

-Benne vagyok! - pattantam fel.

Mivel ma a megszokottnál is melegebb volt, egy hosszú barna szoknyát húztam fel, egy fehér pólóval. Mostanában nagyon megtetszett a hippie stílus, így előző héten rendeltem magamnak pár ruhát. Ádám egy fekete nadrágot vett fel, hozzá pedig egy bézs pólót választott. Cipőnek ő egy Niket, én meg a Conversemet húztam.

Bementünk a sarki kisboltba, ahol vettünk friss epret, péksütit, illetve üdítőket. Ádám kérésére bementünk egy pizzázóba, ahol vettünk egy nagy pizzát. Két nagy táskával elindultunk a Margit-szigetre. Találtunk egy nyugisabb helyet, így egy fa alá leterítettük a plédünket, majd ráraktuk az ételeket, italokat.

-Orsi holnap jön vissza? - harapott bele a pizzájába.

-Igen. Valamikor délelőtt. - bólintottam, majd csörögni kezdett a telefonom.

Orsi🫶🏼

Én: Mizu? Valami baj van?

Orsi: Nem, nyugi! Most hívott az edző, hogy holnaptól napi kettő edzés, mert nemsokára itt van a WTA.

Én: Valami pontos időpontot mondott?

Orsi: Igen. Két hét múlva szerdán megy a gépünk Londoba, és azon a héten pénteken, azaz Június 9.-én lesz a bajnokság. De a többi infót a holnapi edzésen mondja el.

Én: Rendben! És mikor érkezel holnap?

Orsi: 8:46-ra ér be a vonat Kelenföldre.

Én: Oksa, ott leszek.

-Orsi volt az? - kérdezte.

-Aha. Hívta az edző a WTA-el kapcsolatban. - ettem kedvenc gyümölcsömből.

-És mikor lesz? Azt már tudjátok? - ette meg az utolsó szelet pizzáját.

-Két hét múlva, Június 9.-én. - feleltem.

-Nemár. - mondta szomorúan. - Pont aznap lesz azon a héten lesz nővérem szülinapja, megyünk ki hozzá Bécsbe. Pedig elakartam volna menni veletek! Sajnálom!

-Semmi baj, nem haragszom érte! - simítottam meg karját. - Sajnos nem lehet megváltoztatni az időpontot! - sóhajtottam. A nap további része nagyon jól telt. Ádámmal estig a szigetben voltunk, majd csak sötétedés körül mentünk haza.

                          •••••Másnap•••••

Reggel kicsit elaludtunk, ezért kapkodva öltöztünk, illetve reggeliztünk. Amíg én reggelit csináltam, Ádám összepakolta a dolgait, hogy ne kajálás után keljen. Amint megettük a kajánkat, Ádámtól elköszöntem és siettem Kelenföldre.

-Te futottál? - nevetve ölelt meg barátnőm.

-Aha. Elaludtunk Ádámmal. - lihegtem.

-Azért futni nem kellett volna. - rázta fejét kuncogva. - És mi van veletek? - értette kapcsolatomra.

-Együtt vagyunk! - mosolyogtam.

-Mi? Komolyan? Mióta? - támadott le kérdéseivel.

-2 napja. - néztem a lányra, akiből áradt a boldogság.

-Gratulálok! - ölelt meg. - Tudtam, hogy össze fogtok jönni!

Felszálltunk a villamosra, ami elvitt minket a Tenisz Centrumba. Út közben elmeséltük egymásnak az elmúlt két nap eseményeit, majd ahogy megérkeztünk, siettünk átöltözni.

-Sziasztok lányok! - köszöntött minket az edzőnk. - Megjöttek az infók a WTA-el kapcsolatban. Úgy néz ki, hogy két hét múlva, Június 9.- én lesz a mérkőzés napja. Előtte kedden utazunk Londonba, ahol aznap, illetve szerdán is lesz napi 2-2 edzés. - sorolta.

-És a mérkőzés utáni napon azonnal jövünk haza? - tettem fel a kérdést.

-Ha szeretnétek ti ott maradhattok, mert a szobák 1 hétre vannak kivéve, vagyis igazából csak a tiétek. Mi a többiekkel visszajövünk, de nektek nem muszáj! - vonta meg vállait.

-Maradunk! - bólogatott hevesen Orsi, amin nevettünk egy jót. - Ugye maradunk? - nézett rám.

-Még szép! - bólogattam. - Ki ne akarna Londonba tölteni egy teljes hetet? - tettem fel a kérdést, amire mindenki tudta a választ.

A két órás edzésünk után hazamentünk, főztünk egy egyszerű kis vacsit, amit filmezés közben meg is ettünk. Utána elvégeztük a szokásos esti rutinjainkat. Lefekvés előtt még beszéltem egy keveset Ádival, majd éjfél körül elaludtunk.