Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXXVIII. Mutasd meg, hogy ki a Király!

Január 1.-ét már egy meccsel kezdik a fiúk, a Nottingham Forest ellen. Az esti buli nagyon jól sikerült. A mai napra tekintve nem tartott sokáig, hogy azért a focisták kellőképpen kitudják pihenni magukat. Iszonyatosan boldog voltam, hogy a szerelmemmel zárhattam le az előző évet, és közösen kezdhettük meg 2023-at.

-Jó reggelt! - pusziltam meg Mason arcát.

-Jó reggelt! - húzott magához még közelebb, amennyire csak tudott.

-Mióta vagy fent? - néztem bele mogyoróbarna szemeibe, amik gyönyörűen csillogtak a reggeli napsütésben. Meglepően szép idő van kint.

-Úgy egy 25 perce. - nézett az órára.

-Miért nem ébresztettél fel? - kérdeztem, miközben felültem.

-Túl aranyosan aludtál! - felelte, aminek köszönhetően pír öntötte el az arcomat.

-Gyere inkább reggelizni! - húztam magam után a konyhába. - Mikor kezdődik az edzésed? - pillantottam hátra, miközben a tojásrántottát kavargattam, nehogy odaégjen.

-10:00-kor, szóval egy óra múlva indulok! - terített meg az asztalon. - Jazmine-ékhez mész vagy ők hozzák el Alexet? - kortyolt bele narancsléjébe.

-Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk egyet kávézni, és akkor hozza magával Summert, meg nyilván Alexet. - magyaráztam neki. - Úgyis imádok velük lenni, akkor már nem csak a kutyust adja át, hanem beszélgetünk! -
mosolyogtam.

-Örülök, hogy így kijössz a családommal! Ez nagyon sokat jelent nekem! - látszódott az arcán az öröm.

-A családod tagjai a legaranyosabb emberek a világon, így lehetetlen lenne nem kedvelni őket! - csókoltam meg. - Na siess edzésre, mielőtt elkésel. - nevettem.

-Már el is akarsz küldeni itthonról? Na, szépek vagyunk! - játszotta a sértődöttet.

-Sajnálom kisasszonyom, hogy megbántottam a kegyét! - színészkedtem vele együtt.

-Hát nem tudom, hogy meg tudnék-e bocsátani magának ezeket után! - indultam fel a lépcsőn, majd pár perc múlva az edzős táskájával tért vissza.

-Majd meccs előtt találkozunk! Vigyázz magadra, szeretlek! - csókoltam meg.

-Szeretlek! - csukta be maga után az ajtót.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd elvégeztem a reggeli rutinomat. Kiválasztottam magamnak egy jó meleg outfitet, a 7 foknak megfelelően, majd a nyakam köré tekerve a sálamat és felhúzva a bakancsomat, indultam el a The Monocle Café-ba. Közben Orsi neve jelent meg a telefonom képernyőjén.

Orsi🫶🏼

Én: Szioo. Mi a helyzet?

Orsi: Mikor találkozunk a meccs előtt?

Én: Hát ott találkozzunk vagy együtt menjünk? Mert ha együtt megyünk, akkor esetleg el is készülhetünk közösen! Úgy is rég voltam a lakásban.

Orsi: Akkor készüljünk el együtt! 4-kor ha talizunk, jó?

Én: Tökéletes! Na megyek, mert sietnem kell, puszi.

Orsi: Szia.

45 perc alatt megjártam az utamat, majd megláttam a két lányt. Amikor ők is észrevettek engem, Summer hatalmas mosollyal futott felém.

-Lucaa. - hallottam meg Summer hangját.

-Szia bogyó! - kaptam fel az ölembe. Hatalmas puszikkal leptem el az arcát, amin jót nevetett. - Szia Jazmine. - öleltem meg a nőt.