Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXXXIV. Ajándék

A tél is beköszöntött lassan. Egyre többet voltak mínuszok éjszakánként, ezért a levegő is nagyon lehűlt. Már nem tudsz kimenni kabát nélkül úgy, hogy ne fagyj szét. Előző héten voltam otthon, mert a Magyarok a Bolgárok ellen játszottak. Hatalmas volt az ünneplés, hiszen kijutottunk az EB-re. Az egész Puskás Stadion zengett a szurkolók és focisták hangjától. Mason már visszatérhetett a többiek közé, szóval ma is edzésre sietett reggel.

-Szerintem ma felhívom anyumat és megkérdezem, hogy jönnek-e karácsonykor! - kiabáltam Masonnek.

-Rendben! Mész valahova ma? - jött be a konyhába már felöltözve, a nagy táskájával együtt.

-Szerintem igen, de még nem döntöttem el! - vontam meg a vállaimat álmosan.

-Ha mész vigyázz magadra! Majd délután jövök, szeretlek! - puszilta meg a homlokomat.

-Te is vigyázz magadra, kérlek! Szeretlek! - mosolyogtam rá, majd el is ment. Gyorsan lefőztem magamnak a reggeli kávémat, majd olvasás közben elfogyasztottam.

Mivel másfél hét és karácsony, gondoltam elmegyek és megveszem mindenkinek az ajándékot. Egy bézs nadrágot vettem fel, egy fekete, kötött pulcsival, bakancsal, The North Face kabáttal és egy sállal. Bepakoltam pár szükséges dolgot a táskámba, majd a fejemre kapva fejhallgatómat, indultam el a Westfieldbe. Nagyon felkapott lett közöttünk ez az áruház, hiszen iszonyat jó.

Először Masonnek vettem ajándékot. Bevallom ez volt a legnehezebb, mert ötletem se volt. 4 bolt körbejárása után találtam meg a megfelelő ajándékot, méghozzá egy cipőt, amit nemrég nézett ki magának, csak nem volt a méretében, ezért feladta a keresést. Orsiéknak közösen adunk ajándékot Masonnel, ami elég könnyű volt. Barátnőm egy lego McLarent fog kapni, ugyanis imádja az f1-et, Pablo pedig egy parfümöt kap, amit múltkor mutatott Masonnek. Anyumnak egy nyakláncot, apumnak egy karórát vettem. Mason szüleinek közös ajándékot választottunk, méghozzá egy nyaralást Ibizára. Jazmine-nek egy barna, puha hosszabb kabátot választottam, a kis Summernek meg aranyos kis játékokat. Samnek majd Mason választ valamit.

Ezzel a több órás járkálással tudtam le a karácsonyi ajándékok megvásárlását. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradtam el. Gyorsan beugrottam a Starbucksba a kedvenc tojásos, baconos szendvicsemért, illetve egy jó meleg kávéért. 3 hatalmas táskával indultam el haza.

Édesanya🥰

Én: Szia Anyu.

Anyu: Kislányom! Annyira örülök, hogy felhívtál, már nagyon aggódtunk érted.

Én: Nyugodjatok meg, jól vagyok! Veletek mi helyzet?

Anyu: Kicsit megfáztam tegnap, szóval most itthon vagyok. Apád nemrég ment el dolgozni.

Én: Jobbulást Anyu!

Anyu: Köszönöm Drágám!

Én: Azt szeretném kérdezni, hogy nincs kedvetek karácsonykor eljönni ki Londonba? Együtt tudnánk tölteni az ünnepeket és Mason családja is jönne.

Anyu: Ezer örömmel mennénk, Kislányom! Nagyon szépen köszönjük a meghívást és már várom, hogy találkozzunk Mason szüleivel.

Én: Okés, viszont mennem kell! Szeretlek titeket, puszi!

Anyu: Mi is téged, puszi!

Amire megbeszéltük a dolgokat haza is értem. Mivel még volt időm, gyorsan be is csomagoltam az ajándékokat, majd elrejtettem a vendégszoba szekrényében. Azután elmosogattam a reggelről ottmaradt bögrét, miközben zenét hallgattam, ahol éppen Krúbinak az újonnan kijött zenéje a Szellemvasút ment. Imádom ezt a zenét.

-Úúú, a szívem megrepedt, te betömted a sebhelyet, azóta már nem csepeg. - kezdtem el énekelni.

~Mason szemszöge~

-Hallod Chilly- szóltam oda barátomnak. - Nincs kedved átjönni hozzánk? - kérdeztem tőle.

-Szívesen mennék, viszont be kell ugranom szüleimhez! - felelte szomorúan.

-Akkor majd máskor! - pacsiztunk le, majd indultunk el mind a ketten a kocsijaink felé.

Hazafele úton zenét hallgattam, méghozzá Peggy Gou-nak a legújabb számát az "(It Goes Like) Nanana"-t. Ez az új kedvencem. A táskámmal együtt léptem be házamba, ahol jó meleg fogadott a kinti hideg ellenére. Illetve hangos zene és éneklés. Mikor a nappaliba értem, annyit láttam, hogy drága barátnőm mosogatás közben táncikál és énekel, ennek köszönhetően már ő is vizes volt. Csendben videózni kezdem, ugyanis ki ne örökítené meg ezt a szép látványt?

-Jézusom Mason. - ugrott egyet a lány, amikor hirtelen megfordult. - A szívbajt hozod rám! - rakta kezét a szívére és mély levegőt kezdett el venni.

-Sajnálom! - néztem rá megbánó szemekkel, majd magamhoz húztam. - Csak olyan vicces volt, hogy nem akartam, hogy abbahagyd. - nevettem halkan.

-Te szemét! - csapta meg a karomat. Még álltunk ott egy kevés ideig, mire elvált tőlem a kislány. - Felmegyek átöltözni, utána csinálhatunk vacsit közösen! - tűnt el a lépcső tetején. Amíg vacsorának kerestem recepteket, Luca már tiszta ruhában bandukolt a konyhába. Egy fekete, kicsit kivágottabb trikót viselt, szürke melegítőnadrággal.

-Wow. - szólaltam meg kicsit elbambulva a dekoltázsán, mire a lány arca pírbe szökött.

-Mit szeretnél enni? - nézett rám aranyosan.

-Tortilla? Azt már régen ettünk. - húztam magamhoz, majd miután bólintott, adtam egy puszit a homlokára. - Miben segíthetek? - tettem fel azonnal a kérdést.

-Am vághatsz össze zöldségeket. - nyomta elém az éppen kivett uborkát, paradicsomot és salátát. Miután elvégeztem a kiadott feladatokat, átöleltem Lucát és úgy néztem, hogy mit csinál. - Milyen volt az edzés? - kérdezte már evés közben.

-Lampard elég keményen megdolgoztatott minket a szünetre nézve, de 24.-én még lesz egy meccsünk a Wolverhampton ellen. - magyaráztam neki.

-Akkor anyumék is kijönnek a meccsre. - mosolyodott el.

Mosogatáshoz már nem volt kedvünk, így csak bedobáltunk mindent a mosogatógépbe, majd Luca elindította. Olyan nyolc felé mindketten lefürödtünk, majd befeküdtünk az ágyba. Fejemet Luca nyakhajlatába temettem el, míg ő egyik kezével a hajamban turkált (csak mert imádom), addig én a derekát simogattam.

-Szeretlek! - puszilta bele a hajamba.

-Én is szeretlek! - válaszoltam már félálomban, majd pár perc múlva már aludtam is. Annyira imádom ezt a nőt.