Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXI. Kiskori álom

Hajnali órákban nyitottam ki szemeimet. Épphogy csak világos volt kint, amikor is az órára néztem, ami 6:54-et mutatott. Hiába próbálkoztam a visszaalvással, sehogy se sikerült, ezért úgy gondoltam elmegyek egyet futni. Gyorsan felkaptam valami edzős ruhát, ami nálam egy sima fekete trikóból, fekete rövidnadrágból és a zöldes New Balance cipőmből ált. Írtam Orsinak egy üzenetet, amiben leírtam, hogy nemsokára jövök.

Az első köröket a háztömb körül tettem meg, majd szépen lassan áttértem a közeli parkba. A kora reggeli óráktól eltekintve, viszonylag már sokan voltak kint London utcáin. Szerencsére a parkban már annál kevesebben voltak és nem akadályozott meg a futásban a nagy tömeg. Pihenés képpen leültem az egyik padra, amikor egy ismerős alakot pillantottam meg.

-Hát te meg mit csinálsz itt ilyen korán? - néztem a fiúra.

-Eljöttem egy kicsit kocogni. - állt meg előttem Mason. - Amikor nincs edzés mindig kocogással kezdem a napot, nehogy kiessek a formámból! - felelte.

-Értem! - bólintottam mosolyogva. - Nem szeretnél leülni? - csusszantam arrébb a padon, hogy ne a közepén üljek.

-Nem, köszi. Lassan amúgy is kell mennem tovább! Van még egy pár elintéznivalóm! - kortyolt bele vizébe, amit magával hozott. - Azt véletlenül nem tudod, hogy mikor találkozunk a filmstúdiónál? - kérdezte, gondolván, hátha én tudom a választ, de csak megráztam a fejem.

-Sajnos nem! - néztem rá. - Én is megakartam kérdezni, de így, hogy te sem tudod, majd megkérdezem Orsitól. - nevettem el magamat.

-Én meg majd ráírok Pablora. Gondolom ők már megbeszélték. - bólintott. - Na, de megyek is! Majd találkozunk! - jelent meg egy halvány mosoly az arcán, majd tovább ment.

Lassacskán rávettem magamat arra, hogy továbbmenjek, így el is indultam. Az utam hazafelé vezetett. Úgy döntöttem beugrok a közeli pékségbe és viszek haza valamit reggelinek. Az idő elteltével egyre többen lettek a belvárosban, de nem sokkal tartott több ideig hazajutnom.

-Megjöttem! - kiabáltam, miközben levettem a cipőmet. A kulcsokat a bejárat melletti, komódon lévő tartóba raktam, majd bementem a konyhába. - Hoztam reggelit. - raktam le a pultra a frissen sült pékárúkat, amikor megláttam barátnőmet kitotyogni a nappaliból.

-Hol voltál? - dörzsölte meg szemeit.

-Akkor aludtál. - nevettem. - Amúgy futni voltam. - raktam ki tányérokra az ételeket.

-Oh, értem! - bólintott, majd leült az asztalhoz.

-Apropó, mikor is találkozunk a fiúkkal? - kortyoltam bele a frissen kifőzött kávémba.

-Azt beszéltük meg, hogy 11:00-kor eljönnek értünk, majd együtt megyünk a studioba. - harapott bele csokis croissantjaba. Erre csak egy bólintást kapott.

Ahogy megreggeliztünk, gyorsan bepakoltam a dolgokat a mosogatógépbe, majd nekiálltam készülődni. Először is lezuhanyoztam, hiszen fél órája még futni voltam. A hajamat is megmostam, majd elvégezve mindent reggeli rutint, ami későbbre esett felöltöztem. Mivel tervemben állt elmenni a Warner Bros. filmstúdióba, magammal hoztam a mardekáros taláromat, Draco Malfoy varázspálcájával együtt. Igen, tudom mit gondoltok. A talár alá a filmben megszokott öltözetként húztam magamra egy fehér inget, egy fekete szoknyával.

-Azta mindenit Luca. - nevetett Pablo. - Látom megfelelően öltöztél. - nézett végig a szettemen.

-Ha már van ilyen ruhám. - vontam meg vállaimat.

-Áh, szóval te mardekáros vagy! - biccentett Mason. - Szőke hercegednek meg elnyúltad a pálcáját? Nem szép dolog az ilyen! - rázta meg a fejét.