Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXVI. Csak egy séta!

Hetek teltek, hogy Orsiék összejöttek. Amúgy megsúgom, hogy ők a kedvenc párosom. Irtóra cukik. Az, ahogy egymásra néznek és ahogy viselkednek egymással. Mindenkinek ilyen kapcsolatot kívánnék, mint ami nekik van.

Már teljesen beköltöztünk a lakásunkba, minden úgy néz ki, mint ahogy mi szerettük volna. Újabb dolgokat vettünk, hogy még otthonosabbá varázsoljuk a mi kis kuckónkat. Igaz mostanában sokat vagyok egyedül, hiszen Orsi rengeteget van Pablonál. Már szinte odaköltözött, de ez várható volt. Én személy szerint örülök, hogy ilyen jól megy nekik.

És gondolom sokatokat érdekel, hogy mi is van közöttünk a híres Mason Mountal. Igazából semmi. Mármint közelebb kerültünk egymáshoz, pl. szoktunk néha közös programokat tervezni, néha átmegyünk egymáshoz, de semmi különös nincs. Amúgy nagyon megkedveltem, hiszen egy irtóra cuki srác. Szerencsére viszonylag "gyorsan" túltette magát Chloen, így visszakaptuk a régi Masont, akit imádok. Orsi többször kérdezte, hogy miért nem próbálkozok be nála, de mindig azt kapta válasznak, hogy, mert nem tetszik. Amit nem tudom, hogy igaz-e vagy sem.

Maseey

Maseey: Szia Luca.

Én: Hali. Mit szeretnél?

Maseey: Nincs kedved elmenni valamerre?

Én: Mire gondolsz?

Maseey: Nem tudom. Elmehetnénk sétálni, vagy enni valahova.

Én: A sétába benne vagyok!

Maseey: Akkor  5-kor a Hyde Parknál?

Én: Tökéletes!

-Orsi elmegyek Masonnel sétálni, majd jövök! - mentem be a szobájába.

-Oksa. - bólintott.

-Mész valahova, mert akkor nem viszek kulcsot? - kérdeztem sietve.

-Nem. Majd én beengedlek, csak csöngess! Na szia. - mosolygott. - Jó randit! - kiáltotta utánam.

-Ez csak egy séta! - kiabáltam vissza.

Nem vittem nagyon túlzásba az öltözködést, ezért egy kb. térdig érő sötétkék sortot húztam fel, egy zöld megkötős pólóval együtt. A Conversemet, táskámat és a napszemüvegemet felkapva indultam el a megjelölt helyre. A 30 perces sétám után pillantottam meg a rám váró fiút.

-Pontos vagy! - állapította meg egy ölelés közben.

-Mint mindig! - nevettem el magamat. - És miért jöttünk? - néztem fel a fiúra.

-Gondoltam beszélgethetnénk, meg ilyenek. - figyelt a lába elé. - Mi jót csináltál ma? - nézett rám.

-Reggel voltam edzeni, utána meg vásárolni, délután pedig takarítottam. - foglaltam össze röviden a napomat. -Te?

-Izgalmasan hangzik! - mondta, mire felnevettünk. - Én átugrottam ebédre nővéremékhez, azon kívül pihentem.

-Mikor lesz a következő meccsetek? - kérdeztem. Amióta megismerkedtünk a két fiúval, folyamatosan járunk a meccseikre és nagyon imádjuk.

-Jövő héten szerdán. A Tottenham ellen. - felelte.

-Uh, ott játszik a Son. - mondtam hangosan.

-Csak nem bejön a Koreai? - nézett rám, a szemöldökét húzogatva.

-Nem rossz pasi, de nem. Szimplán szeretem az ázsiaiakat. - vontam meg a vállaimat.