Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXVIII. Tökéletes éjszaka

Elérkezett a szerda is, azaz ma van a meccs a Tottenham ellen. Tegnap este Orsival úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet teniszezni, hiszen már nagyon rég voltunk, és azért nem kéne kiesni a formánkból. Felhúztuk a szokásos szettünket, majd indultunk is.

-Sziasztok, bocsi! - szakította meg a játékunkat két lány. - Ti lennétek Orsolya Varga és Luca Kovács, a WTA győztesek? - kérdezte a szőke hajú.

-Igen. - bólintott mosolyogva barátnőm.

-Csinálunk egy képet? - vette elő telefonját a vörös hajú.

-Persze, gyertek! - feleltem kedvesen. Gyorsan lelőttük a képet, majd indultak volna ki, mikor Orsi utánuk szólt.

-Nincs kedvetek játszani egy pár kört? - kiáltott utánuk.

-Miért is ne?! - indultak meg mosolyogva.

-Ti ide valósiak vagytok? - kérdeztem játék közben.

-Igen. Pár utcával lakunk csak arrébb. - ütött bele a labdába a szőke.

A hangulat az nagyon jó volt, és a lányok is irtóra kedvesek voltak. Valószínű csak nemrég kezdték, így volt, amikor hagyni kellett magunkat, hogy ne mindent mi győzzünk. Olyan 11 fele indultunk haza, amikor csörögni kezdett a telefonom.

Maseey

Én: Sziaa.

Maseey: Hali. Na mizujs?

Én: Voltunk Orsival teniszezni, most meg hazafele tartunk. Te edzésen vagy?

Maseey: Igen, miért?

Én: Ja, csak hallom, ahogy lihegsz. De miért hívtál?

Maseey: A jegyeket megszereztem nektek és, ha hátulról jöttök, csak a neveteket kell mondanotok a biztonsági őrnek. Ha mégse akar beengedni, akkor hívj.

Én: Köszönjük! Egyébként, majd még találkozunk a meccs előtt az öltözőknél?

Maseey: Persze, de baj van?

Én: Nem nincs, nyugi! Orsiék amúgy is fognak találkozni, szóval ha már én is ott leszek, miért ne beszélhetnénk

Maseey: Akkor jó! Viszont mennem kell, vagy különben Lampard megöl!

Én: Oksa, puszi.

-Történt valami? - kérdezte Orsi.

-Nem, csak elmondta, hogy majd a nevünket kell mondani a bizti őrnek és beenged. Ha meg nem, akkor hívjam őt. - ecseteltem a dolgokat.

-Oh, értem! - bólintott. - Nem rendelünk valami kaját? Nincs kedvem elmenni sehova, de főzni se szeretnék. - zárta ki az ajtót.

-Pizza jó lesz? - dőltem le a kanapéra.

-Tökéletes! - sóhajtott, majd hívni kezdtem a kedvenc pizzériánkat.

Azt mondták 20 perc, mire kiszállítják, szóval gyorsan elmentem zuhanyozni. Egy egyszerű kis itthoni szettet húztam fel, mire megszólalt a csöngő, jelezve, hogy megérkezett az életmentő kajánk. Megvártam, amíg Orsi is lefürdött, aztán közösen megettük beszélgetés közben. A meccs 5-kor kezdődik, tehát 3 fele kezdtünk el készülődni. Mind ketten a focistáinktól kapott mezeinket húztuk fel, Orsi egy kék rövid farmernadrággal, én meg egy fekete kantáros nadrággal. Hívtunk egy taxit, majd fél négy körül ott is voltunk.

-Jössz az öltözőhöz? - indult el abba az irányba Orsi.

-Persze. - követtem a lányt.

-Hölgyeim! - biccentett Kepa, akivel az elmúlt időbe nagyon jóba lettünk, ahogy a feleségével is Andreaval.