Az élet csodái - Mason Mount ff.

XIII. Könnyekkel teli szemek

Elétkezett a pénteki nap. Ma van a WTA, amire Orsival évek óta készültünk, még akkor is, amikor sejtelmünk se volt a bejutásunkról. Ha ma megnyerjük az összes mérkőzésünket világbajnokok leszünk. Évek után Magyarok lennének a WTA győztesek. A tegnapi napot szó szerint végi edzettük. Délelőtt nyolctól egészen délig volt edzésünk, délután meg kettőtől-hatig. A francia bajnoksághoz képest, ma csak egy bemelegítő edzésünk lesz, ami fél órás lesz.

-Jó reggelt drága barátnőm! - mosolyogtam Orsira.

-Jó reggelt! - nyitotta ki szemeit. - Mennyi az idő? - ásított.

-8:56. - néztem telefonomra. - Tegnap mondta a nő edző, akinek még mindig nem tudom a nevét, hogy 10:00-re legyünk a centrumnál. Egy bemelegítő edzésünk lesz, a mérkőzések 11:00-kor kezdődnek. - ültem le mellé.

-Szerintem menjünk le reggelizni! - jelezte korgó hasa éhségét.

-Rendben. - nevettem.

Gyorsan felvettünk valami ruhát, majd lementünk enni. Az izgulásunk miatt nem volt nagyon étvágyunk, de muszáj volt valamit ennünk, hiszen nem versenyezhetünk éhen. Kaja után felmentünk, majd felvettük a versenyes szettünket. Mindketten egy fehér szoknyát vettünk fel, alá egy fehér biciklisnacit, majd egy fehér trikót. Cipőnek egy fehér Niket húztunk fel, majd hogy tudják hova tartozunk, mindketten egy fehér hajpántot tettünk hajunkba, amin volt egy Magyar zászló minta.
Orsinak befontam a haját, majd a sajátomat csak felfogtam lófarokba.

-Mehetünk? - kérdeztem.

-Igen. - mosolygott.

-Jól néztek ki! - mosolygott ránk a nő edző, kinek mint kiderült Anita a neve.

-Köszönjünk! - mosolyogtunk rá.

-Próbáltuk rábeszélni az ügynökséget az egy órás bemelegítő edzésre, de sajnos nem engedélyeztek azzal az indokkal, hogy ha valaki eljutott egy WTA bajnokságig, annak nincs szüksége bemelegítő edzésre! - mondta edzőnk.

-Nem baj! Végülis igazuk van! - értettem egyet. Átsétáltunk a Wimbledonba, aztán elkezdtük az edzésünket. Olyan fél 11 körül végeztünk, majd bementünk az öltözőnkbe. Mint kiderült mindenki játszik mindenkivel, így a kispályákon lesznek a tornák. Akik veszítenek, azok kiestek az egész világbajnokságból. Végül a két nyertes páros játszmáján dől el a világbajnok.

-Izgulsz? - kérdezte barátnőm.

-Nem. Reggel még nagyon izgultam, viszont tudom, hogy jók vagyunk, így nincs min aggódnom! - feleltem őszintén. - Te? - néztem barátnőmre.

-Kicsit. - nevetett. - De remélem megnyerjük! - tette fejét vállamra.

-Megfogjuk, ne aggódj! - hajtottam fejemet a fejére.

Pontban 11:00-kor megkezdődtek a tornák. Az első ellenfelünk az Egyiptomi páros volt, akik kibaszott jók voltak, viszont az utolsó pillanatban 2-1re levertük őket. Utána jöttek a Japánok, kikkel elég nehéz volt játszani, de a végeredmény 1-0 lett nekünk. Utána Olaszok 1-1 nekünk, Angolok 2-1 nekünk, Koreaiak 1-0 nekünk, Törökök 2-0 nekünk, Norvégek 1-1, Dánok 2-1 nekünk, Svédek 0-0, Spanyolok 2-1 nekünk, Indiaiak 0-0, Kínaiak 1-0 nekünk, Szerbek 2-0 nekünk.

Egypár meccsen döntetlent játszottunk, így csak remélni tudtuk, hogy a másik meccseiken kikapnak. Végül az utolsó meccsen az Egyiptomiak és Japánok mérkőztek meg. Tudni kell, hogy mindkettő csapat elég jók, így egyiket se szeretnénk ellenfélnek, de hát úgyis megkapjuk valamelyiket. Az Egyiptomiak azért voltak jók, mert nagyon jó taktikákat eszeltek ki, a Japánok meg csak szimplán gyorsak voltak. Az öltözőnkbe vártuk az eredményt, amit az edzőnk közölt velünk.

-Na? álltam fel, mikor berontott az edzőnk.

-Japánok. - felelte.

-Úristen. - sóhajtott Orsi.

-Gyertek ide! - hívott minket az edzőnk. - Tudom, tudom mit gondoltok. Biztos nem fogjuk megnyerni, mert a Japánok túl jók. Tudom, hogy ezt gondoljátok. Lányok! Engem nem érdekel, hogy most megnyeritek-e vagy sem. Hogy kikaptok, és együtt sírunk bánatunkban, vagy megnyeritek és együtt sírunk örömünkben. Óriási nagy dolog, hogy ide eljutottatok, hogy most itt álltok! Rengeteg fiatal irigyel titeket ez miatt, akár Magyarországon, akár máshol. De itt vagytok és ez a lényeg! Nincs időm túl sokat beszélni, szóval csak annyi, hogy legyetek a legügyesebbek! Büszke vagyok rátok! - ölelt meg minket.

-Hajrá! - kiáltottuk egyszerre.

-Egyszer jutunk el idáig! - néztem Orsira.

-Szeretlek! - nézett rám.

-Én is téged! - öleltük meg egymás utoljára.

Felálltunk a helyünkre. Az egész Stadion televolt. 20.000 ember nézte e meccsünket. A meccset, hol mindent beleadtunk, s küzdöttünk hazánkért. Küzdöttünk a legnagyobb dicsőségért, s azért, hogy ma innen boldogan menjünk el. Hogy örömünkben sírjunk mind együtt, hogy közösen fogjuk a trófeánkat, amit hazánkért nyerünk.

Megszólalt a síp.

Elkezdtük a mérkőzést. Az első ütést mi végeztük, vagyis Orsi, ami elég jól sikerült, ugyanis bármilyen gyorsak a Japánok, alig érték el. Az első pontot ők szerezték meg, de nem adtuk fel. Nem adtuk fel, mert megszerettük volna nyerni. Japán 1-0 Magyarország. A Japán lányok egyike nem figyelt eléggé ütésemre, így késve indult el, s megszereztük kiegyenlítő pontunkat. 1-1. Az utolsó percünkben járhattunk, mikor az egyik lány óriásit ütött a labdába. Futottam, ahogy csak tudtam. Konkrétan elvetődtem, de sikerült visszaütnöm, úgy ahogy még sosem. A labda olyan sebességgel ment, és pattant le, amit ha akarnának sem tudtak volna elérni.

Végül megszólalt a síp.

-NYERTÜNK! - dobtam el az ütőmet.

-MEGNYERTÜK! - ordította Orsi. Amilyen csak gyorsan tudtunk, ugortunk egymás nyakába. - VILÁGBAJNOKOK VAGYUNK! - sírta el magát. Az összes tag, aki velünk jött ide, egyszerre szaladt be a pályára. Mint egy család, úgy ölelte egymást mindenki. Egy nagy körben álltunk, és sírtunk.

-Nagyon büszke vagyok rátok! - jelentek meg könnyek edzőnk szemében.

És igen. Közösen sírva álltunk a Londoni Wimbledon közepén, a nagy tapsviharban, amit a nézőkről kaptunk. Szinte mindegyikünk pólója könnycseppekkel volt eláztatva. Hiába nem az Angolok nyertek idén, ennek ellenére az angol szurkolók olyan örömmel tapsoltak, fütyültek, mintha a saját országuk nyerte volna meg. A sok gratuláció, közösen, a legnagyobb örömmel emeltük fel trófeánkat. Hatalmas bulit csaptak nekünk a díjátadó után. Gratuláltunk mindegyik velünk együtt versenyző lánynak, akik között találtunk pár barátot.

És ezen a napon úgy hajtottuk álomra szemeinket, mint tenisz világbajnokok.