-Yvonne, készen vagy már? - kiáltott nekem Melanie. A lakótársam, legjobb barátnőm és a pszichológusom. Annyira imádom őt! Kiskorunk óta szinte mindent együtt csinálunk. Egy dolgot kivéve... a pasizást.
-Megyek, Mel! - baktattam le a lépcsőn. Olyan rohadt nehéz tíz centis tűsarkúban járni! Amúgy nagyon jól néz ki; egy ezüst színű magas sarkú szandál. Hozzá felvettem egy szűk, piros, térdig érő ruhát, amit Mel adott nekem, és megtiltotta, hogy mást vegyek fel, mert ez olyan "nyálcsorgatós" ruha. Répaszínű hajamat behullámosítottam, szememre egy kis szempillaspirált tettem, számra vörös rúzst, és egy kis parfümöt fújtam a csuklómra, a nyakamra és a hajamra. Végülis, nem minden nap megyek én se bulizni. És Mel megölne, ha slampos lennék.
-Ez már valami, csajszi! Csodálatosan áll neked ez a ruha! - örömködött Mel.
-Hát, jó lenne, ha jól is érezném magam benne...
-Mert? Ne mondd, hogy megint rád tört ez a "rondavagyoksenkineksemkellekhülyénnézekki"-szindróma, mert elsírom magam. - Könyörögve nézett rám. - Kérlek, bébi. Szép vagy, és király estének nézünk elébe!
Olyan aranyos, mindig próbálja belém önteni a lelket! De sajnos nem hiszek neki; csúnya vagyok. Mindegy, annyira szeretem, nem ronthatom el az ő estéjét a nyavalygásommal...
Mosolyt varázsoltam az arcomra, lelépkedtem a lépcsőn, és belékaroltam.
-Na, ezt már szeretem. Ma kirúgunk a hámból, csajszikám! - kacsintott rám Mel, és kiléptünk a hűvös New Yorki estébe. Mel erélyesen füttyentett egyet, mire egy taxi azonnal megállt előttünk. Ő nagyon csinos volt; fekete, feszülős, combközépig érő ruha, fekete, lakkozott magas sarkú, természetes sötétbarna haja sűrű csigahullámokban hullott a hátára, fülében hatalmas, aranyszínű karika fülbevaló.
-Annyira várom már a bulit, Nicki! - na igen, így szoktak becézni. Ezt Mel találta ki, mert idegesítette, hogy mindig Yvonne-t kelljen nekem mondania, ezért kilogikázta, hogy Yvonne=Onny=Onika=Nicki. Említettem már, hogy szereti Nicki Minajt? - Gondolj bele! Zene, pia, pasik... juhuhujj, pasik! - tapsikolt Melanie.
Ja, pasik... igazából nem csak testileg, lelkileg is teljesen szűz vagyok. Lehet, hogy gáz, hogy így huszonegy évesen ezt mondhatom el magamról, de így hozta az élet. Senki különlegeset nem ismertem meg, azért meg nem fogok lefeküdni senkivel, hogy ne legyek szűz... nem vagyok olyan típus. Bezzeg Melanie...
Ő egész más. Nem csak külsőleg, de majdnem belsőleg is teljesen különbözünk. Neki kreol bőre van, míg nekem hófehér; neki sötétbarna haja van és ugyanolyan színű szeme, míg nekem répavörös hajam és világosbarna szemem; őneki szupermodellel vetekedő alakja van a 165 centijéhez, míg rajtam van egy csomó fölösleg a százhetvenhárom centimhez.
Belsőleg meg...? Ő magabiztos, vicces, menő, laza, népszerű és bármikor kész egy jó bulira vagy flörtre; én meg visszahúzódó, szorongó és nyomi vagyok.
-Ne húzd már a szádat! - szidott le Mel. - Egy kis buliba még senki nem halt bele!
Sziasztoook! Ez az első írásom itt a Wattpadon, szóval nézzétek el, ha nyomi :D
Remélem tetszik, ha igen, hagyjatok nyomot magatok után! :) ♥
أنت تقرأ
Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction
أدب الهواةSosem volt előtte senkim. Sosem ismertem egy normálisat sem. Sosem gondoltam volna, hogy a szerelem ilyen is lehet. Aztán jött Ő...
