Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

16. fejezet - Drága Melanie

-Bassza meg! Hát hogy nézek ki, Melanie?!

-Leszarom! Beengedem! Ezért a pillanatért rinyálsz reggel óta, nem érdekel, hogy hogy nézel ki, és őt sem fogja. - mondta Mel egyértelműen, és már ment is az ajtóhoz, én viszont befutottam a fürdőszobába.

Gyorsan kikaptam egy fésűt a fésűskosárból  (amivel felborítottam az egészet), majd vadul kefélni kezdtem a hajamat, hogy ne úgy nézzen ki, mint akit most erőszakoltak meg.

Utána lemostam az egész fejemet, és csak egy kis spirált tettem a szempilláimra, aztán kentem egy kis izzadásgátlót a hónaljamra, ám utána rájöttem, hogy fogat is kéne mosnom, így előkaptam a fogkefémet és nyomtam rá egy kis fogkrémet, aztán indult a buli.

Csakhogy miközben én vígan sikáltam a fogaimat, hallottam, ahogy Melanie bájcsevejt folytat James-szel.

-Hol van? - hallottam James hangját.

-A fürdőben. Szépíti magát. - jött Melanie válasza.

-Nem kell neki, úgy is elég szép.

Óóó, ez a James! Mindjárt elolvadok.

-Szerintem sem, úgyhogy bekopogok, hogy mi a fenét csinál.

Három kopogás a fürdőszoba ajtaján.

-Igen? - kérdeztem habzó szájjal.

-Mikor jössz, Yvonne? A vendéged már alig vár!

-Megyek már! - mondtam, mire rácsöpögött kettő hatalmas fogkrém folt a ruhámra. Most komolyan?!

Elkezdtem keresni egy körömkefét, amivel kitisztíthatom, de csak még rosszabb lett, úgyhogy rájöttem, hogy nem mutatkozhatok ebben a ruhában James előtt. Lekaptam magamról, és ott álltam egy szál fekete melltartóban és egy fekete nagyibugyiban. Jól van na, nekem ez a kedvencem! Kényelmes és praktikus. 

Hát, nem meglepő módon nem sok tiszta és kivasalt ruhát találtam a fürdőben, sőt, semennyit, így kénytelen voltam kiborítani a szennyes kosarat. 

Ott aztán minden volt, csak viselhető ruha nem, így kezdtem pánikba esni. James előbb-utóbb megunja a várakozást, és elmegy. Na jó, két választásom van; visszaveszem a fogkrém foltos ruhát, vagy felveszek egy izzadt, gyűrött ruhát. Az élet olyan szép!

Míg ott álltam és vacilláltam a lehetőségek között, egyszerre valami hideg szellő csapta meg a lábamat, amire ösztönösen megfordultam, és... ja.

-Bassza meg Yvonne hány éves vagy hogy ilyen bugyogót hordasz, hetvenhét?? - kérdezte sikítva Melanie. Kinyitotta a kibaszott ajtót, kopogás nélkül.

Én olyan vörös voltam, mint egy cékla, de James talán még nálam is vörösebb, és eltakarta az arcát, de (talán) nem az undorító látvány miatt, hiszen rázkódott a válla! Röhögött rajtam! Mi a fasz?!

-Csukd már be azt a kibaszott ajtót! - visítottam Melre, aki egyből bebaszta az ajtót. Fantasztikus.

Most már aztán kurva mindegy, hogy mit veszek fel, leégettem magam, és James el fog küldeni a búsba. Akkor inkább ne a szennyes ruhákból válogassunk; nézzek ki valahogyan vereségem tiszteletére.

Szóval felvettem a fogkrémes ruhámat, vettem egy mély levegőt, és kinyitottam az ajtót.

-Gyönyörű vagy - mondta James. Most ironizálni akar?

-Mindenesetre jobban nézel ki mint abban a pelusban - mondta Melanie karba tett kézzel.

-Befognád? - sziszegtem égő arccal. Ezt egyszer még megkeserüli az én kis drága Melanie barátnőm.