Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

38. fejezet - Hamupipőkék

-Hú, azért jó itthon lenni - huppantam le a fotelunkba. Mennyi dolog történt azóta, hogy legutóbb itthon voltam...

Melnek a kocsiban hazafelé elmondtam mindent, ami otthon történt velem; Gunthert, Jamest és a perverz haveromat. Csak pislogott.

-Na, szóval, drága Nicki. Az a nagy büdös helyzet, hogy este bulizni megyünk, és nincs kifogás.

-Na, szóval, kedves Melanie. Az a nagy büdös helyzet, hogy nincs is kifogásom, szóval mehetünk!

-Tényleg? - döbbent le a barátnőm.

-Tényleg.

-Víííí, hurrá!!!! - Mel tapsikolt, ugrabugrált és éljenzett. - Éljen sokáig a partipipi Yvonne!

-De előtte szeretném, ha valamit megcsinálnál nekem. - mondtam komolyan Melnek.

-Ujjujj, éspedig?

-Beszéld meg Kendall-el, hogy jöjjön ő is, és hozza el James-t.

Melanie-nak a csodálkozástól majd' kiakadt az állkapcsa.

-Ez. Most. KOMOLY?!?

-Igen, de intézkedj!! - sürgettem nevetve. Szeretném szinte elölről kezdeni James-szel. Úgy érzem, most nem fogom elszúrni.

Míg Mel teljesítette kívánságomat, addig én megfürödtem, hajat mostam stb.

Sőt, a körmeimet is kilakkoztam; a lábujjaimra és a kezemre is piros lakk került, ami nagyon dögösül néz ki.

A ruhákkal megint bajban voltam, így belopóztam Mel szobájába, és elcsórtam egy lila, feszülős, térdig érő koktélruhát, ami rohadtul tetszett, sőt, viszonylag jól állt.

-Figyu, Nicki... - jött be a szobájába Mel, és épp a telefonját piszkálta, mikor meglátott. - Azt a kurva hétszentséges majomfaszát! Te egyszerűen gyönyörű vagy!!

-Jesszum pepi, azért ne vaduljunk. Mit mondott Kendall?

-Minden el van rendezve. Meglepetés lesz az egész, James nem is sejti, hogy benne van a kezünk abban, hogy este bulizni fog. És... hogy visszatalál élete szerelméhez.

-Köszönöm, Mel - mondtam, szinte könnyes szemekkel, mire megölelt.

-Nincs mit megköszönnöd, bébi. Ez a minimum.

Melanie-nak kiválasztottunk egy napsárga, combközépig érő, ujjatlan ruhát, ami bombajól állt a kreol bőréhez, sötét hajához.

-Te Nicki - szólított meg, miközben a cipői között válogattunk. - Ez a Gunther gyerek mit jelentett számodra?

-Ő? Hát, izé... konkrétan semmit. Jó, ez így nem igaz. Kedveltem, mint barátot. Szerintem jó haverok lettünk volna. Ő egy nyugis, józan és kedves srác... és nagyon unalmas! Sőt...

-Sőt?

-Hát... nem csókol valami jól. - mondtam, mire Melből dőlt a röhögés.

-Ez nem vicces! Ettől függetlenül tényleg egy jóravaló ember, csak... nem passzoltunk össze.

Mel továbbra is a könnyeit törölgette, ezután pedig elkészített nekem egy csodálatos sminket; rakott fel műszempillát, ami nagyította barna őzikeszemeimet, meg egy arany szemfestéket a szememre. Gyönyörű volt, fogalmam sincs, hogy Melanie honnan tud ilyeneket.

-Basszus Mel! Rohadt tehetséges vagy! Sminkesnek kéne menned.

Ő csak nevetve legyintett egyet, majd kiléptünk a házból, és nekikezdtünk a taxivadászatnak.
Remélem, minden rendbe jön James-szel és velem!