Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

42. fejezet - Déja vu

*James*

Felmentünk Melék lakására, és benéztünk minden szobába, de hiába; Yvonne nem volt sehol.
Kezdtem pánikba esni, és úgy láttam, hogy Melanie sem nyugodt.

-Hol lehet? - kérdeztem kétségbeesetten.

Mel a száját harapdálta, és a homlokát ráncolta.

-Nem lehet, hogy hozzátok ment?
-Miért tett volna ilyet?

-Mit tudom én! Szerintem seggrészeg!

-Miért lenne az? A klubban nem ivott - értetlenkedtem.

-Hát...

-Mondjuk - töprengtem Melanie megjegyzésén -, lehet, hogy berúgott, miután meglátott Livvel... nem tudom.

-Nem rossz gondolkodás... most akkor bement egy kocsmába?

-Szerintem ez nem vallana Yvre...

-Akkor? - kérdezte Mel.

Kezdtem úgy érezni magam, mintha valami nyomozó lennék. Mindegy, ez a legkevesebb, amit a szerelmemért tehetek.

Nem kocsmába ment, de valószínű részeg... hm.

-Most akkor lehet, hogy vett egy kis piát valami boltban, és valahol iszogat? - mondta ki Mel hangosan a gondolataimat.

-Én is erre gondoltam - mondtam töprengve. - Mi lenne, ha megnéznénk a klubhoz legközelebbi boltot? Lehet, hogy látták.

-Jó ötlet! - egyezett bele Melanie. - Csak előbb hadd vegyem le ezt a cipőt.

Nevetve beleegyeztem, mert szegénynek tíz centis sarka volt a cipőjének. Hogy bírnak a lányok ilyenben menni?

-James - szólt Mel, mikor kifelé indultunk.

-Igen?

-Ittál?

-Nem.

-Van jogsid?

-Van.

-Akkor menjünk a kocsimmal. Nincs vesztegetnivaló időnk.

Melanie odaadta a kocsija kulcsát, majd elindultunk, a Wild Night felé.

Az út alatt a rádió nyomta el a köztünk ülő csendet, majd mikor odaértünk, őrültek módjára rohantunk be abba a boltba. Egy nénike ült a pénztár mögött, vastag lencsés szemüveggel.

-Jóestét, nem tetszett itt látni egy vörös hajú, lila ruhát viselő fiatal lányt? - kérdeztem zilálva.

-Hm... ködös bajú? Ez mit jelent fiatalember? - kérdezte a néni, aki, ezek szerint, süket, mint az ágyú. Nagyszerű.

-Azt kérdeztük, hogy tetszett-e látni itt egy lányt, akinek vörös volt a haja és lila a ruhája! - mondta Melanie hangosan, tagolva, hogy megértse a néni amit mondunk.

-Ja! De, igen, vodkát vett, aztán kiment. Nagyon feldúlt volt szegény kislány.

-Nem látta, hogy merre ment? - kérdeztem hangosan és tagoltan.

-Nem, fiam.

-Rendben...köszönjük szépen. Csókolom - köszönt el Melanie.

-Szóval, itt vett vodkát. Merre lehet most? - kérdeztem sóhajtva.

-Hm...

-Gondolkodjunk Yvonne fejével. - mondtam józanul. - Szóval. Feldúlt vagy egy idióta srác miatt, úgyhogy veszel egy vodkát. Nyilván be akarsz rúgni. Hova mész?

Pár percig a kocsiban ülve töprengtünk, majd egyszer csak Melanie elkezdett nyávogni.

-Ne haragudj, James, de nekem ehhez levegő kell. Nem tudnánk sétálni?

-Nem lenne elég, ha lehúznánk az ablakot?

-Nem!

Megforgattam a szemem, majd kimentünk a kocsiból, és a park felé vettük az irányt.

Miközben törtük a fejünket, belerúgtam egy... úristen!
Egy majdnem üres vodkásüvegbe! És a padon feküdt egy lány...

-Yvonne! - sikította Melanie.
Bassza meg!

Azonnal leguggoltunk hozzá, de a pia teljesen kiütötte; szinte eszméletlenül feküdt.

Kisimítittam a haját az arcából, és finoman cirógatni kezdtem, mire nyöszörögni kezdett. Hú, nem esett kómába, csak bealudt.

-Hmm... hol vagyok?

-Semmi baj, kicsim, mindjárt hazamegyünk, jó? - suttogta halkan Melanie, miközben én tovább simogattam Yv-et; miattam rúgott be ennyire. Hogy lehetek ilyen paraszt, hogy mindig csak megbántom ezt az értékes lányt, akit nagyon szeretek, és aki viszont szeret?

Yv lassan bólintott, majd Mel-lel megpróbáltuk talpra állítani. Nagyjából sikerült is, a következő pillanatban azonban hányt. Egy kicsit olyan lett a cipőm, de igazából kurvára nem érdekelt.

Az ölembe kaptam, betettem a kocsi hátsó ülésére, Melanie pedig beült mellé, majd hazaszáguldottam a lányokkal.

Amíg felvittem Yv-et a szobájába, aludt. Mivel Melanie látta, hogy nyugis állapotok vannak, úgy döntött, hogy hagy minket.

Mikor már az ajtóban állt, összenéztünk. Hirtelen felálltam, és összeölelkeztunk. Valami megváltozott ezen az éjszakán; mintha barátokká váltunk volna Melanie-val.

Mikor kiment, úgy terveztem, hogy nézni fogom a szerelmemet alvás közben, ő azonban felkelt.

-Déja vu érzésem van. - mondta álmatagon Yv, mire felnevettem.

-Most nem vagy pucér - vigyorogtam.

-Csókolj meg - kérte, és annak ellenére, hogy elfogyasztott egy üveg vodkát, nem részegnek, inkább csak álmosnak tűnt.

Adtam egy szűzies puszit a szájára, majd a nyakamba csimpaszkodott, és magával rántott az ágyra. Nem sokkal később elaludtunk.

Elnézést a rengeteg késésért, remélem, ez a rész némileg kárpótolni fog titeket! Ha tetszett, szavazzatok! Ölelés ♥