39. fejezet - Fiúkák

250 14 2
                                    

*Kendall szemszöge*

-Mondjad bébi - szóltam a telefonba, mikor láttam, hogy Mel hív.

-Figyu édes, szeretnék kérni egy szívességet - búgta.

-Azt ki kell ám érdemelni - vigyorogtam, mint egy gyökér. Soha nem voltam olyan boldog, mint most vele.

-Hmmm... szóval nem voltam elég jó kislány ahhoz, hogy jutalmat kapjak? - kérdezte kacéran.

-Háááát...

-Na jó, kicsim, félre a viccet. Segítened kell.

-Miben?

-Őőő... hívjuk újraegyesítésnek.

-Azt akarod, hogy szervezzek egy osztálytalálkozót? - kérdeztem értetlenül, mire csak édesen nevetett.

-Ding! Ön nem nyert.

-Akkor?

-Jamesről és Yvonne-ról van szó.

-Áh. Hát... ja. Szörnyű nézni ezt a letargikus pofáját... mármint Jamesnek.

-Én se bírom Nickiét, szóval este hozd el Romeot a Wild Night-ba. Kábé tíz körül ott leszünk. És ne tudja meg, hogy ott leszünk. Világos?

-Igenis, asszonyom.

-Jutalomról pedig utána beszélhetünk - mondta érzékien, majd cuppantott egyet, és letette.
Basszus, már ettől majdnem beindultam.

Szóval... ki kéne rángatnom Jamest a szobájából. Úristen, előbb mászom meg a Mount Everestet oxigénpalack nélkül.

*James szemszöge*

-Mhmm... mi van? - szóltam félálmosan, mikor hallottam, hogy valaki döngeti a rohadt ajtómat.

-Csá, haver - jött be Kendall, majd felhúzta a redőnyömet, majd kinyitotta az ablakomat. - Ember, este hat óra van, és te alszol?!
Főleg, hogy tízkor bulizni megyünk?

-Mi bajod?

-Hallottad! Bulizni megyünk. Logan, Carlos, te meg én. Király lesz.

-Semmi kedvem, ember, de azt hittem, hogy erre magadtól is rájöttél.

-Igazából nem értelek. Azt mondtad, hogy pont ott voltál, mikor meg akarták erőszakolni Yvonne-t, és a karjaidba omlott, meg minden. Megmentetted. Akkor?

Istenem, de hülye ez a Kendall.

-Előtte kidobott. Ott ült a tónál azzal a skandináv buzival. Egyértelmű, hogy már nem érdeklem.

-Mindegy, ettől függetlenül jössz bulizni.

-Nem.

-De.

-Nem.

-De ezerszer.

-Nem végtelenszer. Bumm. - "örültem" győzelmemnek. Szánalmas vagyok.

-Haver, olyan vagy, mint egy hisztis óvodás. Az vagy, vagy érett férfi?

Hú, szétverem ezt a gyökeret, ha  nem hagy békén.

-Hm, James? Óvodás kisfiú, vagy érett, erős és buliállat férfi?

-Béna vagy, tesó.

-Te meg egy óvodás.

-Na, jóvan' most már! Elmegyek, oké?! Csak ne basztass.

-Király. Ez a beszéd, tesó. - vigyorgott Kendall.

-Tudod haver, néha sajnálom Melanie-t.

-Mert? - kérdezte röhögve.

-Mert egy idegesítő seggfej vagy, azért. - mondtam, immár én is mosolyogva.  Idióta ez a gyerek, de azért jó barát. Csak úgy, mint Carlos és Logan.

-Öltözz, James, egy óra, és megyünk! - mondta Kendall, majd becsukta maga után az ajtót.

Na, mit vegyek fel erre az ominózus bulira? 

Kinyitottam a szekrényem, és találomra kivettem egy fekete inget meg egy szürke farmert. Nem pöcsölök, jó lesz. 

Hát, akkor, essünk túl ezen a kínos estén.


Boldog Karácsonyt Mindenkinek utólag is, és természetesen BUÉK!!! 


Never before - James Maslow (BTR) FanfictionDonde viven las historias. Descúbrelo ahora