*Kendall szemszöge*
-Mondjad bébi - szóltam a telefonba, mikor láttam, hogy Mel hív.
-Figyu édes, szeretnék kérni egy szívességet - búgta.
-Azt ki kell ám érdemelni - vigyorogtam, mint egy gyökér. Soha nem voltam olyan boldog, mint most vele.
-Hmmm... szóval nem voltam elég jó kislány ahhoz, hogy jutalmat kapjak? - kérdezte kacéran.
-Háááát...
-Na jó, kicsim, félre a viccet. Segítened kell.
-Miben?
-Őőő... hívjuk újraegyesítésnek.
-Azt akarod, hogy szervezzek egy osztálytalálkozót? - kérdeztem értetlenül, mire csak édesen nevetett.
-Ding! Ön nem nyert.
-Akkor?
-Jamesről és Yvonne-ról van szó.
-Áh. Hát... ja. Szörnyű nézni ezt a letargikus pofáját... mármint Jamesnek.
-Én se bírom Nickiét, szóval este hozd el Romeot a Wild Night-ba. Kábé tíz körül ott leszünk. És ne tudja meg, hogy ott leszünk. Világos?
-Igenis, asszonyom.
-Jutalomról pedig utána beszélhetünk - mondta érzékien, majd cuppantott egyet, és letette.
Basszus, már ettől majdnem beindultam.Szóval... ki kéne rángatnom Jamest a szobájából. Úristen, előbb mászom meg a Mount Everestet oxigénpalack nélkül.
*James szemszöge*
-Mhmm... mi van? - szóltam félálmosan, mikor hallottam, hogy valaki döngeti a rohadt ajtómat.
-Csá, haver - jött be Kendall, majd felhúzta a redőnyömet, majd kinyitotta az ablakomat. - Ember, este hat óra van, és te alszol?!
Főleg, hogy tízkor bulizni megyünk?-Mi bajod?
-Hallottad! Bulizni megyünk. Logan, Carlos, te meg én. Király lesz.
-Semmi kedvem, ember, de azt hittem, hogy erre magadtól is rájöttél.
-Igazából nem értelek. Azt mondtad, hogy pont ott voltál, mikor meg akarták erőszakolni Yvonne-t, és a karjaidba omlott, meg minden. Megmentetted. Akkor?
Istenem, de hülye ez a Kendall.
-Előtte kidobott. Ott ült a tónál azzal a skandináv buzival. Egyértelmű, hogy már nem érdeklem.
-Mindegy, ettől függetlenül jössz bulizni.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De ezerszer.
-Nem végtelenszer. Bumm. - "örültem" győzelmemnek. Szánalmas vagyok.
-Haver, olyan vagy, mint egy hisztis óvodás. Az vagy, vagy érett férfi?
Hú, szétverem ezt a gyökeret, ha nem hagy békén.
-Hm, James? Óvodás kisfiú, vagy érett, erős és buliállat férfi?
-Béna vagy, tesó.
-Te meg egy óvodás.
-Na, jóvan' most már! Elmegyek, oké?! Csak ne basztass.
-Király. Ez a beszéd, tesó. - vigyorgott Kendall.
-Tudod haver, néha sajnálom Melanie-t.
-Mert? - kérdezte röhögve.
-Mert egy idegesítő seggfej vagy, azért. - mondtam, immár én is mosolyogva. Idióta ez a gyerek, de azért jó barát. Csak úgy, mint Carlos és Logan.
-Öltözz, James, egy óra, és megyünk! - mondta Kendall, majd becsukta maga után az ajtót.
Na, mit vegyek fel erre az ominózus bulira?
Kinyitottam a szekrényem, és találomra kivettem egy fekete inget meg egy szürke farmert. Nem pöcsölök, jó lesz.
Hát, akkor, essünk túl ezen a kínos estén.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek utólag is, és természetesen BUÉK!!!
YOU ARE READING
Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction
FanfictionSosem volt előtte senkim. Sosem ismertem egy normálisat sem. Sosem gondoltam volna, hogy a szerelem ilyen is lehet. Aztán jött Ő...