Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

17. fejezet - Kettesben

-Bocs - tette fel bocsánatkérően a kezét Melanie. - Akkor... én nem is zavarnék. Ha valami kell, Kendallnél leszek.

Kacsintott, majd kilépett az ajtón.

-Szóval... - emelte rám álomszerű tekintetét. El szeretnék benne veszni.

-Szóval... - mondtam én is. Kezd kínos lenni.

-Imádtam a bugyidat. - nézett rám huncutan, mire nekem mindenem piros lett.

-Figyelj, én... ne haragudj, hogy nem hallgattalak meg tegnap... minden olyan gyorsan történt, és zavaros volt, és... el sem hiszem, hogy lefeküdtünk, és nem emlékszem rá, annyira ciki...

-Yvonne. Valamit tudnod kell.

-Igen?

-Mi... egyáltalán nem szexeltünk.

Mivan?!?

-De... őőő... izé, mivan?...

-Hadd magyarázzam meg. Ülj le. - paskolt a maga mellett levő helyre. Ajjaj.

-Tehát... aznap este ittunk mindketten, de te bőven sokkal többet nálam. Egymás után a vodkanarancsok, boroskólák, koktélok, meg Isten tudja mi gurult le még a torkodon. Aztán elkezdtünk csókolózni. Nagyon jó volt, hadd tegyem hozzá... aztán leintettél egy taxit, és haza hozott minket. Hozzátok, ugye. Itt is folytattuk a csókolózást, aztán te arra kértél, hogy...

-Hogy?

-Hát,... hogy feküdjek le veled.

-Úristen - fogtam a fejemet, miközben legszívesebben elsüllyedtem volna a szégyentől. Szegény srác, még jó, hogy kíváncsi rám ezek után.

-Én úgy döntöttem, hogy nem használom ki a helyzetedet, meg nekem sem lett volna olyan jó, mint egyébként lehetne... - villantotta felém a csibészes, ellenállhatatlan mosolyát. Jujujujujj.

-Inkább elhatároztam, hogy elaltatlak. Úgyhogy lementem a konyhába csinálni egy kis meleg tejet, és mire visszamentem, akkor... - elkezdett nevetni. Bassza meg, mi a francot tehettem?

-Hát... meztelenül feküdtél az ágyadban, és azt mondtad, hogy nem vagy te olyan undorító, mint ahogy én azt gondoltam. Mert előtte meg azt hajtogattad, hogy azért nem szexelek veled, mert szerintem visszataszító vagy pucéran.

Atyaég! Hát ezért keltem ruha nélkül!

-Én meg azért voltam kisgatyában, mert nagyon melegem volt a szobádban.

-Te jóságos szar! Annyira sajnálom, James... ne haragudj, hogy meggyanúsítottalak ilyen dologgal, komolyan... bocsáss meg, olyan hülye voltam...

-Nem haragszok rád, Yvonne. Nem tudnék rád haragudni.

-Tényleg?

-Tényleg. Sőt, egészen más bajaim vannak... - suttogta érzékien, majd közelebb hajolt hozzám. - Nem tudom kiverni a fejemből azokat a csókokat, sőt, az egyáltalán nem undorító testedet sem...

Basztikuli, ahogy Bridget Jones mondaná! Egy férfi  ilyeneket mond nekem! Elájulok! 

Viszont nem tudtam semmit mondani erre, csak elkezdtem kuncogni.

-Imádom a kuncogásodat, nagyon édes - duruzsolta nagyon dögösen a fülembe, miközben a hajamba túrt. Ollállá!

Én elkezdtem cirógatni a nyakát, majd puszilgatni. Hmm, micsoda férfias és kellemes illata van!

Erre James erősebben simogatta a hajamat, majd cseréltünk; ő csókolgatta és nyalogatta a nyakamat, én pedig a haját markolásztam. Puha, ápolt barna haj. Ez a srác maga a két lábon járó férfiszépség.

Aztán abbahagyta nyakam kényeztetését (bőgjünk), és a kezébe vette az arcomat, és mélyen a szemembe nézett.

-Gyönyörű vagy, Yv... - jé, végre valaki talált nekem egy normális becenevet, aminek még köze is van a nevemhez.

-Te sem panaszkodhatsz - vigyorogtam rá, mire felnevetett.

-Tönkreteszed a pillanatot, bébi!

-Bocsánat... én azt hittem, ho... - mondtam volna, ha James le nem nyomja a nyelvét a torkomon. Jó, ez így elég undi megfogalmazás, de végülis így volt. Minden átmenet nélkül megcsókolt. Nem mintha bántam volna, csak sokkolt. Persze a legjobb értelemben...

Vadul csókolóztunk a kanapén, és úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon, Jamesnek a nyelvtechnikája meg hibátlan. Kicsi pillangók száguldoztak az egész testemben.