Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

21. fejezet - Pár? Pár!

Még pár óráig ültünk a csónakban és beszélgettünk, csókolóztunk, vagy csak csendben élveztük egymás társaságát és a csodás környezetet.

-Azért elég hihetetlen, hogy ezek után itt vagyunk - mondtam hitetlenkedve James-nek, miközben a mezőt bámultam, ahol épp egy nyuszicsalád ugrált át. Istenem lehetne szebb ez a nap?!

-Mert?

-Hát azért kedves Mr. Feledékeny, mert én úgy dobtalak ki, mint macskát szarni, és sosem hittem volna, hogy újra találkozunk. - mondtam nevetve. Persze, most nevetek rajta, akkor még nem tűnt ilyen viccesnek.

-Ja, az... hát nem voltál semmi, azt meg kell jegyezni. Már azelőtt is tudtam, hogy különleges lány vagy.

-Igen? Hm, ez új, mesélj - pislogtam rá, olyan "aztsetudommirőlbeszélsz" stílusban.

-Nos, szóval... először is, hiába szemeztem veled, finoman szólva le se szartál. A csajok mindig odaszoktak hozzám jönni, de te nem, csak kétértelműen szemeztél velem, mintha arra várnál, hogy menjek oda. Oda is mentem, mert valami megmagyarázhatatlan fizikai erő hozzád vonzott. Mint a mágnes a vasat, úgy vonzottál, Yv. Aztán szívószállal kezdted inni a vodkát... - nem bírta visszatartani a röhögését.

-Nem vicces! Komoly szokás és véresen komoly hagyomány. Már ezer éve szívószállal iszok mindent.

-De miért? - érdeklődött, miközben még mindig a combomon fészkelődött.

-Az úgy volt, hogy még óvodában rendesen pohárból ittam, mint a többi kisgyerek, és mindenkinek megvolt a maga pohara, valamiért azonban az enyém össze lett cserélve egy kisfiúéval, és ronda csúz lett a számon.

-Ez ám a horrorisztikus történet! - nevetett ki megint. Öregem, elmesélem neki életem tragédiáját, és kiröhög!

-Mi olyan vicces? Négy évesen igen tragikusan éltem meg az ilyen dolgokat, és díjaznám, ha együtt éreznél velem, nem kiröhögnél!

-Ne haragudj, Yv, de ez nagyon vicces! - röhögött vörös fejjel, én pedig feladtam; vele együtt nevettem... magamon?

Nem számít. James annyira cuki és kedves, emellett udvarias, hogy nem érdekel. Az, hogy egy ilyen srác egyáltalán szóba állt velem, ezt hatalmas csodának és áldásnak tekintem, és nagyon remélem, hogy lesz még randink, mert ez valami fantasztikus volt.

-Lassan megyünk? - pillantott fel álmosan a térdemről James. - Nem mintha szeretnék, de még bejelentik az eltűnésünket.

Nagy nehezen belementem a távozásba, és míg James kievezett a partra, én dúdolgattam magamban. Azt csak akkor szoktam, ha boldog vagyok.
És akkor boldog voltam.

-Figyelj Yv, mielőtt hazamennénk, szeretnék mondani valamit. - mondta komolyan James.

-Mondjad.

-Én... hú ez olyan nehéz...

-James mondd. Megijesztesz - mondtam aggódó és gyanakvó tekintettel. Most véget akar vetni mindennek?

-Csak azt akarom mondani, hogy nagyon jól éreztem magam veled, és remélem, még sok ilyen alkalom lesz. - mondta mosolyogva, majd röhögött, mikor meglátta a megnyugodt fejemet.

-Szeretsz engem szívatni, igaz? - kérdeztem, miközben belebokszoltam a vállába.

-Ne haragudj, de imádom látni a megkönnyebbült arcodat. - mondta, majd átölelte a vállamat az egyik karjával, majd így szólt:
-Szeretnék kérdezni valamit.

-Nem csapsz be, nem fogok berezelni. - jelentettem ki, majd rákacsintottam.

-Oké, oké... csak annyi, hogy leszel a barátnőm?

-Mi? Egy pár? Ez komoly?

-Igen, bébi. Egy pár. - mondta, majd megpuszilta a fejem búbját.
Juhuhuhuhuhujjjj!! Egy PÁR vagyunk!