Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

43. fejezet - Soha jobb reggelt

*Yvonne*

Mi ez a kurva fejfájás már megint? És...

MIT KERES ITT JAMES?!

Ó, mi a szétbaszott picsa történt tegnap?

De, jó hír, hogy van rajtam ruha. Haladás.

James olyan édesdeden alszik, hogy nincs szívem felkelteni. Inkább megkeresem Melanie-t... meg a gyógyszeresfiókot.

Utóbbit hamar megleltem, és be is vettem egy aszpirint. Remélem, hamar hatni fog.

Miközben a konyhában ültem, próbálva felidézni a tegnap este eseményeit, egyszer csak egy alsógatyás, kigyúrt test jelent meg a szemeim előtt. Megdörzsöltem a szemeimet, de nem hallucináltam; Kendall csoszogott a konyhába.

-Jó reggelt, Kendall - köszöntem rá egy jó nagyot. Meg is lett a hatása; szegény majdnem szívrohamot kapott.

-Az istenit, Yvonne, majdnem beszartam! - dorgált le, majd leült az asztalhoz. - Van kávé?

-Van, de nincs lefőzve. Mi történt tegnap este?

-Csinálsz?

-Előbb meséld el, mi történt tegnap este.

-Előbb kávé. - alkudozott.

-Előbb sztori - kötöttem az ebet a karóhoz.

-Kávé.

-Sztori.

-Kávé.

Már nagyon kezdett az idegeimre menni, de nem akartam elveszíteni a meccset.

-Sztori!

-Kávé!

-Nem! Sztori!

-Jó! Oké. - adta meg magát végül Kendall. Hahahaha, nyertem! Jól indul a nap. - De közben azé' főzhetsz kávét.

-Jó, jó - mondtam nevetve, úszva győzelmem mámorában. - Na halljuk.

-Szóval. Mel felhívott, hogy rángassam el James-t bulizni, mert össze kell hoznunk titeket. Nagy nehezen rávettem, hogy menjünk el bulizni. Persze nem tudott arról, hogy te is ott leszel.
De ott voltál. És ott volt még valaki; Olivia.

-Mi?! James exe? - döbbentem le.

-Ja. Liv lesmárolta...

-Mi?! Kicsodát?

-A biztonságit. Szerinted?

-Ezt nem mondod komolyan! James meg Liv csókolóztak? - kérdeztem szomorúan. De... - Várjál, akkor hogy került ide?

-Te elrohantál, senki sem tudta, hová. James nem akar semmit Livtől, ezt közölte is vele, majd Mel és ő elindultak a felkutatásodra.

-Kész a kávéd. - tettem elé egy gőzölgő bögrét, enyhén remegő kézzel.

-Köszi. - kortyolt egyet, majd folytatta. - Szóval először idejöttek, de nem voltál itt. Kikövetkeztették, hogy berúgtál, és így is volt; bementél a klub melletti kisboltba, vettél egy kis piát, és egy padon találtak rád. Az utcán.

-Édes istenem - suttogtam magamnak, miközben az arcomat a tenyefembe temettem. Lehetnék ennél is cikibb?

-Hazahoztak, és James itt maradt veled, Mel pedig jött vissza értem a klubba, és itthon elmesélt mindent. Ti meg aludtatok.

-Várj - kezdtem felfogni a sztori lényegét. Igen, lassú a felfogásom. - James meg Liv csókolóztak?

-Igazából Liv kapta le Jamest, akarata ellenére.

-Aha...

A gondolataimba merültem. Összeért a szájuk. Annyira mégsem jelentek neki sokat...

-Yvonne! Ne vágj már ilyen szánalmas fejet! Ne akadj fenn ezeken a baromságokon! Ott hagyta érted a bulit?

-Igen.

-Közölte az exével, hogy csak téged szeret?

-Gondolom...

-Felkutatott érted mindent?

-Hát...

-Aggódott érted?

-Biztos.

-Akkor?

-Akkor. - feleltem zavartan. Kicsit sok volt az infó.

-Szeret téged Yvonne. Higgy nekem.

A kezeimet kezdtem vizsgálni az asztalon. Jó szárazok! Vennem kéne valami kézkrémet. Hm, valamelyik újságban mintha láttam volna, hogy van egy akciós...

-Hahó! - lengette meg a kezeit előttem Kendall. Jó, egy kicsit elkalandoztam. De ha az ember kezei olyanok, mint a rinocérosz bőre...

-De...

-Nincs de. Ezer éve ismerem, voltak ügyei csajokkal, de ilyen mély hatást még senki nem tett rá. Hidd csak el.

Úristen. Szeret. Létezik? James Maslow szerelmes belém? Belém?

Vigyorogva üldögéltem, majd úgy döntöttem, én is iszok egy kávét.

Miközben azon agyaltam, hogy piros, rózsaszín vagy lila szívószállal igyak, vígan dúdolgattam. Jól van na, olyan boldognak éreztem magam.

-Jóreggelt. - nyöszörögte Mel. - Kávé?

Vigyorogva töltöttem neki, majd megállapodtam a rózsaszín szívószál mellett.

-Hát ez mi a szart szívott? - kérdezte "kedvesen" Melanie a barátjától.

Én azonban nem törődtem velük, a szerelmemnek készítettem reggelit; pirítóst, kolbászt és szalonnás rántottát. Raktam neki kávét és egy kis almalevet is.

Felegyensúlyoztam a kis tálcával, amin James reggelije volt, és csodával határos módon nem ejtettem ki a kezemből az egészet. Wow.

Még mindig édesen aludt, én pedig letettem a tálcát az ágyam melletti éjjeli szekrényre, és elkezdtem simogatni a haját meg az arcát, mire felébredt.

-Szia James - suttogtam halkan.

-Jóreggelt szépség. Hmm... mi ez a finom illat? - nyújtózkodott álmosan. Jahj, a fiúk ébredés utáni, rekedt hangja...!

-Hoztam neked reggelit.

Rám mosolygott, ásított egyet, majd magára húzott.

Csókolózni kezdtünk.