Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

7. fejezet - Macskajaj

Arra ébredtem, hogy a fejem majd széthasad. Kellemes kis ébredés. Megdörzsöltem a szemeimet, hogy kicsit magamhoz térjek, majd ásítottam egyet. Aztán a bal oldalamra néztem, és... basszus! James! Itt alszik mellettem a srác, akinek még a vezetéknevét sem tudom! Bassza meg!

Rettegve néztem a takaróm alá, és beigazolódott a félelmem; meztelen voltam. Teljesen. A sírógörcs és a hányinger kerülgetett.

Atyaég! Lehet, hogy elveszítettem a szüzességemet, és nem is emlékszem rá?! Mennyi vodkát ihattam? Na jó, akármennyit is, soha többé. Sem vodka, sem sör, még ír kávé sem. Sőt, még konyakmeggy sem. Semmi alkoholos, mert ez borzasztó.

Felkaptam a halványsárga, szatén, térdig érő köntösömet, és lementem a konyhába, hogy keressek egy aszpirint.

Ahogy kutakodtam az egyik fiókban fejfájáscsillapító után, egyszer csak morgást és csoszogást hallottam a nappali felől.

-Hm... a fejem baszki... - nyöszörgött Melanie. Hm, neki is kemény éjszakája volt.

-Neked is pálinkás jó reggelt - köszöntem neki mosolyogva, majd bevettem kettő aszpirint, vízzel.

-Jaj, ne is említsd nekem a pálinkát! Asszem azt is ittam este... de soha többé semmit!

-Igen, ezt én is megfogadtam. Aszpirint?

-Ah, kérek, köszi. Amúgy, mi újság azzal a sráccal... izé... John...? Jerry?...

-Nem, James, de a "J" legalább stimmelt. Konkrétan az ágyamban alszik. És te? Mizu Kendall-lel?

-Ó, Kendall! Hát így hívják a szobámban alvó srácot! - csapott a fejére Melanie, mire én elnevettem magam. Annyi alkohol után nem csoda, ha elfelejtette a nevét... - Vá-vá-vá, mi?! James az ágyadban alszik? Azti, mesélj!

-Hát... bárcsak tudnék. Nem emlékszek semmire. Komolyan. 

-De lefeküdtetek?

-Nem tudom basszus! Szerintem igen.

-És miből gondolod?

-Izé... meztelenül ébredtem.

-Uhuhuhuu, a kis Yvonne nem szűz többé! Állati! És védekeztetek?

-Nem emlékszem! Bassza meg! Lehet, hogy terhes vagyok? - rémültem meg! Na, az kurvára hiányozna!

-Úristen, nem tudom!

-Melanie, segíts rajtam, nem lehetek terhes! Mit csináljak?!

-Először is nyugi. Azt mondtad, nem emlékszel semmire. Lehet, hogy nem is volt szex.

-De pucéran keltem baszki!

-Oké, oké... akkor is van egy megoldás. Van egy ilyen cucc, izé... esemény utáni tabletta. Az "esemény" után 72 óráig lehet bevenni, azt hiszem. Úgyhogy, futás a nőgyógyászhoz, nincs vesztegetni való időd!

Azonnal fel is futottam a szobámba, ahol James még mindig békésen aludt, bár akkor James volt a legkisebb bajom. De azért majd lesz hozzá egy-két szavam.

Nem szaroztam az öltözködéssel; sötétkék farmer, fehér póló, fekete pici pöttyökkel, piros kardigán és hozzá barna balerina cipő. A sminkem/hajam nem érdekel. Nem lehetek terhes.

A nőgyógyásznak elmondtam, mi a bajom, fel is írt nekem ilyen micsodát, aztán rohantam az egyik legközelebbi patikába, kiváltottam, és spuri haza.

Be is vettem (a doktor úr előírása szerint) kettőt, vettem egy mély levegőt, majd felmentem a szobámba, ahol James még mindig aludt. Na, elég volt ebből a békés alvásból, ideje felkeltenem.

Így felhúztam a redőnyt, majd így szóltam:

-Szép jó reggelt, James! Milyen éjszakád volt? - ááá, a hangom egyáltalán nem volt gúnyos! De nagyon mérges voltam rá. Részegen lefeküdni egy szinte vadidegen lánnyal, kábé egyenlő a nekrofíliával. Fúj!

-Hm... hány óra van? - kérdezte szexi, rekedtes hangon. Nagyon cuki volt az összekócolódott hajával, de most igyekeztem figyelmen kívül hagyni ezt.

-Kit érdekel? Nem szégyelled magad?

-Én?! Mit tettem?!

-Ne tedd a szentet, te szemét! Lefeküdtél velem, részegen?! Ráadásul szarsz a védekezésre?! Undorító vagy!

-Nem, Yvonne, félre érted...

-Mit lehet ezen félreérteni?! Én meztelenül keltem, rajtad meg... - lerántottam a takaróját - csak egy kisgatya van! - Wow, micsoda felsőtest! Nem, Yvonne, ne térj le a tárgyról.

-Yvonne, hadd magyarázzam meg... 

-Nem érdekel! Nem vagyok rád kíváncsi! Most öltözz fel, és menj el.

-De...

-Nem hallod? Takarodj! 

-Hallgass már meg!

-Tíz perc múlva visszajövök, te már nem leszel itt. Ha mégis, feljelentelek. - mondtam neki, majd rácsaptam az ajtót, és lementem a boltba. Sürgősen vennem kell egy-két dolgot. Csak hogy ne legyek itthon. 

A csalódás, amit James iránt érzek, jobban fáj, mint reggel a fejem. Pedig olyan jól indult...