Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

11. fejezet - Csajos este - mínusz alkohol

Kendall szerint szép vagyok? Ez kamu. Tuti. Mindegy.

-Mit csinálsz este? - kérdeztem Melanie-tól, aki ismét alapos fejmosást tartott. Mint mindig.

-Hogy érted?

-Hát úgy, hogy Kendallal kívánod gyűrni a lepedőt, vagy velem egy szimpla fagyi és csokievés is megfelel?

-Filmnézéssel?

-Ha szeretnéd...

-Jaj Nicki, tudod, hogy szeretlek! - mondta Mel, majd kitárta a karjait, és összeölelkeztünk.

-Én is szeretlek, még ha úgy nyögsz is, mint egy pornósztár. - nevettem rá.

-Őőő... mivan?... te hallottál... - pirult fülig Mel. Úú, zavarba hoztam Melanie-t!! Ilyen se volt még.

-Szerintem az egész város hallotta, bébi. Amúgy milyen ez a "helyes fiú" az ágyban?

-Hát... ó a fenébe is, mit gondolsz?! - ült le a kanapéra, és úgy csillogott a szeme, mint egy tizenhat évesnek. Annyira cuki volt! - Fantasztikus! Egy igazi lepedőakrobata! Olyanokat művelt, a, a... kezével, a nyelvével...

-Oké, drágám, ne részletezd.

-Jó, bocs. Szerintem fel kellene hívnod Jamest.

-Melyik filmet akarod nézni? - tereltem a témát elég bénán. Talán igaza van Melnek; félek Jamestől, mert túl jó srác nekem. Pofára esni meg abszolút nem kívánok. Főleg, ha mondjuk belé szeretnék... amire elég komolyak lennének az esélyeim.

-Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt. 

-Oksi.

-Tudod, miért pont ezt?

-Nem, miért?

-Mert neked nem kellett hozzá tíz nap, neked elég volt tíz perc, hogy elveszítsed Jamest!

-Jaj istenem, mikor fogod hanyagolni ezt a témát?

-Majd akkor bébi, ha felemeled azt a csinos segged, és elmész hozzá. Vagy minimum felhívod.

-Hát, akkor asszem még sokáig fogom hallani James nevét a szádból. - nevettem a barátnőmre. Én biztos nem megyek el Jameshez! És ha kinevet, vagy kidob?! Sőt, lehet, már nem is emlékszik rám. - Inkább azt meséld el, hogy mik a szándékaid Kendall-lel.

-Utálom mikor terelsz. - morgott keresztbe tett  karral Mel. - De... Kendall-ről meg imádok beszélni, szóval szerencséd. Hát... nem tudom. Nagyon bejön nekem, és elég jó köztünk a kémia... De...

-De mi? Ez a srác egy főnyeremény! - értetlenkedtem.

-Csak úgy, mint James - vigyorgott rám gonoszan Mel. Hm, ezt jól megkaptam.

-Szóval... nem tudom, hogy készen állok-e egy kapcsolatra. Olyan hirtelen jött ez a srác, és minden olyan szuper... tuti van valami kettyója. - folytatta Melanie töprengve.

-Szerintem ne kombináld túl. Majd a sors elrendezi... - mondtam filozofikusan.

-Hoppá, milyen bölcs lettél hirtelen! Ennek örömére nézzük meg a csodás Matthew McConaughey-t! - csapta össze a tenyerét Melanie nevetve. Matthew az egyik kedvenc színésze, köszönhetően a Magic Mike-nak meg a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt-nak.

A film közben egyre fogytak a csokik meg a fagyik, de a témákból nem fogytunk ki, sőt, alkohol sem került elő, pedig úgy emlékszem, van itthon vörösbor meg citromos sör. Mindegy, nem is kell nekünk alkohol. Pláne a tegnapi este után nem.

Melanie-t hat éve ismertem meg, mikor a szüleimmel felköltöztünk New Yorkba Philadelphiából (de ők mostanába visszamentek), és ugye új suliba mentem, pont oda, ahová Mel járt. Mindig is elég visszahúzódó lány voltam, pláne tizenöt évesen, pattanásosan, fogszabályzósan, a béna répahajammal.

Melanie azonban az első perctől kedves volt velem. Nem ítélt el a külsőm miatt, és mindig támogatott engem, én meg őt a házi feladata megírásában. 

Most mindketten egyszerű pincérnőként dolgozunk, de mindketten tanulunk is emellett; én óvodapedagógusnak, mert imádom a gyerekeket, Mel pedig jogot hallgat, mert mindig is ügyvéd akart lenni. Nem mintha annyira szeretne tanulni, de pénzt keresni is szeretne. 

A film után még ültünk a kanapén, és kapcsolgattuk a tévét, egészen addig, amíg meg nem találtuk a kedvenc zenecsatornánkat, ahol épp a közös kedvenc számunk ment, a Shake it Off, Taylor Swifttől. Feltekertük a tévé hangerejét, és röhögve elkezdtünk táncolni és énekelni a kanapén. 

Annyira szeretem Melanie-t!