Never before - James Maslow (BTR) Fanfiction

40. fejezet - Szóval...

*Yvonne szemszöge*

A taxi kitett minket a Wild Night előtt, én pedig idegesen húzogattam a ruhámat.

-Nyugi már! - szorította a kezemet Mel. - Ez csak egy buli. Mi pedig jól fogjuk érezni magunkat. Na, gyere!

A klubban dübörgött a zene, piros, kék és zöld fények felváltva villogtak, táncoló emberek érezték jól magukat, a bárban pedig a mixerek készítették a különböző koktélokat. A hangulat már most a tetőfokára hágott, pedig messze volt még az éjfél, azaz a csúcsidő.

-Úúú, ez egy dögös szám! Gyere, Nicki, riszáld a farod! - invitált Mel. Igen, én is szeretem ezt a számot; Example-től a Changed The Way You Kiss Me. Hm, nem is tudom, ki jutott róla eszembe.

Nagyon jól éreztük magunkat, és míg Melanie csak egy vodkanarancsot meg egy Bloody Mary koktélt, addig én csak egy vadászt ittam. Ezen a bulin nem akartam berúgni. Meg, úgy általában; soha többé.

Szóval vidáman és pörgősen táncoltunk Mel-lel, mikor eljött életemben a pillanat, mikor egyszerre lettem ideges, nyugodt, vidám és letargikus.

Megláttam Jamest.

*James szemszöge*

Elgyalogoltunk a Wild Night-ba, és emlékek ezrei tolultak a fejembe; mikor először megláttam Őt, mikor először rám mosolygott, mikor táncoltunk, mikor hazavittem, és nem használtam ki a számomra kedvező helyzetet, mikor kidobott, anélkül, hogy elmagyarázhattam volna neki, hogy mi történt (ezt a mai napig nem bocsátottam meg magamnak), mikor később felmentem hozzájuk, és Mel rányitott, így megcsodálhattam a fenekét (illetve a nagyibugyiját, ami neki valahogy jól állt), aztán mikor elmentünk randizni, majd moziba, aztán... aztán.
Az az esemény, ami életem eddigi legmegalázóbb, legfájóbb és összességében a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem.
Aztán, mikor utána mentem a szülővárosába, és rajtakaptam azzal a tejfölfejű köcsöggel.
Utána, mikor próbáltam kitisztítani a fejem, akkor megláttam, hogy valaki bántja; megrémültem. Nem bánthatják.
Hiába borult a nyakamba; csak az járt a fejemben, hogy a szája érintkezett azzal a szőke gyerek szájával... nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

De mindezek ellenére, ha Rá gondolok, tiszta, erős, feltétel nélküli és csodálatos szerelem tölti el a szívemet, az én drága répafejű, szívószálas szerelmem iránt. Akit mindig szeretni fogok.

Beléptünk a klubba, ahol minden ember rázta magát, ismerkedtek és ittak. Hm, remélem, sok piájuk van.

Pont mikor azon filóztam, hogy vodkát vagy whiskey-t igyak, megláttam Őt. A gyönyörű, vörös hajával, az észveszejtő mosolyával és az ellenállhatatlan kisugárzásával együtt. Atyaég.

És ott van vele Melanie! Szóval ezért akarta annyira Kendall, hogy eljöjjek vele! Vajon Yv is tudja a "merényletet"?!

Hirtelen nem is tudom, mit éreztem. Boldogságot? Zavart? Dühöt? Meglepettséget? Fogalmam sincs, egyedül a szívem dübörgését hallom a testemben.

Megfordult. A rohadt életbe, szebb, mint emlékeztem.
Meglátott. Nem tudok mozogni, földbe gyökerezett a lábam. Eközben Carlos eltűnt táncolni egy alacsony szőke csajjal, Logan egy szemüveges lánnyal beszélget, míg Kendall (természetesen) a barátnőjével táncolt. Yv és én pedig ott álltunk, egymást bámulva, elveszve egymás szemeiben és emlékeink tengerében.

Hirtelen, belső énem elindult, és közeledtem felé. Meglepődve, de annál boldogabban láttam, hogy Ő is közelít felém, mosolyogva.

*Yvonne szemszöge*

Egyre közelebb léptünk egymáshoz James-szel. A vigyor a képemről letörölhetetlen, szerelmem erőssége vitathatatlan, boldogságom mértéke elképzelhetetlen. Szeretem őt.
Sőt, látom a szemén, hogy Ő is szeret. Ha nem, rohadjon meg, hogy ilyen kétértelműen néz.

Hirtelen azonban...

Úristen, ne... de... hogy?... Ne... Ez mit keres itt?

Úúú, na vajon ki tette tönkre az idillt? A következő részből kiderül! Ha tetszett, hagyjatok nyomot magatok után! Puszi ♥