꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

15. Könnyfátyol.

Hirtelen ajtó nyitásra és csapódásra lettem figyelmes, majd pedig arra, hogy a WC fülkém ajtaja megremegett. A földön egy feneket pillantottam meg, nem volt nehéz rájönni hogy fiú az illető, mert kilátszott a boxeralsója.

Néma csendben ülök, még levegőt is alig bírok venni.
Ki lehet az? Az illata oly ismerős, de még sem tudom hogy hova tegyem.

-Itt vagyok!- Egy ismerös mély rekedtes hang..
A szívem kihagyott két ütemet.

Itt van a meg mentőm!! De miért van itt?

-Jason!! Mit keversz te itt? Honnan tudtad hogy pont ebben a mosdóban vagyok?- Hihetetlen megint elszállt minden haragom, amit iránta éreztem. Nem tudom hogy mi van velem, de úgy érzem hogy ez nem szerelem.

Megláttam hogy felállt és a lábai az ajtó felé fordultak.

-Nyisd ki!!-

Kinyitottam az ajtót, ő pedig belépett az elég szűkös kis fülkébe, majd bezárta.

-Figyelj! Most mondok neked valamit, amire a reggel folyamán jöttem rá. Nem tetszett, de arcon vágott a felismerés, de így már tisztán látom a dolgokat.- Sejtelmes arcára értetlenkedve nézek.

- Egy új képességem lett álltalad..-

Még mindig nem értem. Új képesség? Most mi van?

-Érzem azt, amit te érzel.- Ökölbe szorította kezét, majd a fülke oldalfalába fúrta gyengén, a fejét a vékony lemezfal felé fordította és lesütötte két szemét.

-Tudom hogy nem vagy fajtiszta farkas és már azt is tudom hogy igazából mi vagy.- Hangja beremegett.

Elállt a lélegzetem... Tudtam hogy egyszer ki fog derülni, de hogy pont most, hát arra nagyon nem számítottam.

-Mond ki!!!- Parancsoltam rá.

-Te félig vámpír és félig farkas vagy.. Azaz Hibrid .....- Hangja hirtelen elcsuklott és érzéstelen fátyól lepte el arcát.

Hirtelen elért a tudatomig, hogy lebuktam... Szemeimbe akaratom ellenére könnyek szöktek.

Elért a végzetem, úgy érzem. Az eddigi menekvésem talán most bizonyult leginkább feleslegesnek. Sejtem hogy miért van itt, hát nem azért hogy kedvesen magához öleljen és elszökjünk a világ haragja elől.

-Na de nem ezért jöttem, hogy ezt elmondjam, illetve nem csak ezért.- Komolyabb hangnemre váltott.

Hirtelen sötét vészjósó tekintetét íriszembe égette.

Meg fog ölni!!!

Elemelte a vékony fülke falától az eddig ökölbe lévő kezét, majd felém irányitotta és elkezdett hirtelen remegni, gyilkos keze. Megragadta a felsőm, majd lassan felemelt a ruhámtól fogva.

Semmi erőm nincs hogy megvédjem magam, a maradékot is elvette Jason.
Azaz igazság, hogy nem is akarok már védekezni sem, nincs értelme. Inkább ő végezzen velem mint hogy az apám ontsa ki vérem.
Tudja hogy mi vagyok, nincs értelme tagadnom. A Fők szabályai szerint kell cselekednie és én ezt elfogadom..

Behunytam szemeim, majd kiszökött egy forró ártatlan könnycsepp szemeimből. Érzem, ahogy lassan végig folyik az arcomon, érintette ajkaimat. Végig égette meggyötört az arcom, az államhoz érve, hirtelen lecseppent, egyenesen Jason kezére. Tudom hogy itt a vég!

Érzékelem arcomon Jason fájdalmas tekintetét, tudja hogy tudom, hogy mire készül..

Hirtelen elengedett és én hirtelen vissza pottyantam a WC lehajtott fedelére. Ránéztem, de homályos látásom miatt, nem látok szinte semmit. Minden előrejelzés nélkül magához húzott és szorosan átölel.. Reszket az egész teste és egyre forróbbak karjai.

-Nem tudom meg tenni!! Nem megy!! Képtelen vagyok rá!!! Éreztem, szinte láttam az életedet. Annyira, förtelmesen szégyellem magam, hogy úgy viselkedtem veled tegnap és ma reggel is, ahogy nem lett volna szabad... Ide felé jövet, a gondolataimba fúrta magát Brian és mondta hogy nem leszek képes megtenni azt, ami elő van írva a Fők nagykönyvében..- Remegő hangon hadarta végig, karjai még mindig szorosan körbe fonják hátamat..

Nem is tudom, hogy most igazán mit is érzek..
De talán már még is!!
Csalódtam, fáj a tudat hogy Jason, tudatosan azért jött ide, hogy végezzen velem. Az hogy nem tette meg, az csak is az előéletemnek köszönhetem és nem azért mert egy aprónyit is kedvel. Nem gyűlölöm Jasont, de viszont megvetem és méghozzá azért, mert gyáva... Nagyon fáj ez az egész.

-Engedj el!- Megvető érzelmeimnek hangot adtam, ő döbbenten lassan eltolt magától és sötét tekintetét, íriszembe szegezte.

-Tudod hogy mi vagy te?- A fájdalom tükröződik tekintetemben, ő csak értetlenkedve áll elöttem.

-Gyáva!! Ide jöttél hogy megölj, én hülye meg azt hittem hogy egy kicsit is kedvelsz. Most pedig azzal szembesültem, hogy végezni akartál velem. De te még ehhez is kevés vagy. Ezt most nem azért mondom, hogy ölj meg, hanem azért, mert nagyot csalódtam benned.
Öszinte leszek hozzád!! A reggeli szemkontaktusunk valamit megváltoztatott bennem, már képtelen vagyok gyűlölni téged, de viszont sikeresen elérted azt, hogy most teljesen megvesselek. Minden kedves érzést amit keltettél bennem, azt most ezzel a "kis" incidensel ki is ölted belőlem.- Fájdalmas tekintetemből nem tudok vissza venni, ezt muszáj volt a két szemébe így végig mondanom.

Szemei könnybe lábadtak.

Ezt még soha nem láttam, de nem hat meg..

Elengedett, majd megfordult és elviharzott a mosdóból. Hirtelen vissza zuhantam a lehajtott WC fedelére és akaratom ellenére könnyek közt törtem ki. Mind az ami eddig összegyűlt bennem az életem során, az most egy koszos büdös iskolai mosdónak a fülkéjében kitört belőlem.
A keserves fájdalmaimon nem bírok uralkodni.

Annyira elveszettnek érzem magam, nem tudom hogy ezek után mihez kezdek, de viszont azt egyre inkább érzem, hogy már nem akarok önmagammal harcolni. Nem akarom ezt a titkot tovább cipelni, aminek a létezéséről már tud Jason.. El kell mennem Forks-ból.
El kell mennem.. El kell mennem..

" Lelkemre könnyfátyol hullik,
a fájdalmaim miatt, mely soha el nem múlik.
Tanácstalan lényem menekülni kényszrül,
Más ötlet nincs, mi ésszerű. „
[Saját]

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész. Tudom hogy nagyon szomorúra sikerült, de ennek meg van az oka.
Puszil benneteket egy depis csaj!! :-*