꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

34. A sors akarata

Előző részből:

Hova tűnt ez az "ember"??

Kimentem az udvarról, gondoltam hátha kint pihen, de nem láttam senkit.

Körül néztem és akkor hirtelen, valaki befogta az egyik kezével a számat, a másikkal pedig a szemeimet.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Nem ijedtem meg és nem fordultam hátra, hogy leterítsem a földre az "idegent," mert bőre illata elárulta hogy ki ő.

Levettem a számról a kezét.

-Nagyon vicces vagy Jason!- Kuncogva mondtam. Kezei hírtelen a hasamra vándoroltak, majd pedig mellkasához vonta a hátamat és arcát a nyak hajlatomba fúrta.

-Honnan tudtad hogy én vagyok?- Suttogta, de egy kis huncutságot véltem felfedezni, halk hangjában.

-Nem volt nehéz! De ne ölelgess, mert még a végén Kate kijön és mind kettőnket darabokra szed.- Mondtam, kuncogva majd pedig lefejtettem magamról a karjait és vele szembe fordultam.

-Engem nem érdekel Kate. Amióta élek, folyton a nyomomban van. Barátok voltunk, de neki ez már nem volt elég, egy idő után.- Mondta.

-Na akkor jöjjön az önkontról.- Mondtam, lelkességet szimulálva és ezzel terelve Kate-ről a témát.

-Nem értem ezt az önkontról dolgot, hisz elég jól megtanultad uralni a vérszomjadat.- Mondta, homlok ráncolva.

-Nyugi, én sem értem.- Motyogtam.

-Brian...- Vágtuk rá egyszerre.

-Tuti hogy az ő keze van benne.- Mondtam majd pedig elindultam az udvar kapuja felé.

-Az biztos! A nagyapád tele van meglepetésekkel.- Felnevetett. -Egyébként te meg hova mész?- Kérdezte.

Ránéztem Jason-ra.

-Hát, vissza edzeni. Most tisztáztuk, hogy ez az önkontról óra, hülyeség. De valamit akkor is kezdenem kell magammal.- Mondtam.

-Figyelj! Ha ez a feladat, akkor ez a feladat!- Mondta határozottan, majd megragadta a kezemet. -Na gyere. Elvíszlek a közös helyünkre!- Mondta, majd vett egy mély levegőt és olyan arcot vágott, mint aki "istenem mi van velem?„

-Közös helyünkre?- Meglepetten kérdeztem. -Nekünk van olyanunk is?- Nézek értetlenkedve.

-Jó, akkor másképp fogalmazok. Ahol beléd szerettem.- Mondta meggondolatlanul, majd hirtelen a szájához kapta a kezét, én pedig felvontam a szemöldökeimet és úgy elpirultam, mint még soha.

-Jaj én. Én nem úgy gondoltam.- Motyogta, meglepett, kétségbeesett arccal.

-Jó oké.- Mondtam, majd inkább elindultam előre. Nem akarok ebbe a témába belefolyni. Jason és köztem nem lehet semmi. Nem szerethetek belé, mert akkor beteljesedik a bevésődés. Nem akarok hozzá kötődni. Ő teljesen más mint én. Neki van szíve, én pedig félig halott vagyok.

***

Néma csendben mentünk egymás mellett. Most nem másztuk meg a hegyet. Amint felértünk, úgy mentem előre, mint ha tudnám az utat, pedig csak a megérzéseimre hallgattam.

Furcsa módon egyből odataláltam, Jason pedig jött utánam.

Egyetlen árva szót sem váltottunk.

Annyira kínos ez a helyzet. Jason nemrég vallotta be hogy szeret. Amikor néha az arcára pillantok, a döbbenetet vélem róla leolvasni. Olyan mint ha teljesen kilenne akadva saját magán. Mondjuk ezen nem csodálkozom.

Átverekedtük magunkat a bokrokon és ismét, szemeim elé tárult ez a gyönyörű mező, ahol megkedveltem Jasont. Ezt most miért montam? Illetve gondoltam?

A közepére caplattam, majd elfeküdtem a fűbe és elkezdtem fürkészni a felhőket. Jason pedig leült mellém. Karjait lazán a tétdére tette. Egy pár perc után, felültem és szembe fordultam vele.

-Na hát, akkor jöjjön az önkontról.- Mondtam mosolyogva, mint aki teljesen elfelejtette már, Jason beszólását.

-Ne csináld!- Motyogta, majd letépett egy fűszálat.

Felvontam szemöldököm.

-Mit ne csináljak?- Mondtam meglepetten, majd kezére tévedt tekintetem, majd pedig vissza az arcára.

-Úgy csinálsz, mint ha nem is mondtam volna semmit, mielőtt elindultunk volna ide.- Motyogta. Tekintete kerüli az enyémet.

Ilyen nincs. Azt reméltem, hogy majd más témát fog felhozni.

Idegesen beletúrtam a hajamba és észrevettem, hogy Jason rám nézett. Majd combomra csaptam és egyenesen belenéztem Jason szemeibe.

-Figyelj Jas....- Mondtam volna tovább, de félbeszakított azzal, hogy ajka hírtelen az enyémre tapadt, majd szenvedélyesen beletúrt fekete fürtjeimbe. Nem tudom hogy miért, de én is vissza csókoltam. Lassan hátra döntött a zsenge fűbe, majd pedig rám feküdt. A csókunk egy pillanatra sem szakadt meg.