꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

38. Jason-el való beszélgetés és Matt levele.

Előző részből:

Annyira kínos ez a csend. Jason arra vár hogy mondjak valamit, én meg arra várok hogy ő mondjon valamit.

-Nem hallom, hogy beszélnétek!- Kiabálta nagyapa.

Hirtelen megéreztem arcomon Jason tekintetét. Azt hiszem, hogy egy nagy beszélgetés vár ránk.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Határozottan belenéztem, sötét barna szemeibe.

-Figyelj Jason.. Én..- Hirtelen félbeszakított.

-Neharagudj Sarah. Nem tudom, hogy sokszor mi van velem. Nem akarlak megbántani, de egyszerűen nem tudom elviselni a felém száguldó érzelmeidet. Minden második érzésed, Matt.- Fakadt ki belőle.

-Jason. Sajnálom, hogy érezned kell, amit én érzek. De nem értem, hogy miért vagy ennyire kiakadva. Nem ígértem neked szerelmet.- Határozottan mondtam.

-Ez így igaz! De nem tagadhatod, hogy valamit érzel irántam.- Mondta, majd komoly tekintetét, mélyen íriszembe szegezte.

-Nem tagadom! Kedvellek.-

Ezt lehet hogy nem kellett volna mondanom.

-De ezzel nem változik semmi.- Motyogta, majd ismét maga elé meredt.

-Jason!!! Igazából, pont hogy neked kellene megértened, hogy miért nem akarok semmi többet. A nyakunkon van a Klux. Ha te és én...- Hirtelen elakadt a szavam, amikor Jason megfogta a kezem, ami eddig az ölemben pihent.

-Sarah! Nem kell elmondanod hogy mitől félsz, mert én jelen pillanatban is érzem, minden apró érzelmedet is.- Rekedtes hangján mondta halkan, majd elvette kezét a kezemből és megsimogatta az arcomat.

-Attól félsz, hogy ha most átadod magad a szerelemnek, akkor majd a csatában elfogsz veszíteni engem.- Amint befejezte, ezt a felettébb szörnyű mondatát, hirtelen felálltam és mégjobban eluralkodott rajtam a félelem.

-Ezt még egyszer ki ne mond!- Sziszegtem, közben pedig mélyen a szemeibe nézem, majd pedig fel alá kezdtem járkálni.

El kell nyomnom, amit Jason iránt érzek. Tudom, hogy csak így akar manipulálni.

Felállt ő is, majd hirtelen karjai közé font.

-Nem fogok meghalni és te sem! A jelenléted erőt ad. Csak maradj velem Sarah.- Suttogta, megnyugtatóan.

Szavai hallatán, akaratom ellenére jobban magamhoz öleltem.

-Ígérd meg!- Kislányos hangom előtört belőlem, majd belenéztem szemeibe.

Homlokát az enyémhez érintette, majd szemeivel mélyen íriszembe nézett.

-Megígérem!- Suttogta.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen erősen érzek Jason iránt. Eddig olyan jól eltudtam taszítani őt. De most váram falai leomlottak. Újra rettegek. Mi lesz ha elveszítem őt?

Hosszú ideig ölelkezve álltunk, közben pedig mélyen meredtünk egymás szemeibe..

-Sarah. Én.... Téged sz..- Elakadt hirtelen szava.

-Mond már ki!! Az isten szerelmére!- Kiabálta nagyapám, majd mind a ketten, az ajtó felé kaptuk a fejünket és elnevettük magunkat. Majd pedig ismét egymás szemébe néztünk.

-Szeretlek.- Mondta félve.

Majd mire bármit is reagálhattam volna, már vészesen közel kerültek ajkaink egymáshoz.