꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

17. Hirtelen reakció.

Előző részből:

-Na mi lesz Sarah? Beszállsz még ma?- Kérdő tekintetét szemeimbe fúrta Emmett..

-Ha beszállsz abba az autóba, akkor nem állok jót magamért.- Fenyegetőzni kezdett Jason.

-Szánalmas vagy!- Kezd bosszantani.

Nem félek tőle!

-Héj!! Villám lány!! Várj meg!!- Magam mögé néztem a kiabálás hallatán. Matt felém fut.

Óó.. Hát ilyen nincs!! Még valaki esetleg??

•••••••••••

Hirtelen egy hangos dudaszó felé kaptuk fejünket, mindannyian.

Matt arca lesápadt, a halál félelem keritette hatalmába,
amikor meg látta a felé száguldó piros személyi autót.
Hirtelen elért a tudatomig, hogy pármásodperc múlva, elüti a kocsi Matt-et és akkor meghal..

Meghal?? Az nem lehet!!!

-NEEEE!!- Orditottam, majd Matt felé futottam. Ismét olyan gyorsan, mint amikor találkoztunk az erdőben. Majd megragadtam őt és az aszfaltra vágódtunk a jármű elől. A mellkasán fekszem. A sofőr megállt és kipattant az autóból.
Lassan felnéztem az arcára Matt-nek és a döbbent tekintetével találtam magamat szemben. Szóra akar nyílni ajka, de csak nyögdécselni képes.. Hirtelen mélyen elmerűltem kékes zöld szemeibe.

***Látomás***

Hol vagyok??

Egy ágyban fekszem, majd lassan felültem. Körbe néztem, a világos gyönyörű szobában...
Rajtam egy hófehér takaró, amit a jobb oldalamon lévő nagy ablakon keresztűl, megvilágit a nap.
Hirtelen bal oldalra forditottam a fejem és meg pillantottam egy szép világos barna ajtót, ami éppen kinyilni készűl...

***Látomás vége***

Ismét Matt tekintetében találtam magam.

Nem tudom, hogy mi volt ez... Talán egy látomás?

Hirtelen elért a tudatomig, hogy megmentettem Matt életét és most mindenki minket bámul.

Felálltam és zavarodottan vissza néztem Jason-ra, majd a Vámpír srácokra és újra az aszfalton fekvő Matt-ra, aki nehezen de felült, közben pedig pásztázza érthetetlen arcom..

Gondolkodás nélkül, elfutottam a fák irányába.
Céltalanúl futok a magas, egyre sűrűsödő fák között.

Mi volt ez?? Miért éreztem, egy nagyon erős mély fájdalmat, amikor Matt felé száguldótt az autó???
Ez...ez..

Hirtelen faágak reccsenésére füleltem fel, a már sűrű erdő közepén. Magam mögé néztem.

-Meg mentetted az életem.- Ismét döbbent tekintetét szegezi íriszembe Matt, közben egyre közelebb és közelebb jön.

- De nem... Ez.. Ez nem volt átlagos futás. Volt köztünk legalább 8-9 méter de te, egy szempillantás alatt rámugrottál és elvágódtunk az autó elől.- Tudatta velem, az elég tiszta észrevételeit.

Sokkot kaptam a történtektől.. Dermetten állok, Matt-al szemben. Ezzel a kis akcióval, veszélybe sodortam a vámpírokat és a farkasokat egyaránt..

-Magyarázattal tartozól!-

-Nem tartozom semmivel, de te egy köszönömmel igen!- Vágtam rá és elkezdtem hátrálni, mert már nagyon közel volt hozzám. De egy fa akadályozott, már nem volt időm kikerülni.. Matt felrakta karjait a fejem mellé, ezzel elzárta az útat.

-Ez..ez nem volt emberi, amit tettél.. Tegnap utána néztem a dolgoknak, a találkozásunk után.- Mélyen az íriszemet pásztázza.

-A szemeid megint arany barnák.-

-Csak beképzeled!.- Valamit ki kell találnom.. El kell menekülnöm..

-Hófehér bőr, gyakori szemszín változás, forró de néha jéghideg bőr... Nem emberi gyors futás.- Tekintete elárulja, hogy fél tőlem..

Tudja hogy mi vagyok...
Anyám azt mondta, hogy tartsam titokba a titkot, erre meg már második nap, Jason és a vámpírok a tudtomra adták, hogy tudják azt, hogy Hibrid vagyok. Most meg egy ember jött rá.. Legalább is szerintem sejti..

Hirtelen kibújtam a karjai alól és elfutottam egy másik fához.

-Mond ki!- Kiabáltam neki.

-Hibrid!!!.- Szemrebbenés nélkül vágta rá, de nem hangosan.

Ez volt az utolsó húzásom.. A titkom, már nem titok többé, legalább is elötte nem. Bármikor szétkürtölheti..
MEG KELLENE ÖLNÖM!!!

Hirtelen vámpír futással felé eredtem, majd neki nyomtam a fának.

-Most félsz igaz?- Érzem hogy íriszem, kezd vörös színben pompázni..

-Nem.- Tekintete nem ezt súgja..

-Nem?- Mindent sejtően felvontam a szemöldököm.

-Nem! Mert tudom, hogy nem fogsz megölni!-

-Miért vagy te ebben ennyire bíztos?- Szemöldökeim még mindig felvannak vonva.

-Mert már számtalan esélyed lett volna arra, hogy megölj, de nem tetted.- Tekintetét ajkaimra vetette.

Ez igaz.

Közelebb hajoltam nyakához és érzem, hogy felgyorsult a szívverése...

-A te fajtád nem díjazná az olyan "embert" mint amilyen én vagyok.
Szomjazom a véredre, szerinted ez normális?
Tartsd távol magadat tőlem, jó tanács!- Suttogtam fülébe és látom hogy kiborsózott forró leheletemtől.

***Matt Szemszöge***

Tudom, hogy félnem kellene tőle, de még sem félek. Valami nagyon vonz benne.. Valami, ami miatt nem tudok csak úgy elsétálni.
Nem azért, mert már tudom hogy ki ő.. Ezt nem lehet elmagyarázni, ezt érezni kell!

Lassan eltávolodott és a mögötte lévő fának dőlt.
Közelebb lépkedek hozzá megint és tekintete mélyen szemeimbe merednek és az enyém is az ővébe. A szívem egyre hevesebben ver..
Már tudom, hogy mi az, ami vonz benne.
Ő saját maga!

***Matt szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

Valami megváltozott... Már nem képes annyira kínozni a vére illata, de a tekintete... Olyan mint ha valamit súgni akarna..

Megemelte kezét és lassan forró arcomra tette..
Akaratom ellenére benyunytam szemeim...

***Látomás***

Ismét abban a szobában vagyok és a tekintetem az ajtóra mered.
Lassan kinyíllik.
Egy férfi alakot véltem felfedezni, a lábaitól lassan felfelé pásztázzom, majd arcára terelődik figyelmem.
Mindent oly kristály tisztán látok, de az ő arca homály fedi. Hiába erőltetem szemeim, nem birok fókuszálni..

***Látomás vége***

Megint ez a látomás.. Mi ez?

***Sarah szemszöge vége***

***Matt szemszöge***

Arca oly fórró és oly gyönyörű.. Úgy érzem... Úgy érzem..
Belészerettem.

***Matt szemszöge vége***

Halihó Puszedlik♥!!! ^_^
Ezt a részt hamarabbra terveztem hozni, de vendégek voltak nálunk, ebből kifolyólag nem tudtam írni.. :'(
De most bepotóltam!!! ♥
Remélem hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen akkor jelezzétek nekem egy Vote-olal és kommenteljetek, hogy szerintetek milyen lett!! ^^. Köszönöm!!! Puszii♥:3