꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

40. Minden az én hibám.

Előző részből:

Tán egy kísértet jött be?

A táskám erőteljesen eldőlt és a levél előbukkant.

Mi történik?

Jason-re néztem, de ő még mindig békésen alszik. Felálltam és vissza raktam a levelet a táskába és most összehúztam a cipzárt is. Amint megfordultam, a ruhám az ágyon volt.

Na most tényleg félek.

Ez valami jel? Tán találkoznom kell Matt-el?

•••••••••••••••••••••••••••••••

Kedd 0:05-óra

Megfogtam a ruhámat majd pedig magamhoz vettem a telefonomat is.

Hát legyen elmegyek a találkozóra. Nem tudom hogy mik ezek a jelenségek. Anyukám biztos hogy nem lehetett, mert hisz ő nem akarná szerintem, hogy Matt-el találkozzak.

Vámpír képességemmel, gyorsan a mosdóba szaladtam, de néma csendben és magamra öltöttem a ruhát, villám gyorsan.

Végig néztem magamon hirtelen.

Ez miféle szerelés? Nekem nincs is szoknyám. Na meg nincs is hozzá való cipőm sem.

Egy fekete földig érő, mély dekoltázsú ruha van rajtam. Meglepetségem szinte eget verdeső. Amint megfordultam, majdnem elestem egy fekete topánkában.

Na hát, ez mikor került ide? Valami vagy valaki, nagyon akarja, hogy talalkozzak Matt-el.

Belebújtam a cipőbe és egyből utnak is indultam, de rájöttem hogy a telefonomat, nem tudom hova rakni. Így vissza kellett mennem a szobámba, hogy letegyem. Amint ez megtörtént, elindultam az erdőbe.

Nagyon furcsa ez az egész.

Szélsebesen száguldok, hogy odaérjek. Majd hirtelen megakadt a tekintetem, valami fényesen az erdő közepén és ezért nem néztem előre, majd pedig egy mellkasba ütköztem, ami egyből megállította a vámpír futásomat. Felnéztem a kemény felsőtest gazdájára.

-Üdv újra itt.- Suttogta Matt egy nagy mosollyal.

Meglepődésemre, teljesen más lett, mint amilyen volt.

Fekete szmoking, egy rózsa szál a kezében. Haja precízen felzselézve. Szemei pedig csak úgy csillogtak a hold fényben.

Észre kellett hogy vegyem, hogy ez egy randevú.

-Örülök, hogy eljöttél.- Suttogta, majd tartotta a karját, hogy bele tudjak karolni.

-Hát magamtól nem jöttem volna el, de valami illetve inkább valaki erre késztetett. Nem is tudom, talán egy szellem volt.- Megszeppenve mondtam. Matt halkan felnevetett.

-Ugyan! De hogy volt szellem.- Mondta, majd mosolyát szemeimbe fúrta. -Én voltam.- Suttogta.

-Kaptam egy olyan vámpír képességet, mellyel képes vagyok irányítani a tárgyakat az agyhullámjaimal. Még távolról is.- Suttogta, én csak döbbenten fürkészem arcát.

-Egyébként ez a tied.- Nyújtotta felém a rózsát.

-Köszönöm!- Mondtam, majd elvettem a kezéből a virágot.

-Gyere velem, kérlek!- Tekintetemet ismét rávetettem karjára, majd belekaroltam és elindultunk a fény irányába, ami miatt teljesen elterelődött a figyelmem ide fele jövet és pont ezért ütköztem Matt-be.

Amint közelebb értünk a fényhez, egy asztalt véltem felfedezni, ami vacsorához volt megterítve. A közepén pedig egy gyertya adta a hangulat világítást.

Döbbenten fürkészem, a kétszemélyes asztalt. Miután odaértünk, Matt kihúzta a széket és arra invitált, hogy leüljek. Így is tettem, ő pedig udvariasan közelebb tolt az asztalhoz, majd pedig ő is leült.

Értetlenkedve bámulom Matt nemesi viselkedését.

-Max, kérem jöjjön ide!- Mondta, kicsit hangosabban.

Hirtelen előbukkant a fák közül egy pincérnek kinéző vámpír, a kezében két mély tányérral, amit elénk is rakott.

Döbbenten pásztázom, a vacsoránkat.

-Vér leves, az előétel.- Mondta, rendes hangos Matt.

-Köszönjük Max, elmehet.-

Na hát még ilyenben sem volt részem.

Az első kostólás után, egyből rájöttem hogy ez nem állati vér. Ez kérem szépen, egy fiatal ember vére. Egyből elöntött a mámor. Matt nem lepődött meg, csak felnevetett kajánul. Tudta, hogy vegetáriánus vagyok és hogy hogyan reagálok az emberi vérre. Vissza élt vele.

Felakartam állni, hogy elrohanjak az utolsó erőmmel, amíg nagyjából tudatomnál vagyok. De akkor hirtelen előbújtak a fák közül a Fők és lefogtak.

Nagyon erősen a mámor hatása alá kerültem. Mondhatni ez olyan, mint ha bedrogoztak volna.

-Miért tetted ezt?- Nyögtem ki. Nagyon erősen harcolok magammal. Ha elvesztem teljesen a fejemet, akkor nem fogok semmit sem észlelni, a külvilágból.

-Kedvesem, ez a bosszúm. Ha nem lehetsz az enyém, akkor másé sem leszel!- Mondta, majd pedig hirtelen Matt mellé lépett, a Fők feje.

-Ügyes voltál fiam!- Mondta, kaján vigyorral. -Ezennel bevégezted a munkádat.- Mondta.

-Hogy micsoda?- Kérdezte homlok láncolva Matt, majd hirtelen tapsólt egyett a Fők feje és ketten lefogták Matt-et.

-Már nincs szükségünk rád. Most már szabadon a Klux kezére tudjuk adni Sarah-t.- Mondta egy gonosz mosoly kíséretében, majd hirtelen megragadta Matt haját. Egy pillanatra rám nézett a Fők feje.

-Látod Kicsi Sarah? Ezt érted el azzal, hogy ide jöttél.- Kaján vigyorával vissza fordult Matt felé és letépte a fejét.

-Ne!- Elnyújtva az "e„ betűt, ordítottam és bármennyire is vagyok kába, egyből elért a tudatomig, hogy Matt meghalt. Zokogok szívem szakadtából.

Hirtelen egy erős ütés érte a fejemet, ami miatt nyomban elvesztettem az eszméletemet.