꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

46. A helyes döntés.

Előző részből:

Vissza siettem a Bölcsekhez, gondolom biztos ott van Brian is.

Amint beérem, megláttam Brian-t. Habozás nélkül odasiettem hozzájuk, majd pedig meghajoltam. Félre hívtam és elmeséltem neki hogy mit láttam, majd pedig nagy kiabálásokra lettünk figyelmesek, melyek kintről jöttek. A Bölcsek is és mi is Brian-al, kirohantuk hogy megnézzük, a kiabálások okát.

Az előre látásom, beigazolódott.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

***Emmett szemszöge vége***

***Nagyapa szemszöge***

Amint kiértünk megláttuk Sarah-t, az igazi félvér farkas testében. Széles kört alkot körülöttük a falka és mindenki kétségbeesetten fürkészik Sarah-t és a hátán lévő félholt Jason-t.

Hirtelen egy segély vonyítás hagyta el Sarah vérengző fogakkal teli száját. Emmett és én egyből rohantunk, hogy leszedjük a hátáról Jason-t. Amint ez megtörtént, Sarah hirtelen vissza változott és erőtlenül a földre zuhant.

-Vigyétek Jason-t és Sarah-t az orvosiba! A többiek, álljanak vissza a helyükre és azonnyomban szóljanak az őrszemek, amint meglátják a Fők-et közeledni.

Mindenki elindult végrehajtani a feladatát. Emmett és én, elindultunk az orvosiba Sarah-ék után.

***Nagyapa szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

Kétségbeesett céltalan bolyongás az erdőben, kusza zavaros gondolatok tömkelege, választás elé állítottak.

Ha nem jöttem volna Jason-el a farkasok-hoz, akkor Jason-nek ezzel aláírtam volna a halálos ítéletét. De viszont így pedig, az egész falkára hoztam a halált.

Nagyapám, Jason és az én ágyam közötti üres helyre állt és aggódó tekintetét váltogatja rajtunk. Emmett is megjelent és az ő arca sem volt más. Egy kis idő után, megjelentek az orvosok és körülálltak engem és Jason-t is. Na és akkor elhangzott az a szó, amitől elöntötte az agyamat a vér, a kétségbeesettség és az irdatlan nagy fájdalom.

-Meghalt!- Mondta az orvos, aki Jason-t vizsgálta.

-Mi? Az nem lehet!- Vágtam rá és utolsó erőmmel, remegve felültem. Mindenki meghátrált, engedték hogy leszálljak az ágyról és Jason mellkasára boruljak.

-Miért nem gyógyult be neki? Miért? Elvégre a farkasok-nak, hamar beindul a gyógyulásifolyamat. Nem?- Kétségbeesetten kérdezem.

-Sajnos, ebben ez esetben ez nem következhetett be.- Felelte nagyapám.

-Miért nem?- Kérdeztem.

-Mert a Fők-nek a fegyverzete, kimondottan ez ellen lett létrehozva, hogy könnyen végezhesenek velünk, ha arról van szó.- Mondta, majd kezét Jason homlokára tette.

-De még megmentheted.- Mondta, én egyből felkaptam a fejemet.

-Hogyan?- Kérdeztem és könnyeimet kezdtem törölgetni.

-Rajtad áll a döntés hogy átváltoztatod-e Hibrid-é, vagy sem. Még meleg a teste, szóval hatnia kell a méregnek.- Mondta, majd pedig vállamra tette a kezét.

-De és ha nem bírok leállni?- Rémülten kérdeztem.

-Akkor az volt megírva. De most gyorsan kell cselekedned.- Mondta, majd mindenki meghátrált. Tekintetemet Emmett szemeibe fúrtam és azt súgalták hogy, "Menni fog, én bízom benned!

Tekintetemet Jason felé vetettem és kezemmel megdöntöttem a fejét, hogy a nyakához férjek. Amint közeledtem felé, a vámpír fogaim egy pillanat előtt előbukkantak. De megálltam a nyakánál, mielőtt beleharaptam volna és koncentráltam a jól lakottság érzetre, még azok ellenére is, hogy napok óta nem ettem.

Majd pedig beleharaptam forró nyakába.

Érzem vérre izét, érzem ahogy a mérgem a nyakába vándorol. Karmaim hirtelen előbújtak, íriszem színe vérvörössé vált. A koncentrálás szinte lehetetlenné vált. Megszűnt körülöttem minden, nem hallom senki szavát. Majd hirtelen még is fejembe fúrta magát egy hang.

-Sarah! Ha tovább folytatod megölsz!- Jason lelkének a szavai-tól, magamba szálltam. Ismét erősen koncentrálni kezdtem és ellöktem magamat Jason védtelen testétől és nekivágódtam a falnak. Amint lezuhantam, négykézláb pózba kerültem. A homlokomat, a padlóhoz nyomtam.

Szenvedek.

Emmett gyorsan mellém termett és lefogott, hogy könnyebb legyen elviselni a kínt.

-Mi van vele?- Nyögtem kínjaim ellenére.

-Még nem reagál.- Mondta nagyapa.

-Lehet, hogy túlkésőn hagytad abba.- Közölte észrevételét.

-Nem!- Az "e„ betűt elnyújtva kiabáltam, majd pedig karmaimat a padlózatba meresztettem.

Felálltam, és nehézkes lépéseimet, Jason felé tettem. Emmett egyből lefogott.

-Nyugi! Kontrolálom magam!- Nyögtem ki, az egyre inkább mélyülő hangomon. Emmett hirtelen ránézett nagyapára és bólintott egyet, majd pedig Emmett elengedett.

-Hagyjuk magukra őket.- Mondta nagyapa szomorúan, majd Emmett ismét bólintott és elhagyták a szobát, de egy pillanatra vissza dugta a fejét.

-Hozok neked vért rendben?-

-Köszönöm, de nem kell.- Nyögtem, majd pedig ő szomorú tekintetével elment.

Vissza szegeztem tekintetemet Jason-re. Kezemet a homlokára tettem és megéreztem, hideg bőrét.

Megöltem. Ezt nem vagyok képes elhinni!

Elkeseredetten néztem végig, Jason kihűlt testén. A szoba ajtaja hirtelen bevágódott és berohant rajta Kate. Majd pedig egyből megállt és elfehéredett arccal, nézett végig Jason-on és rajtam.

-Megölted?- Szemei elfeketedtek, én nem szóltam semmit, csak könnyes szemeimet lesütöttem.

-Gyilkos!- Ordította. -Most meghalsz!- Sziszegte.

Hirtelen nekem ugrott és letepert a földre. Kezeivel belemarkolt a hajamba és készen áll letépni a fejemet.

-Nem!- Mondta, majd elengedte fekete fürtjeimet. -Nem öllek meg! Élj tovább azzal a tudattal, hogy megölted Jason-t. Majd az apád megöl téged.- Mondta, majd felállt és sírva elfutott.

A földön fekszem és könnyeim záporoznak.

Mindent tönkretettem azzal, hogy idejöttem Forks-ba. Elvesztettem Anyámat, majd pedig vissza kaptam egy pillanatra. Elvesztettem Matt-et és most Jason-t. Körülöttem mindenki meghal.

Feladom magam! Elmegyek a Klux-hoz és apám kezére adom magam. Az elejétől kezdve, ezt kellett volna tennem.

A Fők kastélyánál biztos rájuk találok. Remélem!