꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

47. Fogytán az idő.

Előző részből:

A földön fekszem és könnyeim záporoznak.

Mindent tönkretettem azzal, hogy idejöttem Forks-ba. Elvesztettem Anyámat, majd pedig vissza kaptam egy pillanatra. Elvesztettem Matt-et és most Jason-t. Körülöttem mindenki meghal.

Feladom magam! Elmegyek a Klux-hoz és apám kezére adom magam. Az elejétől kezdve, ezt kellett volna tennem.

A Fők kastélyánál biztos rájuk találok. Remélem!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Feltápászkodtam a földről, majd pedig utoljára Jason föléhajoltam és utolsó csókomat leheltem jéghideg ajkaira. Majd eltávolodtam tőle.

-Ég veled!- Suttogtam és kiléptem a szobából.

***

Végig vonszolom magam, a farkasok közt. Próbálom színlelni, hogy jól vagyok. Nem láthatják meg rajtam, hogy nincs semmi sem rendben. Egy két kósza tekintet, végig kísért az erdő széléig. Hirtelen nagyapám hangját hallottam füleimben csengeni.

-Hova mész Sarah?- Kérdezte, majd hallottam a felém siető lépteit.

-Sétálok egyet. Kikell szellőztetnem a fejem.- Mondtam, majd egy halovány erőltetett mosolyt varázsoltam arcomra, majd pedig elindultam.

-Nem mehetsz el! A Fők erre tartanak és szerintem hamarosan a Klux is erre fog.- Mondta.

-Ha most elmész, akkor azzal tönkre tehetsz mindent. Szükségünk van az erődre. Tudom hogy fáj, hogy Jason meghalt, de ezzel nem hozod vissza. Nem a te hibádból történt így.- Mondta, majd pedig megragadta a karomat.

-Nem az én hibámból történt ez?- Kérdeztem haraggal a szemeimben. Érzem ahogy ismét elvörösödik íriszem. -Azt mondod hogy nem az én hibám?- Sziszegtem. -De pont hogy minden az én hibám!- Förmedtem rá.

Hirtelen elő lépett Kate és mellém állt.

-Igaza van Sarah-nak! Minden az ő hibája!- Ordította az arcomba.

-Hozd helyre, amit elrontottál!- Kiabálta, majd pedig lökött rajtam egy nagyot és én neki vágódtam az egyik fának. Feltápászkodtam és elöntött a harag. Összeszedtem minden erőmet és ordítva Kate felé futottam, majd pedig a magasba ugorva tetőtől talpig átváltoztam ismét Farkas vámpírrá és egyből leterítettem a földre Kate-t. Hirtelen megpillantottam magamat, a rémült tekintetében. Rávícsoroktam.

-Sarah! Ne tedd meg!- Mondta nagyapám. Szörnyeteg arcomat felé fordítottam, majd pedig észrevettem a rémült farkasokat, akik meredten bámulnak rám.

Ez vagyok én! Egy vérszomjas gyilkos. Egy szörnyeteg.

Vissza szegeztem az alattam fekvő, halálra réműlt Kate szemeibe a tekintetemet, majd pedig közelebb hajoltam hozzá és belemorogtam vicsorogva szemeibe.

Szívemszerint miszlikbe tépkedném, de ehelyett inkább leszálltam róla és az erdőbe futottam.

***Sarah szemszöge vége***

***Nagyapa szemszöge***

-Na ez "nagyszerű." Kate áruld el, hogy ez most mire volt jó?- Dühöngök. Nem szólt semmit, csak felállt és ott hagyott.

-Kate! Most azonnal állj meg és magyarázd meg!- Sziszegtem, de ő még csak rám sem hederített.

-Emmett!- Kiáltottam el magam, Emmett egyből mellém termett.

-Hozd vissza Sarah-t! Magam mennék, de nem hagyhatom itt a falkát.- Mondtam, majd Emmett bólintott és elindult.

Már nagyon elegem van!

Körbe néztem a falkán és láttam rajtuk, hogy eluralkodott szinte mindenkin a félelem.

-Folytassátok, amit elkezdtetek!- Kiabáltam.

***

Egy kis idő elteltével, úgy gondoltam hogy vissza megyek Jason-hoz, az orvosi szobába. Becaplattam és becsuktam magam után az ajtót, majd pedig mellé lépkedtem. A mutató és a középső ujjaimmal, megpróbáltam kitapogatni a pulzusát, hogy hátha hatott a méreg, de sajnos nem éreztem semmit. Megsimogattam a fejét, majd pedig az ajtó felé lépkedtem.

Nagyon el vagyok keseredve, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy irányítsam a falkát a csatában.

Kezemet az ajtó kilincsre tettem, de egy nagyon halk nyöszörgésre lettem figyelmes.

-Brian te vagy az?- Kérdezte a nyöszörgő hang gazdája, hirtelen megfordultam és szembe néztem, Jason vérvörös tekintetével.

-Jason!- Kiáltottam fel és az ágyához siettem és megfogtam a kezét.

-Istenem hát hatott a méreg!- Mondtam nagy örömmel.

-Miféle méreg?- Nyögte.

-Sarah átváltoztatott téged Hibrid-é, mert meghaltál.- Mondtam.

-Micsoda?- Erőteljesebbé vált a hangja és nehézkesen de felült, majd hirtelen felszisszent a mellkasán lévő seb miatt. Lassan felhúzta a pólóját és végig nézhettük, ahogy rohamosan begyógyult neki a szúrás. Majd pedig arcomra nézett.

-Sarah hol van?- Kérdezte.

Nyeltem egy nagyot.

-Elment.- Mondtam. -De ne aggódj, Emmett utána ment!- Mondtam hangosabban.

-Utána kell mennem!- Jelentette ki és egyből kipattant az ágyból.

-Nem lehet! Neked még helyre kell jönnöd!- Jelentettem ki. -Hozok neked kevert vért.- Mondtam lelkesen.

-Kevert vért?- Felvonta szemöldökét.

-Igen! Állati és emberi vér keverékét.- Mondtam.

-Ne!- Elnyújtva az "e„-betűt, mondta. -Én nem akarok vérszívó lenni!- Jelentette ki.

-Nem kell annak lenned, de most a kevert vér jót fog tenni neked. Friss Hibrid vagy.- Mondtam, Jason döbbent tekintetét szemeimbe szegezte.

-Ha megígéred, hogy Emmett vissza hozza Sarah-t, akkor megiszom azt a kevert micsodát, amiről beszéltél.- Mondta.

Tudom hogy még a gondolatától is iszonyog, de majd ha megérzi a vér ízét, akkor már biztos nem így fog reagálni.

Hirtelen bevágódott az ajtó és Brendon lépett be rajra, az egyik őrszem.

-Brian! Észrevettük a főket közeledni! Már mindenki harciállásban van! Egy tíz perc és ideérnek!- Hadarta.

-Köszönöm, hogy szóltál!- Mondtam, majd pedig vissza néztem Jason-re. -Akkor igyekeznünk kell!- Jelentettem ki.

***Nagyapa szemszöge vége***