꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

64. Biztos hogy téved, a prófécia. Biztos vagyok benne!

Előző részből:

Ingerült gondolataimból, a gyűrűm fehér fénye zökkentett ki.

-Anya?- Suttogtam.

Meg kell látogatnom őt, már több mit egy hete nem voltam nála. Ha nem ér haza éjfélre Jason, akkor megnyitom a portált.

Sok mindenről beszélnem kell anyuval, ez nem vitás.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Kedd 0:00-óra.

Türelmesen vártam Jason-re, de mind hiába. Úgy döntöttem, hogy akkor az éjfél elérkeztével, meglátogatom édesanyámat.

Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban és a tekintetemet az ékszerre szegeztem. Anyukám gyönyörű arcára gondolván, csókomat leheltem a gyűrűre, majd pedig hirtelen mindent beborított, az ékszer hófehér fénye. Lehunytam szemeimet, majd mire ismét kinyitottam, a dombon lévő magas fa árnyékában találtam magam.

Nagy mosollyal nyugtáztam, hogy sikeres volt a teleportálás.

Azonban hirtelen, valami megváltozott. A napot sűrű viharos felhők takartál el, így minden olyan szomorúvá vált.

Óvatosan felálltam és lecaplattam a dombról. Bátortalan lépteket tettem, a zsenge fűben. Tekintetem jobbra majd pedig balra cikázott.

Hirtelen felbukkant a messziségből két alak. Amint közelebb caplattam hozzájuk, hamar észre véltem, hogy egyik sem az édesanyám. Fekete ruhájuk oly hosszú volt és a kapucnijuk, teljesen eltakarták arcukat.

10 méter távolságot meghagyva, megálltam. Azonban, ők továbbra is csak felém közelítettek.

-Gyere velünk Sarah!- Parancsoló hangon mondta az egyik.

-Kik maguk? Miért mennék én magukkal? Hol van az édesanyám?- Faggatóztam.

-Mi a holtak királyának vagyunk, a küldöttei.- Felelte a másik férfi. -Minden másra választ fogsz kapni, amint elértünk a királyhoz.- Tette hozzá.

-A halottak királya, mesélni akar neked a próféciáról.- Szólalt meg a másik férfi, nagyon mély hangján.

-De mégis mit?- Faggatóztam.

-Majd meglátod! Mi nem mondhatunk semmit.- Felelte.

Megfogták a karjaimat és elindultunk a mezőn. Ellenkezni akartam, de jóval erősebbnek bizonyultak nálam. Nem sokkal később megálltunk és hangos lópatkók hangjára lettem figyelmes. Tekintetem ismét, jobbra balra cikázott. Majd pedig szemeim elé termett a messziségből, egy fekete hintó, amit 2 erős fekete ló húzott. Nem volt senki sem a hintó elejében, azaz nem vezette senki.

Roppant érdekes.

Amint megállt előttünk, azon nyomban felszálltunk. A két férfi, velem szemben ültek. Mind ketten levették a kapucnijukat és mélyen szemeimbe meredtek, vörös íriszükkel.

A bal oldalon ülő férfinak, vállig érő fekete sima haja volt, ajkai vérvörösen izzottak. A jobb oldalon ülőnek, pedig rövid világos barna göndör fürtjei voltak, ajkai szintén a vér színében pompáztak. Holt vámpírok lennének ők? Pont mint a legendában?

Olvastam róluk az Ősi Legendák könyvében, amit egy két hónapja vásároltam, Forks egyetlen egy könyves boltjában.

-Mi történik itt?- Kérdeztem, majd pedig váltogattam tekintetemet, az arcukon.