꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

76. A szívedre hallgass.

Előző részből:

-Maradj velem Sarah.- Suttogta. -Bennem nem fogsz csalódni, erre megesküszöm. Csak mond azt, hogy szeretsz.-

Kikerekedett szemekkel meredtem íriszébe.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

-Emlékszel arra, amikor azt mondtad, hogy tartsam magamat távol tőled? Mert hogy szomjazol a véremre?-

-Igen.- Feleltem.

-Na hát ez a veszély, már nem fenyeget. Vámpír vagyok, te pedig Hibrid. Egy olyan Hibrid, akinek hallgatnak A Farkasok a szavára. Van egy falkád, kiknek szükségük van egy vezérre. De csak akkor kaphatnak egy kiegyensújozott vérbeli vezért, ha a döntés hozó, azaz te, boldog vagy. Mellettem te és a lányod azok lehettek. Neked szükséged van egy szerető társra, a lányodnak pedig egy szerető apára. Félre ne érts, nem akarok Jason helyébe lépni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy rám számíthatsz. A döntés a te kezedben van.- Amint végig mondta, elindult az ajtó felé, majd pedig vissza fordult, egy pillanatra. -Ma a nagyapád megy Sarah-ért, mert te és én, 13:00- órakor találkozunk a vízesés tetején. Ha eljössz, akkor tudni fogom, hogy akarod a közös életet velem, ha viszont nem jössz el, akkor ígérem, hogy eltűnök az életedből, örökre.- Mondta, majd pedig egy pillanatra elém lépett és egy csókot lehelt a homlokomra, majd pedig elment.

A fejemben az "örökre,, szó, visszhangzott, majd pedig a döbbentség miatt, vissza ültem, illetve zuhantam az ágyra és az agyam, szüntelenül gyártotta a válaszokra váró kérdéseket.

Vajon jól cselekszem, ha adok egy esélyt Matt-nek? Vajon ezzel helyre hozhatok minden olyan hibát, amit eddig akaratom ellenére elkövettem? Vajon Samantha boldog lesz? De vajon mi van Jason-el? Mi lesz ha vissza tér?

Nem vagyok normális. Minden jel és minden nap, csak azt támassza alá, hogy Jason márpedig soha nem jön vissza.
De a szívem mélyén, mégis várok rá. Vajon jól teszem?

Van valami, amit soha nem fogok megérteni. Ha én bevésődtem Jason-nek, akkor miért nincs mellettünk? Elvégre ez az egész, az örök kapcsolatról szól. Vagy nem? A pláne az, hogy mind végig azt hittem, hogy Jason bevésődött nekem. De már nem tudom mit higgyek. Mert ha valóban megtörtént volna, akkor most nem itt ülnék és nem agyalnék a dolgokon. Tudnám hogy mit kellene cselekednem. De most, olyan kusza minden. Tanácstalan vagyok és mérhetetlenül elkeseredett.

Lehet a nagyapámnak van igaza. Adnom kell Matt-nek egy esélyt, már csak a lányom miatt is. Gondolataimból, egy halk de mégis határozott kopogás zökkentett ki. Az ajtó felé fordítottam a fejem.

-Tessék!-

A kilincs lassan elmozdult és belépett rajta nagyapa. Becaplatott, majd pedig becsukta maga után az ajtót és leült mellém.

-Na? Hogy döntöttél Sarah? Mit látsz jónak?-

Nem szeretem, ha kérdéseket szegeznek a fejemhez, hisz az egész életem egy bombasztikusak nagy kérdőjel.

-Hallgatok rád nagyapa. Találkozom Matt-el és majd eldől hogy mi lesz.- Feleltem és magam elé meredtem.

-Csak akkor tedd meg, ha te is ezt akarod. Bár ha jobban bele gondolsz, ha összehasonlítod Matt-et és Jason-t, akkor rá fogsz jönni, hogy ki adott neked több kedvességet és ki bántott meg többször. Tekintsd úgy ezt az egészet, mint ha kaptál volna egy új esélyt, a boldogságra.-

Fejemet nagyapa felé fordítottam.

-De és a prófécia? Én már nagyon nem tudom, hogy mi áll benne.- Mondtam és vissza meredtem magam elé. Nagyapa megfogta a kezem és én vissza vetettem tekintetemet, bölcs szemeibe.

-Ne a prófécia szerint, akard irányítani az életedet.-

-Hát akkor miszerint?- Kikerekedett szemekkel fürkésztem arcát.

-A szívedre hallgass.- Felelte.

Lenéztem a földre és csak ez a mondat ismétlődött a fejembe. "A szívedre hallgass,,. Vissza néztem nagyapám felé, de csak a hült helyét találtam. Felálltam és körbe néztem.

Hova tűnt? Mi folyik itt?

***

A mosdóban állok, a tükör előtt és azon gondolkodom, hogy vajon a szívem szerint cselekszem-e. Végig néztem magamon és a kiválasztott ruhámat fürkészve, rájöttem arra, hogy ez a sportos fekete együttes, maximálisan engem tükröz és ráébredtem arra is, hogy nagyon megváltoztam. Elkezdett mindenki érzése érdekelni és mindenkinek megakartam felelni. De saját magamról pedig teljesen megfeledkeztem. Ha vissza gondolok a régi énemre és ha a jelenlegi mellé állítanám, akkor a régi énem, rendesen elverné a mostanit. De az biztos, hogy valamilyen szinten, kellett a változás, már csak a lányom miatt is. De jobb lesz, ha vissza szállok magamba részben, mert akkor nem érhet annyi sérelem. Nem engedhetem a világnak, hogy Sarah Mendez-t megőritse. Mostantól teljesen azon leszek, hogy minden jó legyen a lányomnak és nekem. Akarnom kell hogy boldog legyek, akarnom kell, hogy boldogok legyünk. A szívemre kell hallgatnom.

A morfondírozás után, megfésülködtem és megmostam mégegyszer az arcomat. Az órára pillantva, észre véltem, hogy már 12:40 van és épp itt az ideje, hogy elinduljak.

***

Elindultam azon az ösvényen, ahol legelőször találkoztam Matt-el. Megmagyarázhatatlanul, erős késztetést éreztem arra, hogy elkezdjek futni. Bár nem vagyok késésben, de mégis.

Bevetettem a vámpír futásomat és ismét olyan érzés fogott el, mint ha megállt volna az idő. A madarak egyhelyben lebegnek és énekük betölti az egész zöldellő mennyországot. Tökéletesen látható az erdőnek, minden apró kis lakója. A varázslatosan nyugodt gondolataimból, egy közepesen izmos mellkas zökkentett ki. Egyenesen belerohantam és a mellkas tulajdonosa, nem állt ellen a vámpír futásomnak. A földre vetődtünk és én lassan felnéztem az "áldozatom" arcára. Szembe találtam magamat, egy csodálatosan csillogó zöldes kékes számpárral és akaratom ellenére mosolyra húztam ajkaimat.

-Ismerős ez a helyzet.- Jelentette ki, az alattam fekvő srác. -Ez a találkozás változtatta meg az egész életem és ez miatt lettem az, aki most vagyok. De csak akkor maradhatok igazán önmagam, ha veled vagyok.- Tette hozzá és az arcom fehér színe, egy pillanat alatt elillant. A napnyugta gyönyörű vörös színébe burkolózott és a szívemet átjárta a nyugodtság és úgy érzem, hogy boldog vagyok. Azt hiszem.

-Tudtam hogy eljössz. Ez így volt megírva, szépségem.- Mondta és huncut vigyorra húzta ajkait.

Na hát egyelőre ennyi lett volna, remélem tetszettek az előre megírt részek. Ha igen, akkor jelezzétek egy Vote-olal és kommentben írjátok meg a véleményeteket. :) Lehet hogy másoknak nem, de nekem nagyon sokat számít mindenki kommentje. :) Előre is köszönöm! :) Puszi nektek. ♥♥ :)